____ Rip „munkaköri leírás” weblapja

A következő anyagok a békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskolában 2005-ben történtek hátterének jobb megvilágítását szolgálják a nyilvánosság számára.

_____ Prelűd:

Történt ugyanis, hogy az (akkori) osztályommal kirándultunk, és a kirándulásról hazaküldtem az egyik diákot. Innen az események tovább folytatódtak, és még most sincsen végük…

_____ Nyitány:

A szülő bejött az iskolába, balhézott, és felháborodott levelet intézett az igazgatóhoz (akit én inkább csak „igázgató”-nak tekintek). Tekintettel főnököm jellemére (nem egy római jellem), meg a sajtóval történő szülői fenyegetésre, engem azonnal lerúgott az osztályfőnökségből – meg sem kérdezett; minek is az?! –, és az osztályommal mindezt (azonnal, egy óra kellős közepén) közölte.

Valószínűleg belátható, hogy az ilyen iskolavezető iránti lelkesedésem erősen fogyatékos.

Az eljárást felháborítónak & abszurdnak, az igazgatót megvetendőnek tartom.

_____ Első tétel:

Annak ellenére, hogy megalkudtak a bőrömre, a média (legelőször a BEOL) beindult; gyártotta a „szenzációt”. A Békés megyei Hírlap csak egy nappal később, az új államelnökkel egy címlapon hozott le engem és a sztorimat (hiába, bejött nekem az élet! Médiaszemélyiség lettem!!); – sajnos, az elektronikus változatban kár keresni, mert már akkor sem volt benne.
Feltehetőleg a GÉSZIsek általi példányszám-duzzanat miatt jelent meg csak papíron, mindenesetre az iskola melletti újságospavilonban már reggel hiánycikk volt a BMH.

Lehetett csámcsogni.

Igazgatóm közölte velem, hogy nem örül a cikknek. Mit mondjak, én se bújtam ki a bőrömből örömömben: nem egészen az és úgy volt benne, amit és ahogy mondtam.

Másnap már az Iskolaszék Elnöke (huhh!!!) is belekontárkodott a dologba: faxot küldött, & fegyelmi kivizsgálást követelt. (Feltűnőnek találom, hogy mindemellett az egyes számot és a többesszámot mindössze egy mondatban viszont nem tudta egyeztetni.)

A BMH újra rárepült a „vihar egy pohár vízben”-szenzációra, most már az SMS-rovatban. (Ezt két nap múlva megismételte.)

Amikor otthon felhívott az RTL-klub tudósítója, hogy akarok-e nyilatkozni, mert a Család már előadta a saját verzióját (el tudtam képzelni, miket); mondtam, hogy nem akarok, kérdezze meg a főnökömet, hátha ő kötélnek áll.

Tudtomon kívül megérkezett egy szülő levele is (köszönöm neki) az igazgatómhoz, aki ezek után levélben közölte velem, hogy fegyelmi eljárást indít (csak a faxra nem hivatkozott – lehet, hogy megrendelte??), és mindehhez az iskolaszerte közkedvelt Halmosiné Kiss Erzsébetet kérte fel fegyelmi biztosnak.

Az ilyen eljárásokat a „közalkalmazottak jogállásáról” szóló törvény (Kjt.) szabályozza, s mivel én ismerem az abban foglaltakat, egy jelentésben foglaltam össze számára a kiránduláson történteket.

A Fegyelmi Biztos – egy énekóra helyett – meghallgatta az osztályomat, úgymond: „kötetlen elbeszélgetés” keretében. A gyerekek számára biztos érdekesebb volt, mint az énekóra. A meghallgatást egy olyan iratba foglalta össze, amelyet én azóta is csak „szutyok” néven aposztrofálok.
Háááát, azt hiszem, hogy az osztályomról az irat elolvasása után nem kell kommentárt írnom… De a Fegyelmi Biztosról sem…

Ezt a szennyes manipulációval előállított hazugság-koktélt maga Machiavelli is megirigyelhetné.

Ugyancsak ő hallgatta ki a srácot, akit hazaküldtem, valamint a kiránduláson részt vevő felnőttek közül kettőt.

_______________ Közjáték (intermezzo):

Vége lett a tanévnek (már t.i. a gyerekek számára), és aznap bepanaszoltam az igazgatómat a munkáltatójánál, Békéscsaba polgármesterénél, eljárása miatt.

_____ Második tétel:

Eközben a Fegyelmi Biztos munkálkodott (mint a cimbalmos, Petőfinél), és vizsgálódásainak eredményét egy állásfoglalásban rögzítette. Ars poeticája a site tetején olvasható. Hát, ennyi telt tőle… Ez a legjobb tudása.

…Azért én sem maradtam tétlen.

Gondoltam, hogy ha ilyen szemétségeket csinálnak, mindez arra szolgál, hogy az igazgatóm – a felelősséget szokás szerint el- ill. másra hárítva – rámhúzhassa a vizes lepedőt.

Nem lesz az olyan könnyű…

Június 28-án összeült a Fegyelmi Bizottság.

Jómagam néhány írásos anyaggal készültem: egyrészt az eljárásról, másrészt a tanuló és a Család (+ a cinkos osztály) hazugságairól, valamint elkészítettem az „ellen”-szutykot. Ehhez mellékeltem a (2005-ös) iskolai diákhét értékelését, amelyet az érintett tanulók készítettek, én meg a megjegyzéseimmel tarkítottam.

A Fegyelmi Bizottság hosszasan tanulmányozta az anyagaimat.

Másnap megkaptam a fegyelmi határozatot, amit a szokásos módon kézbesítettek.

_____ Harmadik tétel:

Annak rendje és módja szerint az ügy a bíróságon folytatódott tovább.

Közben megérkezett a polgármester válasza is (nem mentem vele sokra).

Kábé ebben az időben a BMH-ban újra említés történt az esetről.

Gondoltam, hogy a szülőket azért mégiscsak informálni kellene, ezért levelet fogalmaztam nekik, és elküldtem a postán.(*)

(*) A precizitás kedvéért (az érintett szíves közlese alapján) pontosítom a levél 1 oldal alulról 10. sorát: ott azt írtam, hogy „eltávolították” s ez nem felel meg a valóságnak: ő ajánlotta fel, hogy nem tanít tovább abban az osztályban. A tantestülettel együtt én csak a tényről értesültem.

Az iskola (most már, mint alperes) ellenkérelmet nyújtott be a bírósághoz. Az ellenkérelem egyik humoros megnyilvánulása, hogy velem óhajtotta volna az igazgatóm kifizetni az ügyvédi költséget, ami az ő – jogszerűséget fényévekről sem közelítő – eljárása folytán keletkezett a sulinak. Elég agyficamos gondolkodás…

Sajnos néhány „turpisság” is kiderült, mikor a fegyelmi iratanyagát megnéztem a bíróságon: az iskola „kispórolta” a szülői levelet, valamint a kampányértékelést („jajjaj, csak nehogy rossz színben tűnjünk fel” – vélhetőleg).

Mindezt egy észrevételben rögzítettem.

Megírtam az 1.számú feljegyzésemet, az iskolában tapasztalt jogszerűtlenségekről, melyekre választ is kaptam.

De azért, biztos, ami biztos: a már kitaposott úton, egy ún. „előkészítő irattal” is nyomatékosítottam az érveimet. Jöhetett az augusztus 30-i tárgyalás.

_____ Negyedik tétel:

Augusztusban, jó egy héttel az iskolakezdés előtt, mi tanárok, gyűlésezünk. Itt történik meg a jövő tanév előkészítése, az órák kiosztásának véglegesítése, stb. Erre való „felkészülésként” írtam meg a 2. számú feljegyzésemet, már csak azért is, hogy a főnököm tisztán lásson abban a tekintetben, hogy én miképp látom őt.

Megvolt a bírósági tárgyalás, amely az iskola ellen döntött.
Az ítélet megsemmisítette a fegyelmi büntetésemet.

(Nesze neked, Iskolaszék!   Nesze neked, hatalmi mámorban tobzódó igázgató!)

…Megértem, hogy felbőszült.

Innentől kezdve kicsit megszaporázódtak az események.

Olyan tárgyakat kellett (volna) tanítanom, amelyekben nem voltam otthon. Vagy azért, mert kb. tíz éve tanítottam utoljára, vagy azért, mert nem is értek hozzá. Meg is írtam erről a véleményemet, a szokásos feljegyzés-formában.
Értettem én, persze, hogy itt a frusztráció miatti kiszúrás, a primitív, kicsinyes bosszú a lényeg, de hát mégis…

...Valahol ez mégiscsak egy iskola lenne (diákokkal és az ő érdekeikkel), nem pedig ökölvívó-ring…

A válasz nem is késett sokat.

Beteg lettem, és közben új fejlemények történtek.

…Jelenleg itt tartunk…

Némi mozgóképes extrával (Ez utóbbi kb. 6 mega!) is szolgálhatok, az időhiány miatt csak ennyire tellett; és azt is csak most (május 1-jén)… Ez se készült volna el, ha az egyetemi speckollon nem „a munkaköri leírásnak való megfelelés” lett volna a félévközi feladat…

(Mazochistáknak: az ofői munkaköri leírás 1 - 2 - 3 oldala.)

Nem áll szándékomban egyfajta blogot csinálni. Ezért a néhány nekem írott reagálást eltávolítottam az oldalról.
Aki levélben óhajt reflektálni az oldal tartalmára, megteheti.

Kritikaként kaptam meg azt, hogy a weblap az iskola ellen irányul: erről szó sincs. Az itt dokumentált módszerek ellen készítettem.

 

 

 

Ismerősi/baráti körből többen kérdezték, hogy miért is csinálom ezt; holott - szerintem - megfelelően ledokumentáltam.

Az eredmény fentebb látható. Nekem ez - az újabb fegyelmi eljárás mellett is - megér(t) ennyit.