Zsidókról
A zsidók "faji" sajátságai
Werner Sombart, a hírneves /zsidó/ berlini szociológus, ki a katolicizmussal szemben éppen nem árul el csak rokonszenvet, a zsidókérdésnek pedig legelfogulatlanabb s legnagyobb tudományos készültséggel dolgozó kutatója, a zsidók első letagadhatatlanul közös tulajdonságaként azt jelöli meg, amit ő Rationalisierung des Denkens-nek nevez, mi pedig inkább egyoldalú észelvűségnek neveznénk. 1 "Die Juden und das moderne Wirtschaftsleben." Tudvalevő dolog, így fejti ki Sombart, hogy a zsidók az értelmességet rendkívül nagyra becsülik s az értelmi munkákra sokkal több tehetséget is árulnak el, mint a mechanikus testi munkákra. "Udvarias görög, ostoba zsidó s becsületes cigány lehetetlen dolgok", mondja egy román közmondás. A zsidók minden időben és minden helyen éleseszűségükkel tűntek ki, mellyel helyzetük előnyös vagy hátrányos oldalait azonnal észrevették. Chamberlain ugyan úgy találja, hogy a zsidóknál az ész kevésbé van kifejlődve, de ezzel bizonnyal ugyanazt érti, mint Sombart, hogy t. i. észtehetségük a haszonelvűség szempontjainak mérlegelésére szorítkozik. Ha azonban "ész" alatt a gyors gondolkozási, szétválasztó, elemező és kombináló képességet értjük, mely azonnal feltalálja a dolgok középpontját, gyorsan tud analógiákat felállítani, szinonímákat megkülönböztetni, végső következtetéseket levonni, akkor a zsidóknál az átlagos észtehetség igen magas fokon áll. Ez a számító intellektualizmusuk magyarázza meg rendkívüli ügyességüket mindabban, ami számítással jár, kezdve a sakkjátéktól fel egészen a matematikai tanulmányokig. Elvonóképességük és az a bizonyos számító tehetség, melyet Wundt a művészi lélek intuitív fantáziájával szemben kombináló fantáziának nevez, megmagyarázzák nagy ügyességüket az üzleti számvetésben. Az orvosi ténykedésre, pl. diagnózisok felállítására szintén ez a számító, következtető, kombináló tehetség teszi őket alkalmasakká. A számító ésszel szemben viszont rendkívül elmaradt a zsidók átlagában az érzelmi és intuitív felfogóképesség. Minden eleven életátérzés, mondja Sombart, minden miszticizmus és romanticizmus teljességgel távol áll az ő tisztára diskurzív világnézetüktől és amit Naumann Frigyes egyszer Liebermannról, a festőről mondott, hogy "agyával fest", bizonyos értelemben általános zsidó tulajdonságot jelez. A zsidó - úgymond Sombart - igen élesen, lát, de keveset lát környezetét, embertársait, a külvilágot nem érzi eleven, személyes valónak, a dolgokat nem fogja föl élő, természetes, szervesen keletkezett, konkrét teljességnek. Mindenütt a részletkérdések és részletcselekvések, azoknak célszerűsége és kihasználhatósága, gyönge és erős oldala áll nála előtérben. Személyes tisztelet, lovagi önfeláldozás és hódolat neki érthetetlen dolog. "A zsidó minden lovagiasságot lelke mélyéből utál minden szentimentalizmus, minden lendület, minden feudalizmus, minden patriarchalizmus idegen neki". Ezért teljes individualista a politikában is. A liberális államfogalomnak, mely az emberben csak polgárt lát s az államéletet pusztán paragrafusok szerint tudja kezelni, a zsidóság volt kezdettől, fogva a leglelkesebb híve, ő vallja leghangosabban azt a felfogást, hogy az állam "különbség nélküli egységekből" áll. A zsidó önmagát és embertársait nem annyira test- és vérből álló élőlénynek látja, - ezért tagadják a zsidók a különben annyira különleges zsidó jelleget és hangoztatják, hogy zsidó és német, zsidó és angol, zsidó és magyar közt nincs semmi mélyebben járó különbség - hanem csak jogalanynak, állampolgárnak vagy egyéb absztrakciónak. A zsidó, úgymond Sombart, a világot pusztán értelmével ismeri fel, vérrel, szívvel, kedéllyel gondolkozni nem tud. S mert ő nem tud, azért azt sem érti, hogy más miért tud s azt hiszi, hogy amit ő hideg eszével a papiroson elrendezett, ugyanazt ugyanolyan módon az életben is el lehet rendezni. Azért hiszi sok zsidó, hogy a zsidóság és a keresztény népek közti ellenszenv pusztán mesterségesen terjesztett antiszemitizmus eredménye. A vérben rejlő momentumokat, az átérezhető és érzékelhető valóságokat az ő pusztán aggyal és papírral dolgozó egyoldalú intellektualizmusa nem képes megérteni. Természetes, hogy a zsidók ezt a racionalizmust nemcsak elméletben vallják, hanem a gyakorlatban is követik. A középpont, melyből a zsidók emez egyoldalú intellektualizmusa az egész körülöttük csoportosuló világot felfogja és értékeli, a zsidóknál különös mértékben kifejlődött önérzet és önérdek. Sombart ezt a tulajdonságot célkeresésnek, tedeologistának nevezi és megjegyzi, hogy ezt a sajátságot a zsidóság összes megfigyelői ritka egyöntetűséggel megállapították rajta. A zsidó a külvilággal mindig csak szubjektív szempontokból foglalkozik s úgyszólván képtelen arra, hogy elfogulatlanul és melléktekintetek nélkül engedje át magát a világ szemléletének. Nem tud, nem bír önmagáról megfeledkezve merülni el a kozmosz mélyeiben, nem tud a gondolat szárnyán fölemelkedni a végtelen űrökbe, hanem ehelyett, mint Jellinek oly jellemzően mondja, inkább "alámerül, hogy drágagyöngyöt keressen." Mindent a saját énjével hoz kapcsolatba. Ami őt minden egyébnél jobban érdekli, az a kérdés: mire való ez? megéri-e a fáradságot? minek? mennyit hajt? mi hasznom belőle? A zsidó a kulturális tevékenység, az irodalom, művészet és tudomány terén is megmarad tedeologistának minden során minden szaván kiérzik az az ügyeskedő, céltudatos törekvés, hogy lehető nagyfokú kedvező hatást érjen el. Még a tréfa terén is ez a céltudatosság vezeti, azért nem ért a zsidó a kedélyteli, öntudatlan humorhoz, de annál jobban a jól kiszámított, ügyes, hatásélchez és maró szatírához. A zsidó azonban átlag hatalmas lelki energiák embere. S mihelyt erős akaró képessége a célt következetesen szem előtt tartó gyakorlati racionalizmusával párosul, megszületik az a nagyfokú céltudatosság és célirányosság, mely mint a zsidók egyik legpregnánsabb és legmarkánsabb jellemvonása ismeretes. Szemét erősen a kitűzött cél felé irányítani s a cél elérésétől, semminemű akadály által vissza nem riasztatni, szívósnak, kitartónak, sőt konoknak lenni a cél érdekében: megannyi figyelemreméltó zsidó faji sajátság. Ennek a céltudatosságnak folyománya továbbá a közmondásos zsidó élelmesség, azaz az egyes helyzetek kihasználhatóságának észrevétele, mely a zsidókat arra képesíti, hogy azonnal észrevegyék azoknak gyöngéit, akikkel érintkeznek, s megtalálják azt a hangot, amelyre környezetük hangolva van. Ez az élelmesség a rugója voltaképp a lankadatlan szorgalomnak is, melyet náluk tapasztalunk, s mely annál csodálatosabb, mert hiszen a komoly, nehéz, főleg testi munkát feltűnően kerülik. Ugyanezen céltudatosságból folyik az összetartás érzete is, melyet már Cicero is észrevett a zsidókon: "Scis, quanta concordia!" írja róluk.
Házi sütésű, nem-zsidó által készített kenyér még akkor sem fogyasztható, ha a hozzávalók kóserek. Egy nem-zsidó pék által sütött kenyér 'zsidó kenyérnek' tekinthető, ha egy zsidó személy a sütésnél valamilyen módon közreműködött, pl. bekapcsolta a sütőkemencét. Ilyen esetben a rabbi tanácsát kell kikérni. Nem-zsidó borból nem szabad inni. Olyan személyek, akik borral kereskednek, vagy a boriparban dolgoznak, nem-zsidó bort még kóstolás céljából sem ihatnak. Nem-zsidó borral való kereskedés csak akkor engedhető meg, ha az a személy megélhetésének a forrása. Más módon való haszonélvezés nem-zsidó borból nem engedhető meg. Nem zsidó bort nem lehet ajándékba adni, vagy továbbadni, ha azt előzőleg ajándékba kaptuk. Ha nemzsidó személy kóser borhoz ér annak előállítása alatt, vagy később, a következő módok egyikén, a bort nem-zsidó bornak kell tekinteni: 1. Ha megérintette a bort (nem csak az üveget), 2. Ha a bort egy pecsét nélküli palackban összerázta. 3. Ha a bort egy pohárba vagy egy egyéb folyadék tárolására alkalmas edénybe öntötte. 4. Ha ivott egy pohárból vagy üvegből vagy egy szívószál által kortyolt, valamennyi bort hátrahagyva. 5. Ha az üvegből bort öntött ki és valamennyi bort az üvegben hagyott. 6. Ha a bort össze- vagy megkeverve egy kanállal, vagy bármilyen más evőeszközzel. 7. Ha bort szívatott ki egy hordóból (pl. szivornyával). Tejes és húsos ételeket nem szabad egy időben fogyasztani. Ezért olyan személynek, aki húsos étel után szeretne tejes ételt enni (vagy fordítva), meg kell bizonyosodnia, hogy szája tiszta az előző étel maradékaitól, és hogy nem ragadt semmi a fogai között. Húsos étkezésnél használt asztalterítőt nem szabad tejes étkezésnél használni, és viszont, hacsak azt ki nem mosták. Kenyeret nem szabad húsos vagy tejes kézzel megérinteni, hacsak a kérdéses kenyeret nem rakták félre kizárólag tejes vagy húsos étkezésekhez. Ha evésnél vagy az étel elkészítésénél használt konyhaeszközök bármilyen kis ideig nem-zsidó személy birtokában voltak, de most már zsidó személy birtokában vannak, akkor ezeket a konyhaeszközöket 'mikvé'-ben (rituális fürdőben) alá kell merítenünk. Nem-zsidó személlyel nem szabad csomagolatlan kóser élelmiszert, legyen az nyers vagy főtt, egyik zsidó háztartásból a másikba küldeni
Kedves Olvasó!
Az idézetek a "Kásrusz"-ból, a zsidó étkezési törvények könyvéből valók. Sokan úgy vélik, a zsidóság a Könyv Népe. Ha könyvön csak a Talmudot értik, elfogadom. Mások szerint a Tudás Népe. Hogy tényleg az-e, a fenti idézetek alapján bárki eldöntheti. Mivel úgy tudom, "a hír szent, a gondolat szabad", bátorkodom - talán nem egyedül - arra következtetni, hogy inkább a Babona Népe. Évekkel ezelőtt olvastam a "Szombat" hasábjain, hogy Auschwitzban maga a "Tudás" pusztult el. Hadd ne minősítsem a szombatos sziporkázást. Vagyunk, akik nem kérünk e tudásból, a babonából, amely úgy tűnik, mégsem pusztult el. Mi ugyanis - most lehet jajgatni, micsoda kirekesztés! - nem megyünk kóserájba. Ugyanakkor kérdés, ha a zsidóság ennyire ragaszkodik saját étkezési szokásaihoz - legyenek azok bármennyire is babonások -, sok magyar mégis miért szégyelli a magyar konyhát, a Nagymama Szakácskönyvét, miért vesz őstermelők árusította sonka, kolbász, paradicsom helyett EU-szabvány szerintit? Ifj. Tompó László Minden idők legmagyarhírlaposabb cikke azonban 1994. április 12-én jelent meg. A téma "természetesen" a holokauszt. A már címében is patetikusan sokkoló írás ("A pernye beleég bőrünkbe") szerzője, Komoróczy Géza szerint a hitleri zsidóüldözés "a világtörténelem legnagyobb méretű tömeggyilkossága". Komoróczy valószínűleg nem hallott még a több mint százmillió áldozatot követelő kommunizmusról, no de ennél még sokkal meglepőbb gondolatokat is megfogalmaz a különös szerző: "Érdemleges megbecsülést eddig csak Izrael Állam adott a más népek közül kikerült igazaknak (haszidé haummot haolam). Mi tartozunk köszönettel érte Izraelnek. (?) Olykor egyenesen a kora 1944 látszik megelevenedni, írásban, szóban, képernyőn, 1994-ben, Magyarországon." Vajon hány zsidót deportáltak 1994-ben Magyarországról? Mi úgy tudjuk, egyet sem, Komoróczyt mégsem vitte senki orvoshoz, ellenben a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Értik? Magyar. Tudományos. Akadémia. Az írás - és megítélésünk szerint a holokausztipar hazai televényének - csúcsa azonban ez a mondat: "A holokausztért mindannyian felelősek vagyunk, azok is, akik még nem éltek azokban az években, azok is, akik - horribile dictu - tettek ellene." Ezt a Komoróczy-kitételt a legcélszerűbb lenne iskolákban oktatni a diákoknak. Bizonyára jó hatással lenne a rendkívül gyenge magyar nemzettudatra. Amelyről a már említett, SZDSZ-közeli, ultraliberális Magyar Narancs így vélekedik 1992. december 10-i számában: "Azt azért nem lehet mondani, hogy a mai Magyarországon bizonytalan a nemzettudat. Mintha épp ellenkezőleg: túlságosan is magabiztos volna." Pedig hol volt még akkor Kovács László az első vonalból, és hol volt még akkor a "Merjünk kicsik lenni!" filozófiája! Vannak aztán nyíltabb és vulgárisabb szereplői ennek az SZDSZ-es holdudvarnak. Itt van például a fejezet elején említett Kornis Mihály, aki egyszer frappánsan meg találta fogalmazni e kör filozófiáját: "Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket." Kornis, mint említettük, főállásban zsidó. Kínálatából ez a legeladhatóbb, a legpiacképesebb. ő a megélhetési rettegők jellegzetes alakja, akinek bőröndje folyamatosan be van csomagolva. Kornis azok közé tartozik, akik rendszeresen aláírnak, tiltakoznak felszólalnak az általuk antiszemitának vélt jelenségek ellen. Ezen aláíró kör nagyjából ötven főt jelent, a rutinos olvasó valószínűleg nagy biztonsággal kapásból fel tudja sorolni őket. Hozzájuk szokott csatlakozni egy ideje a két kövér pa-dö-dős nő, és más olyan popzenészek, akik tehetségük hiányát közéleti botrányaikkal és az ilyesfajta törleszkedéssel igyekeznek kompenzálni. Kornis Mihály ritkábban tesz politikai kinyilatkoztatásokat, mint mondjuk Eörsi István, olyankor viszont velős és korszakalkotó, amit mond. ő volt az például, aki "leleplezte" az "antiszemita kódokat." Megállapítása szerint aki kozmopolitát, urbánust vagy liberálist mond, az valójában a zsidókra gondol. E logika azt feltételezi, hogy a zsidók mind kozmopoliták, urbánusok, liberálisok. Ezáltal viszont szerencsétlen Kornis válik antiszemitává, ami ugyebár abszurd. Kornis 2004 elején is szükségesnek vélte kinyilvánítani véleményét kedvenc témájáról, az antiszemitizmusról. Az apropót Döbrentei Kornél költő beszéde adta, amely válasz volt a Tilos Rádióban 2003 karácsonyán, egészen pontosan szenteste elhangzott példátlanul brutális megnyilvánulásra. (Mint köztudott, az ultraliberális, szélsőséges rádióadó műsorvezetője hangot adott abbéli vélekedésének, hogy e keresztényeket ki kellene irtani.) Döbrentei tiltakozott ez ellen, amire Kornis lecsapott, és kétségbe vonta "a döbrenteiek" nézeteinek létjogosultságát. Egy pillanatra sem kérdőjelezve meg ugyanakkor a "tilosak" nézeteinek szabadságát. Kornis szocializációjából adódóan mindenütt antiszemitizmust, nácikat, nyilasokat vizionál, és ennek időnként egész vulgáris, zavaros stílusban ad hangot: "?de te megbocsátod, ha elég jó a haja, és jó a szeme, és érzed, hogy a pinája sose fog a Torgyánra szavazni, mert ha jönnek a nyilasok, úgyis öngyilkosok leszünk, ez már le van vajazva, jöhet a Kövér oldalán Cseh Mária" Ez, félreértések elkerülése végett, említett Kornis irodalmi munkásságának része. Így is lehet. A "mű" egyébiránt az Élet és Irodalom 1997. március 21-i számában jelent meg. A kornisi csúcs azonban nem ez, hanem a bevezetőben említett kinyilatkoztatás az egyetértésről és a nácikról. Bayer Zsolt publicista erre vonatkozó tapasztalataira az interneten bukkantunk rá (bdf-help.tvn.hu/mediapolitika.doc), onnan idézzük Bayert: "- ? Mikor a novelláskötetem megjelent (1995-ben) Kornis Mihályt kértem fel, hogy jöjjön el a Lítea könyvesházba, mutassa be, mondjon róla pár méltató szót? Még lenyomatban elolvasta, tetszett neki, elvállalta, eljött. Elmondta, amit elmondott, dumáltunk? stb. Eltelt egy év, ritkán találkoztunk, olyankor mindig őrjöngött velem, hogy 'szemét FIDESZ, ezek antiszemiták, ezek alig várják? (- szó szerint idézem!) ha az Orbán meg a Kövér hatalomra kerül, akkor engem megint a Dunába lőnek?!' Hosszú ideig hallgattam, végighallgattam, de nem vitatkoztam, azt mondtam, én nem vagyok hajlandó. |
