Eleget téve a felkérésnek, az Ellenőrző Bizottság az Illyés Alapítvány beleegyezésével, szakértők bevonásával, 1994. szeptember 29-én és 30-án ellenőrzést végzett Budapesten az Illyés Alapítvány irodájában. Az Ellenőrző Bizottság szakértői minőségben a következő összetételben végezte a munkáját: Januskó László és Mirnics Károly, a Bizottság tagjai, Tót Emília, az előző mandátumú Ellenőrző Bizottság elnöke, valamint az Elnökség és a jelenlegi Bizottság döntése alapján Kiss Zoltán szakértő, a VMDK jelenlegi pénztárosa.

1. Az említett időszakban az Illyés Alapítvány kuratóriuma által jóváhagyott támogatások nagy része nem jutott el a kedvezményezettekhez. Ahol a Délvidéki Magyarságért Alapítvány (a továbbiakban: DMA) volt a közvetítő, ott ez az arány 90%, ugyanis itt dr. Hódi Sándor, a DMA elnöke, döntési jogkörrel hatalmazva fel önmagát, nem közvetítette ki a kedvezményezettekhez a jóváhagyott támogatásokat. Dr. Bátai Tibor irodavezető erre azt a magyarázatot adta, hogy az 1993. június 2-a után jóváhagyott támogatások nagy részét az embargó miatt nem tudták a kedvezményezetteknek kiutalni. E megjegyzés azért indokolatlan, mert a támogatás kiutalásának idején már ismeretes volt, hogy az embargó milyen megszigorításokkal jár.

A Bizottság a tények alapján megállapítja, hogy az Illyés Alapítvány Kuratóriumának 1994 szeptember 14-ike előtt a sajtóban közzétett közleményei és egyes tagjainak kijelentései dr. Hódi Sándor elszámoltatásáról pontatlanok. Ebben az időszakban nem történt meg az elszámoltatás, hanem szeptember 14-i utolsó dátummal. A VMDK Elnökségének többszöri szorgalmazására ekkor a kiközvetítő visszaküldte a kedvezményezetteknek szánt támogatás maradványösszegét az Illyés Alapítványhoz. Szeptember 30-ig azonban nem utalta át az 1993. december 31-ike és 1994. július 11-ike közötti időszakra vonatkozóan a kamatokat, ez a 88.679,81 USD-ra 209,91 USD-t tett ki, a 305.522,07 DEM-re 614,76 DEM-et.

A Bizottság javasolja a VMDK Elnökségének, hogy kérje az Illyés Alapítvány szakszolgálata azon tagjainak felelősségre vonását, akik mulasztást követtek el.

Dr. Bátai Tibor irodavezető tájékoztatása szerint a jóváhagyott támogatás az Illyés Alapítvány számláján van és a lehetőségektől függően a folyamatban lévő vagy újabb pályázatok alapján realizálható lesz a kedvezményezettek számára.

2. Az említett időszakban dr. Hódi Sándor, a VMDK akkori alelnöke, a VMDK nevében, a VMDK Elnöksége és Tanácsa döntése megkerülésével, a tisztségviselői tudta nélkül, a VMDK, valamint más intézmények (így a Vox Humana, a Magyarságkutató Tudományos Társaság, a Délvidéki Magyarságért Alapítvány) működtetésére és mások számára pályázatokat nyújtott be az Illyés Alapítvány Kuratóriumához. Ezeket a pályázatokat az Illyés Alapítvány Kuratóriuma minden esetben elfogadta és az odaítélt támogatást továbbította a Délvidéki Magyarságért Alapítvány folyószámlájára. Ezek a céleszközök azután, hogy a VMDK Elnöksége és Elnöke határozatban többször is erélyesen szorgalmazta hollétük tisztázását, dr. Hódi Sándor döntése alapján, a kedvezményezettek megkerülésével, ismét visszakerültek az Illyés Alapítvány folyószámlájára.

Abban az időszakban (1993 vége), amikor a vajdasági magyarság valóban a legnehezebb megélhetési viszonyokban találta magát és amikor az anyaország részéről nyújtott támogatásra legjobban szüksége volt, ennek a támogatásnak a megfelelő mértéke és a kiutalt segély hatása elmaradt vagy célt tévesztett. Mi több, a megítélt támogatást önmagát följogosítva visszatartotta.

A Délvidéki Magyarságért Alapítvány kezelési költséget számolt fel, amely 2,5%-át tette ki az elnöke által felhasznált összegnek. Ezt részben a kamatokból, részben pedig a megítélt összegből vonta le valutában. A Bizottság ezt helytelennek tartja, abból a tényből kiindulva, hogy az Illyés Alapítvány a DMA-nak működtetési költségre 2.500.000 forintot hagyott jóvá, ugyanis a DMA-nak a működtetési költségre szánt támogatás terhére kellett volna az elszámolást elvégeznie.

A Bizottság kéri az Illyés Alapítványt, vizsgálja ki, jogszerűen járt-e el irodavezetője, amikor e kérést elutasította, s ha igen, kinek az utasítására tette.

Az Ellenőrző Bizottság kéri annak a kivizsgálását, hogyan kerülhetett sor a megítélt pénzeszközök átutalására a Délvidéki Magyarságért Alapítványhoz anélkül, hogy megállapodással vagy szerződéssel szabályozták volna a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, a kiközvetítés módját, a DMA-nak a kiközvetítés megtagadására és az eszközök visszautalására vonatkozó jogát, valamint a kiközvetítés határidejét. Az Ellenőrző Bizottság kéri az Illyés Alapítványt, nevezze meg a felelős személyt, akinek a mulasztásából a fent vázolt helyzetre sor került.

Pénzügyileg nem világos, kinek a javaslatára illetve felelősségére történt dr. Hódi Sándor elszámolásának elfogadása. Az sem világos, hogy ezt az elszámolást elfogadták-e, mivel a dr. Hódi Sándor által benyújtott dokumentumok aláírással történő hitelesítése nem történt meg.

- Mivel párhuzamos pénzelés folyt, a mellékelt árajánlatok, számlák, elszámolások alapján nem lehet megállapítani, hogy a kifizetések az Illyés Alapítvány pénzeszközeiből történtek-e.

- Egyetlen pénztári elismervény a számlák kiegyenlítéséről, vagy postai elismervény az átutalásról, illetve fizetési megbízás a pénzforgalmi szolgálattól nincs mellékelve a dokumentációban.

Az Illyés Alapítványban, ahol dr. Hódi Sándor elszámoltatták a maradványösszegek visszautalásával (az előzőleg leírt hiányos módon) az Illyés Alapítvány Szervezeti és Működési Szabályzatától eltér, mert az elszámolás nem a kiközvetítő, hanem a kedvezményezett kizárólagos joga és kötelezettsége.

- A könyvvizsgálói jelentésből kitűnik, hogy az Illyés Alapítvány szakszolgálata több esetben is elfogadta dr. Hódi Sándor szóbeli kimagyarázkodásait, a dokumentumok csatolása nélkül.

Ez lehetővé tette, hogy dr. Hódi Sándor nemlétező költségeket is elszámoltatott az Illyés Alapítvánnyal. Ez mind a két országban a jogszabályokba ütközik: büntetendő, és a kedvezményezett hitelét rontja. Egyszemélyben pályázó (igénylő), kiközvetítő és kedvezményezett, dr. Hódi Sándor tiszteletdíjakat számoltatott el a szerzői jog címén a VMDK szervezete azon okmányaira is (döntések, határozatok, közlemények, levelezés, eseménynaptár és más okmányok), amelyeket megjelentetett a VMDK évkönyveiben és más kiadványaiban. Ebben az időben a VMDK-ban végzett munkáért rajta kívül senki sem kapott tiszteletdíjat.

A bizottság megállapítja, hogy dr. Hódi Sándor elszámoltatásakor nem történt meg a benyújtott költségek és a rájuk adott pénzfedezet valutáris árfolyamokon történő kimutatása, egyeztetése és ellenőrzése az Illyés Alapítvány részéről. Mivel ez a hiperinfláció időszakában történt, az árfolyamkülönbségekből különbözetek keletkeztek (amire jelentésében felhívja a figyelmet dr. Róna Pálné is). Az árfolyamkülönbségekből eredő különbözet a kiközvetítő hasznára keletkezett. A pénzügyi okmányok között azonban nincs nyoma annak, hogy a kiközvetítő elszámolt volna vagy elszámoltatták volna az árfolyamkülönbségekből eredő különbözetekkel.

Dr. Hódi Sándor szóban meggyőzte az Illyés Alapítvány szakszolgálatát, hogy ez az összeg 1992 március 19-én kb. 2.000.000 dinárt ért. A Bizottság utánanézett és megállapította, hogy az akkor érvényes árfolyam szerint ez az összeg körülbelül 4.500.000 dinárt ért.

Az 1994. január 3-tól február 5-ig terjedő időszakban az útiköltségek elszámolására aláírás nélkül 362 DEM-et fizettetett ki.

Ágoston András átvételi elismervény ellenében 6280 DEM összeget vett át dr. Hódi Sándortól. Ennek az összegnek megvolt a pénzfedezete a hazai és külföldi magánadományozók, valamint a VMDK külföldi szervezetei részéről nyújtott támogatásban, amelyet a szervezet pénztárában, illetve a Délvidéki Magyarságért Alapítvány folyószámláján őriztek.