VMDOK |
HUDOK |
YUDOK |
EBIB |
HANG |
EGYÉB |
|||
Ágoston András: Javítsunk ott, ahol lehet!, 1994. V. 27.
El kell ismernem, a múlt hideg szele csapott meg, amikor elolvastam Gerold László glosszácskájából a kérdést, miért kell éppen most foglalkozni a magyar egyetemi hallgatók helyzetével az újvidéki eg
yetemen, amikor közeledik a beíratkozások ideje. Régen az ilyen szerkesztői, vagy főnöki kérdésekre nem volt apelláta. Most már kimondhatom: pont azért. Mert a VMDK határozott politikai akcióval akar az oktatás területén is tiszta vizet önteni a pohárba. Mondják meg maguk a szerb hatóságok, hogyan kívánják biztosítani a kisebbségi jogokat ezen a valóban fontos területen. Erre a többi között azért van szükség, mert mondjuk Bányai János az egyetemi hierarchiában elfoglalt tisztsége ellenére ezt eddig nem tette meg. De Gerold László is ismeri a helyzetet. Miért nem szólt időben?Valóban, nagyon ellentmondásos helyzetben van a vajdasági magyar fiatalság. Hova menjen egyetemre? Menni vagy maradni? Az egyéni döntéseket a VMDK nem tudja, nem is kívánja befolyásolni. De úgy véljük, a felajánlott magyarországi segítséget ki kell használni. Körülményeink között, ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy a vajdasági magyarság ne szakadjon el Európától.
Mivel Gerold Lászlónak ezzel kapcsolatban is vannak dilemmái, álljon itt eg
y idézet abból a beszédből amelyet a múlt vasárnap tartottam Dorogon, egy nemzetközi a megbékélés napja elnevezésű rendezvényen:"A humán értelmiség, volt és van is legnehezebb helyzetben. Állandó politikai nyomás alatt, szinte napi politikai megnyilvánulá
sra kényszerülve állta a sarat. Ők nem tehetnek róla, hogy a körükből kikerült korábbi politikai vezető csoport, ahelyett, hogy élre állva kiállt volna a közös ügyért, újabbnál újabb kiegyezésekre keres alkalmat. A politikai szerepvállalásig ebben az időszakban még nem jutott el, de a vészjelzések leadása a kisebbségi jogok ügyében gyakorlatilag mind a humán értelmiség széles rétegeinek javára írható.A magyar politikusoknak az a csoportja amely a múlt rendszerbe beépülve kiszolgálta és levezényelte az assz
imilációs folyamatokat, most elcsöndesedett. Kivárt. Várta, először azt, hogy Miloević nacionalista rezsimje megbukik, s elkövetkezik a visszarendeződés, később pedig azt, hogy az új hatalomtartókkal is sikerül majd kiegyeznie. Ezzel a magatartásukkal a vajdasági magyarságot újra cserben hagyták. Vélhetőleg utoljára, jóllehet az utóbbi időben néhányukat a szerb hatalom újra posztokra állított."S végül ami a legfontosabb: én valóban úgy gondolom, hogy szükség van magyar iskolahálózatra. A VMDK nem "kiszorí
tásos" javaslatot készített, hanem olyat amilyet a nemzetben gondolkodó pedagógusok, és más szakemberek fontosnak tartanak nemzeti identitásunk megőrzésére. Itt valóban különbség van közöttünk, de ebben az ügyben csak a jövő dönthet.Temerin, 1994. május 27-én. Ágoston András
[Reagálás Gerold László: Glosszácska (Magyar Szó, Közös Íróasztalunk, 1994. V. 22.) c. cikkére]