- Mint köztudott, a német-magyar kapcsolatok építésében szerzett érdemeiért a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Nagy Érdemkeresztjét adományozta önnek Roman Herzog szövetségi elnök. Gratulálunk a kitüntetéshez, egyben fölmerül a kérdés: személy szerint és az MDF vonatkozásában ez milyen elvárásokat rejt magában a tevékenységét honoráló fél részéről?

- Ez a kitüntetés személyemen keresztül annak a közösségnek szól, amelyben élek, dolgozom. Szűkebb értelemben a szüleimnek, akik neveltek, a feleségemnek, aki a leghűségesebb szövetségesem és segítőtársam a politikában, a pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak, amelynek tagja vagyok, és tágabb értelemben az egész magyar népnek, annak a négy-öt esztendőnek, amelynek történelemformáló időszakában külpolitikusként ápolhattam, mélyíthettem a magyar-német kapcsolatokat. Ez az elismerés szerintem nem rejt magában elvárásokat, de ösztönöz a megkezdett út folytatására.

- A külügyi tárca vezetőivel négy éven át együtt dolgoztunk a külügyi bizottságban, így jól ismerjük egymást, jók az emberi kapcsolatok közöttünk. Politikai nézeteinket - és főleg a pártjainkét - tekintve azonban számos kérdésben szemben állunk egymással, nézeteink, felfogásunk eltér egymástól. Ez annak ellenére igaz, hogy a külpolitikában létezik valamiféle konszenzus a parlamenti pártok között. Általában nem is a meghirdetett elvekkel vagy a kormányprogram külpolitikai részével van bajom, hanem az attól eltérő gyakorlattal, a félreérthető és sokszor nagyon is egyértelmű, de elfogadhatatlan, ötletszerű nyilatkozatokkal. A külügyi bizottság alelnökeként kifogásolom a bizottság késlekedő, hiányos és néhány esetben elmaradó informálását (például alapszerződések, nagykövetcserék), a kapkodó és eltúlzott politikai személycseréket, tisztogatásokat, majd az azt követő elmaradó kinevezéseket. Az MDF külügyi szóvivőjeként helytelenítem a határon túli magyarság ügyének háttérbe szorulását, főleg az alapszerződések kérdésében, és az európai integráció vonatkozásában mutatkozó bizonytalanságokat, elsősorban a NATO-tagság ügyében.

- Bevált a jóslat: az egykori ellenzék, ma kormánypárt felelőtlen magatartásával súlyosan megsértette az ország biztonságát. Azonos eszmeiséget valló baloldali rendszerek kellős közepén milyen kilátásai vannak a határon túlra szakított magyar nemzetiségnek ?

- A parlamentáris demokráciában szokásos módon csak következményekről beszélhetünk: a választók bizalmának elveszítésével "fizetnek" majd a koalíció tagjai. Nemcsak arról van szó, hogy most hitelünket veszítettük, hanem ennek kihatásairól a nemzetközi politikai és gazdasági együttműködésben, ami végső soron kedvezőtlenül befolyásolja a lakosság életkörülményeit. De a történelem ítélőszéke előtt is felelniük kell ezért a felelőtlen lépésért, és az ítélet kemény lesz.

- Nem feltétlenül szükséges, de célszerű alapszerződéseket kötni. A lényeg az, hogy csak jó alapszerződéseket szabad létrehozni. Egy szerződés akkor mondható jónak, ha az mindkét fél érdekeit figyelembe veszi. A magyar nemzetnek az az érdeke, hogy a határon túli magyarság identitását megtartva, anyanyelvét, kultúráját megőrizve teljes jogú polgárként élhessen szülőföldjén és távlatilag az egyesülő Európa része legyen. Ez akkor következhet be, ha az elszakított nemzetrészek jogos követeléseit a többségi nemzet politikai erői figyelembe veszik és kielégítik. Az alapszerződéseknek - ha létrejönnek - garantálni kell az adott országban élő magyarság kollektív jogait. Bármely magyar kormány csak olyan alapszerződést írhat alá, amellyel az adott országban lévő magyarság legitim vezetői egyetértenek. Nem szabad fejük felett róluk dönteni.

- Az EBEÉ felülvizsgálati konferenciája és a csúcstalálkozó szemre igencsak pezsgő diplomáciai életről tanúskodik. Ám, ahogy ön fogalmazta, a "semmittevés és a külpolitikai nyüzsgés" az igazi jellemvonása ennek a mai külügyi tevékenységnek. Meddig lehet ezt a libikókát folytatni ?

- Azonnal abba kell hagyni. Nem lehet nagyköveteket politikai okból visszahívni vagy lemondásra kényszeríteni, s utána hónapokig vagy néhány esetben akár fél évig is betöltetlenül hagyni a helyüket. Nem lehet nagy hanggal választási kampányban az alapszerződések aláírását megígérni- és utána a magyar javaslatokat késlekedve elküldeni.

- Háttérbe szorult a határon túli magyarok ügye, és ügyetlen nyilatkozatokkal zavarba hozzuk partnereinket az európai integráció kérdéseiben. A jószomszédságról már az alapszerződések kapcsán szóltam.

- Elsősorban van alternatívája, hiszen a választópolgárok fele nem a mai koalíció pártjaira szavazott. Másodsorban a köztársasági elnök nem tehetne ilyen nyilatkozatot, ő pártok felett álló közjogi méltóság az alkotmány értelmében, ez pedig pártállású beavatkozás a politikába.

- Az Észak-Atlanti Közgyűléstől kapott rapportőri (jelentéstevői) feladatom a térség nemzeti kisebbségi problémáira vonatkozik. Ezekről 1995 májusában kell beszámolnom a budapesti közgyűlésen, melyet első ízben rendeznek volt szocialista országban. A kérdés második részére válaszolva bízom abban, hogy a jelenlegi vargabetű után folytatjuk felzárkózásunkat az élbolyhoz.

- A lakiteleki gondolatok budai sikere az MDF polgári "frontját" erősíti. Sokan úgy vélik, hogy ez egyúttal a "népi szárny" gyöngülését is jelenti. A harmadik, a "liberális irányzat" sorsa miként alakult ?

- Ellenzékként hogyan építhetők tovább a korábban kormányszinten megkezdett külkapcsolatok ?

Sokszínű, dinamikus ember. Aki a múltjára kíváncsi, szinte "a legutolsó pillanatig" csupán mint "kívülállót" ismerhette. Aztán a nagy nemzeti eszmélés, az adódó kihívás magával ragadja: vallomásában a lakiteleki gondolat vonzerejét említi. A még zsenge "mozgalomhoz" 1988 szeptemberében csatlakozik. Az Országgyűlési Almanach tényszerű közléseire hagyatkozva álljon itt néhány hivatalos ismertető sor: "1989. március 11. és október 22. között az MDF számvevő bizottságának tagja, ezután az MDF hivatalvezetői teendőivel bízták meg, amit képviselővé választásáig - az 1990. évi választásokon pártja országos listájáról került a törvényhozásba - látott el, ezt követően 1991 decemberéig ismét a számvevő bizottság tagja. Képviselőként 1990. május 3-ától az országgyűlés külügyi állandó bizottságának alelnöke, mely munkához már tapasztalatokat szerzett az MDF külügyi bizottságának tagjaként."

A változó összkép minden árnyalatára élénken reagál. A háttérben, festett kulisszák mögött működő erők, érdekcsoportok mozdulatait figyeli, számára nincs kényes kérdés, megnyerő nyíltsággal, szemközt mondja ki véleményét, és fogadja rutinos, vagy csak "szakértelmet" hirdető ellenfeleit. A belpolitikai fordulatok és a külügyi csatározások kritikusa, a visszás lépések következetes bírálója. 1990-től az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának lesz vezetőségi tagja, számos magyar-külföldi baráti társaság elnöke. Román, indiai, délkoreai, izraeli, svájci "hatósugárral". 1992. június 23-ától tagja az Európai Közösségi ügyek különbizottságának is. Kormánypártiból ellenzékivé válva azonos elvek alapján politizálva. Megszakítás nélkül, és sikeresen.