A világszövetség 1994. évi októberi küldöttközgyűléséről ellentmondó beszámolókat kaptunk s ezért nem szólaltunk meg eddig. A beszámolók csak egyben egyeztek: az összejövetel szinte káprázatos külsőségek között zajlott le (csupán a terembér 250 ezer forintot tett ki). A résztvevők viszont a függöny mögött botrányos jelenségeknek voltak tanúi. A közgyűlést követőleg Jakabffy alelnök, a nyugati régiók elnöke, a világszövetség egyik vezető személyisége, körlevélben hozta nyilvánosságra, illetve leplezte le a történteket (14 oldal melléklettel). Olyan súlyos vádakról tesz említést, hogy a szervezet tagsága csak egy elhatározásra juthat:

Tűrhetetlen, hogy az elnökség teljes, illetve részbeni mellőzésével a világszövetség jövőjét maximálisan érintő döntések korlátlanul egy személy kezébe kerüljenek. Mert ez történt.

Ki kell hangsúlyozni, hogy nem Csoóri Sándor elleni bizalmatlanságról van szó, kimagasló irodalmi és politikai tevékenységével beírta nevét a történelmi rendszerváltást elősegítő nagyjaink aranykönyvébe, hanem egy posvány feltárásáról, melyben személyiségét meggondolatlan, önző akarnokok be akarják szennyezni. Ezt Csoóri Sándor érdekében kellene megakadályozni.

(Helyszűke miatt Jakabffy Ernő levelét csak kivonatosan tudjuk ismertetni.)

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Sándor! Néhány hittel ezelőtt írtál a délvidékieknek "Felesleges háborúk"-ról. Most itt mi az MVSZ-ben indítottunk egy nagyon felesleges háborút, melynek további fejleménye a Te döntésedtől függ. Több mint egy esztendeje ismétlődően, olykor írásban is szorgalmaztam az MVSZ nyílt és támadhatatlan ügyvitelét, valamint a választott vezetőség bevonását a felsőbb döntésekbe. Az erre vonatkozó javaslataimat az elnökség egyhangúan elfogadta, de többszöri sürgetésem ellenére soha, semmi ezekből nem valósult meg. (1. sz. melléklet.)

Augusztus végén, mikor végre bejutottam az épületbe, én teljesen más képet kaptam. Az épületet és helyiségeit annyira használhatónak ítéltem - és ítéltük a küldöttközgyűlést előkészítő bizottság egy pár tagjával együtt -, hogy egy alapos nagytakarítás, villanykörte pótlások, wc-k, légelvonók üzembehelyezése és mintegy 100 szék beszerzésével, - szerintem - lebonyolítható lett volna ott az 1994. évi októberi közgyűlés. A szükséges kiadások bőven fedezhetőek lettek volna az Akadémia termének közel negyedmilliós bérleti díjából, s nem csak hogy saját befektetésre használtuk volna pénzünket, de új székházunkat teljes és valós használatba is helyeztük volna...

De mindezek latolgatása és a legjobb megoldás keresése közben augusztus-szeptemberben, s Te Sándor, se tanacsadód, egy árva szóval nem említettétek nekem, az alelnöknek, hogy mindennemű ügyintézést a Pax Pannoniae Vagyonkezelő Kft. alapító okiratában foglaltak alapján, kizárólagosan Timkó Iván kezébe helyeztél, az elnökség egyetlen tagjának tudta nélkül! Te Sándor, június 29-én aláírtad az alapító okiratot, miszerint Timkó Ivánt kizárólagos hatáskörrel és tulajdonosi képviselettel ruházod fel a milliárdokat érő új és régi székházaink ügyeit illetően. Timkó Iván egyedül jogos: szerződések megkötésére és jóváhagyására, az alapított kft. megszüntetésének, átalakításának, egyesülésének, beolvadásának, szétválásának elhatározására, a társasági szerződés módosítására, a törzstőke leszállítására és felemelésére, alapok, tartalékalapok képzésére és felhasználására, részesedés elhatározására más vállalkozásban vagy társaságban, hitelfelvételre, a mérleg megállapítására, pótbefizetések el- vagy visszarendelésére, az ügyvezető megválasztására, visszahívására, díjazására. (Lásd alapító okirat 9. 1. pontjai! 4. sz. melléklet.).

Ezen felhatalmazások alapján Timkó Iván július 1-től kinevezett egy ügyvezetőt, akivel a szeptember 10-i elnökségi ülés előtt egyetlen elnökségi tag nem hogy nem tárgyalt, de még csak nem is találkozott. Alkalmazási ideje 5 év. Ez értelmezésemben azt jelenti, hogy bármi is történik a jövőben, öt évig fizetnünk kell az ügyvezető fizetését. Továbblépve Timkó Iván megválasztotta a felügyelő bizottság három tagját is szintén 5 évre. Az első, a soha nem látott dr. Dávid László, a szerződést kötő másik fél, dr. Papp Katalin férje. A második dr. Kulcsár Lívia, dr. Papp Katalin közvetlen munkatársa. A harmadik felügyelő bizottsági tag - a bizottság elnöke - Szöllősy Árpád, az MVSZ választmányi tagja. (9. 2. pont 4. sz. melléklet.) Ő érdekelt abban a könyvvizsgáló kft-ben, mely a Pax Pannoniae Kft. revizori feladatait ellátja.

A fenti, az MVSZ anyagi jövőjét 100%-ban meghatározó szerződésekről először a szeptember 10-i elnökségi ülésen hallottunk. Az alapító okirat és a szerződés bizonyos, vitára kevésbé okot adó pontjait felolvasták, - a fent felsoroltakból annyira nem ismertük, s pl. a 9-es pontról olyannyira nem történt említés, hogy a kialakult vita során javaslat született arra, hogy az MVSZ érdekeit a kft-ben egy öttagú bizottság képviselje. Az elhúzódó napirendi pontokra és ebédszünetre hivatkozással, egy hajszolt elnökségi döntés, a fenti módosítással elfogadta a Pax Pannoniae Vagyonkezelő Kft. alapítói okiratát.

Ezért igaztalan teljes mértékben a Te leveledben az az állítás Sándor, miszerint - idézem! - "Az elnökségi ülésén nemcsak hogy bárki megtekinthette az iratokat, hanem mindazok, akik kérték, arról másolatot is kaptak." Ezzel a valótlan állítással szemben: az alapító okirat egy példányát az elnökségi döntés után, "félerőszakos módon" követelték-tépték ki dr. Papp Katalin kezéből és másolták le több példányban. Magát a szerződést, többszöri kérésünk ellenére, mai napig sem láttuk! (5. sz. melléklet.)

Az alapító okiratot az ebédszünetben tanulmányoztuk. A délutáni ülésszak kezdetén, mint ülés-elnöktől, Tőled kértem felvilágosítást a 9. és 9. 2. pontokkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy megadtad volna a kért feleleteket a tisztázatlan kérdésekre, felháborodtál azon, hogy az elnökség nem bízik meg személyedben és feldúltan elhagytad az ülést, melyen elnököltél. Ez, egyesületi életben, vezető személyiségek részéről megítélésem szerint elfogadhatatlan! Rendkívül sajnálatos, hogy mindez egy erkölcsi és etikai mérlegeléssel, önuralommal nem rendelkező tanácsadó káros befolyásának eredménye, - melynek Te aláveted magad és minden esetben megvédesz. Ez a tanácsadód, Timkó Iván nem restellette a távozásodat követő órákban (két alelnöktől megerősítetten!) a füledbe hajtogatni, hogy "mondj le Sándor, ne tűrd ezek bomlasztó munkáját..."

Az én Neked címzett feljegyzésemből világosan kitűnik, hogy ha érdeklődéseim indítéka némi bizalmatlanság, akkor ez nem ellened, hanem tanácsadód fellépése és ügyködései ellen irányul. Talán felesleges, de megemlítem, hogy az én mindenkor megnyilvánult lojalitásom irányodban közismert... Az említett "feljegyzésekre", illetve a dolgok enyhítésére, Te nem áldoztál negyedórányi beszélgetést, tisztázni próbálást velem, hanem ehelyett aláírtál és elküldtél nekem egy valótlanságokat tartalmazó, "mitológiai zagyvaságokat" is megtűrő levelet. (5. sz. melléklet.)...

A sokszor felemlített kifogásainkat a Timkó Iván kilengéseit, ügyintézési metódusait illetően, a főtitkár-hiánnyal szoktad magyarázni, holott tudod, hogy ugyanez volt a helyzet akkor is, mikor volt főtitkár. Félő, hogy az lesz a jövőben is, - bár ne lenne igazam!.

De térjünk vissza a bizalmatlansági kérdéshez. Te, Elnök Úr, úgy érzed, jogod van megsértődni és elhagyni az elnöki széket csupán azért, mert egy puccs-szerűen keresztülvitt, az egész MVSZ jövőjét döntően érintő ügyben valaki, vagy valakik kérdéseket tettek fel, mivel előzőleg semmiről sem tájékoztattattak. Mert azt ugye még Timkó Iván megfogalmazásába sem lehet belemagyarázni, hogy az előző elnökségi ülés - jegyzőkönyv nélküli, két hónappal később általa kiírt - "határozata" ilyeténként hatalmazta volna fel őt?! Nem gondolod Sándor, hogy az elnökségi tagok - köztük én, aki a nyár folyamán többször érdeklődtem a székház-ügy alakulása felől, de érdemleges választ nem kaptam, - sokkalta inkább érezhetnénk magunkat megbántva az irányunkban tanúsított bizalmatlanságod, bizalmatlanságotok miatt...?! Valóban Te is, mint tanácsadód, az egész elnökséget semmihez sem értő, megbízhatatlan, a magyarság java ellen dolgozó társaságnak tartod? Még néhányan sem érdemlik ki a megválasztottak közül azt a bizalmat, amit az 1992-es MVSZ-i választók nekik megszavaztak?!

A szóban forgó iratok előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek, de jogaink és az elvárható bizalom az kívánta volna, hogy az iratokat jóval előbb megkapjuk betekintésre egy becsületes, nem puccs-szerű elnökségi döntéshez...

Az elnök elvitathatatlan joga tanácsadójának megválasztása, de a legjobb tanácsadó sem helyettesítheti az elnökséget és annak döntési jogát. A Pax Pannoniae-vel kapcsolatos ügyintézési módszerek fordulópontot jelentettek számomra a Timkó Iván munkálkodását illetően, amit ezelőtt mindenütt támogattam és védtem. A nyugati régió többsége már régóta kritikus e problémával szemben. Az utóbbi idők Timkó-Kardos utazásainak az a "missziós" céljuk volt, - s úgy látszik, egyeseknél nem eredménytelenül! - hogy ezt a kritikát elnémítsák. Ez nemrég még az MVSZ "múltjából maradottakkal" szemben éles hangú kritikus, most Timkó Ivánnal való csendes megbeszélés után úgymond: fő hogy megalakuljon az egyszemélyes kft., mert azzal erősödünk. Hogy az ügyletekbe van-e bepillantásunk vagy nincs, az mellékes...

Nem tudom, közömbös-e a választmány többi tagjainak is, hogy az MVSZ eladósodik-e vagy sem, jó vagy rossz szerződéseket köt-e nyílt, egyenes ügyintézéssel vagy bújkálva, kulisszák mögött dolgozunk, s hogy miért, milyen alapon jelenti ki ez a kiváló, ifjú jogászcsoport, hogy ők csakis Timkó Ivánnal hajlandók tárgyalni,- mással nem. Miért nem? Mert ha ezt a Timkó Iván szerint 2 millió forint értékű munkát teljesen ingyen, iránta és az MVSZ iránti szimpátiából végzik, - akkor minderről miért nem szabad beszélni. s pl. látni, tudni a szerződések tartalmát?! Egy ilyen nemes gesztusról ugyancsak kéne beszélni követendő példaként, s egy ügyvédi iroda számára tán kitűnő reklámként is.

A nyugati régió titkárságán tárgyaltuk a sorrakerülő párizsi, ulmi és berni ott alakuló-küldöttválasztó gyűléseit és az azokon való reprezentációt. Akkor mondottam, hogy szeptember 25. és október 10. között én Svájcban tartózkodom saját autómmal, így repülőköltségek helyett, helyi benzintérítéssel természetesen én megyek az említett gyűlésekre. Időközben megtudtam, hogy Timkó Iván, Kardos Béla, Törökné Szilágyi Katalin a párizsi-ulmi és berni gyűlésekre megrendelték a repülőjegyeket. Megkérdeztem Kardos Bélát, ki engedélyezte útjait? Erre határozottan válaszolta: az elnök úr!

Ez vagy így igaz Sándor, s akkor ugyancsak eltér a Te igazságszeretetedtől, illetve attól, amibe Zalakaroson megállapodtunk, vagy nem igaz, s akkor egyike azoknak a manipulációknak, melyeket sokszor a Te neveddel szentesítve használ Timkó Iván és köre...

Timkó Iván bizonyos ténykedéseivel és manipulációival messze túllépte az elnöki tanácsadó hatáskörét. Ezen a tényen az sem változtat, ha az elnökséget kiiktató, az őt nem illető ügyekben is magát beleártó tevékenységeire, sok esetben a Te felhatalmazásodra hivatkozhat...