A szovjet paradicsom.

Kiállítás

Az NSDAP birodalmi propagandaosztálya 1934-ben kiállítást szervezett a rendelkezésre álló írásos és képi anyagból. Célja az volt, hogy informálja a német népet a Szovjetunióban uralkodó szörnyű viszonyokról. A kiállítás szervezői gyakran úgy gondolták, hogy a Szovjetunióról rajzolt kép messze volt a valóságtól. Ez időközben beigazolódott, de teljesen másképp, mint képzelték. Minden szörnyűség, amit a háború kitörése előtt mondtak a Szovjetunióról, messze alulmúlta a valóságot. Leírások és képek nem elegendőek arra, hogy hihetővé tegyék a bolsevista tragédiát európaiak számára. Katonáink gyakran mondják ugyanezt. Lehetetlen a Szovjetunióbeli állapotok visszaadása anélkül, hogy valaki látta és tapasztalta volna őket. Ezért elhatároztuk, hogy a német állampolgároknak bemutassuk a bolsevizmus alatti mindennapi életet, hogy megmutassuk annak nyomorúságát. Csapataink sok anyaggal járultak hozzá a kiállítás anyagához.

Látogatók milliói kaptak pontos képet a bolsevizmus alatti életről a bemutatott eredeti anyagból. Szakértők, mindenek előtt katonáink még ma is úgy vélik, hogy kiállításunk nem tükrözi teljesen a parasztok és munkások életének reménytelenségét a "szovjet paradicsomban".

A Kelet kincsei
(Ez a rész a Szovjetunió természeti kincseivel foglalkozik)

Német települések keleten.
(Ez a rész német vándorlásokat mutat be keletre.

Marxizmus és bolsevizmus- a zsidóság találmánya. A zsidóság hamar észrevette a bolsevista értelmetlenség mérhetetlen jelentőségét keleten. Ezt két tény támasztja alá:
1. A marxizmus kitalálója a zsidó Marx-Mordochai;
2. A jelenlegi szovjet állam nem más, mint a zsidó eszme megvalósítása. Maga a bolsevik forradalom a fenti két tény között áll. A zsidók kivégezték a kelet legjobb képességű polgárait, hogy ők lehessenek a terület teljes mértékű urai, ahonnan remélik a Föld teljes meghódítását. A GPU adatai szerint 1917 és 1921 között közel két millió embert végeztek ki. A forradalom közvetlen következménye volt a szörnyű éhínség, mely 19 millió áldozatot szedett 1917 és 1934 között. Több mint 21 millió ember pusztult el a zsidók által kiprovokált és vezetett forradalom és annak következményei miatt.

A bolsevizmus csaló külleme.
A bolsevizmus Európa elleni véres támadásait mindig vad agitáció kísérte, amely azt állította, hogy a Szovjetunió a "parasztok és munkások paradicsoma". Valójában ez csak propaganda, és az összes kulturális, szociális és technikai előnyök, melyekről a bolsevizmus beszélt, csak csaló látszat volt, amely eltakarta a bolsevizmus alatti élet mindennapjainak szürke nyomorát.

Ezt mutatja be a kiállítás következő terme. Ennek közepén eredeti bolsevista emlékmű áll, melyeket tömegesen állítottak elő gipsz alapon fa testtel. Minden városban állt egy. Rossz minőségük miatt gyorsan töredezni kezdtek, a bolsevik kultúra igazi mintájaként. Ilyen műemlékek megerősítik a piszkos és nyomorúságos hangulatot, mely közös minden szovjet városban, csak kevés tekintélyt árasztó épület van köztük, melyek technikai gyengeségeket mutatnak. Propagandacélokra építették őket, és azért, hogy félrevezessék a külföldi látogatókat.

Ezek a homlokzatok, melyeket propagandacélokkal építettek, a jelképei minden bolsevik városnak. Amerikai stílusú mintautcákat nagy épületek töltenek meg ezer és ezer hiányossággal, melyek építőiket gúnyolják, akik 25 évnyi bolsevik uralom után is szürke és öröm nélküli életre vannak kényszerítve.
Lakás

A kormányépületek és az általában ócska házak közti különbség ugyanolyan, mint a haditermelés és a mindennapi élethez szükséges javak előállítása között. A hatalmas hadi kiadások mellett eltörpül minden más országé, de a mindennapi dolgok minősége csapnivaló. Nem a háború tehet arról, hogy a népnek nincsenek edényei és táljai, bútora és ágyai, még olcsó függönyei vagy szőnyegei sem, nem is említve a mindennapi szükségleteket, mint a ruházkodást. Ezeknek ára olyan, mint az élelmiszerek árai. Egy munkás heti átlagbére 100-125 rubel. Az árak:
1400 rubel egy öltöny
360 rubel egy pár cipő
24 rubel egy kiló vaj
22 rubel egy kiló hús.

Ezek békebeli árak az USSR-ben, ami nem jelenti azt, hogy ilyen dolgokat ténylegesen venni is lehet. Rossz kenyér és krumpli volt a nyomorgó népesség szinte egyedüli tápláléka a bolsevik rendszer 20 éves békeideje során.

A hatalmas ellentét a ragyogó fegyverkezés és a nép mély nyomora között világos lesz a zsúfolt Moszkva lakásviszonyait vizsgálva, ahol az emberek sem jobban, sem rosszabbul nem laknak, mint a többi bolsevik városban. A viszonyok nem voltak a háború előtt 1913-ben sem túl jók. de 1928-ban átlagosan 4 ember élt egy szobában, 1939-ben pedig hatan, függetlenül attól, hogy rokoni viszonyban voltak-e. Minden használható helység dugig van. Az olyan lakások, mint amilyenekben mi Németországban lakunk, itt teljes mértékben ismeretlenek. Minden szoba konyha, lakószoba és hálószoba lakosai számára. Ha utánanézünk, ki felelős ezekért a nyomorúságos körülményekért, mindig zsidókkal találkozunk. Nem érdekes, hogy az "antiszemita" szó a legszörnyűbb dolog, amivel a Szovjetunióban valakit gyanúsítani lehet, és ami miatt könnyen kényszermunkára vagy halálra ítélnek? Ha megnézzük a szovjet magasabb intézmények zsidósítását, akkor minden megvilágosodik számunkra.
Statisztika

Szinte minden minisztériumot, amit a bolsevikok "népi komisszióknak" hívnak, zsidók ellenőriznek.

További bizonyíték arra, hogy a szovjet állam a zsidóké az, hogy az embereket kegyetlenül föláldozzák a zsidó világforradalom céljaiért. A sztahanov rendszer mellett (munkaverseny), a nőket munkarabszolgákká alacsonyítják. Békeidőben is egyre több nő dolgozik a testileg legnehezebb munkahelyeken, mint a bányászat vagy a vasöntés.

További tény, amely világossá teszi a nyitott szemű megfigyelő előtt, hogy zsidók állnak a szovjet ipari szervezet mögött: A Vorosilov gyárnak Minszkben 650 gépet kellet volna előállítania 81 millió rubel értékben évente. A zsidó gondolkodást figyelembe véve, meghatározó volt a termelés teljes értéke. Mert nem voltak szakemberek, munkaeszközök és alkatrészek, a gyár csak 480 gépet termelt 59.2 millió rubel értékben. A terv teljesítésére, a gyár vezetősége titokban kazánpiacot épített, ahol olyan árukat termeltek, melyeket feketepiaci áron adtak el. Ez termelte meg a hiányzó 22 millió rubelt, noha 170 géppel kevesebbet termeltek.

A szovjet hadsereg - szörnyű veszély Európára.
Hadsereg

A cár meggyilkolása óta, a zsidó-bolsevik uralkodó klikk Moszkvában Európa megsemmisítését tervezi. Minden nyersanyagot és munkaerőt kegyetlenül kizsákmányolnak ennek eléréséért. Idegen specialistákat és mérnököket hoztak a helyi hiányok pótlására. Az egész világot meglepő termelési eredményeket értek el. Ez nyilvánvalóvá lett, miután a Wehrmacht átvizsgálta a hadizsákmányt.

180 millió embernek kellett a legkegyetlenebb és primitívebb körülmények között dolgozni kizárólag a fegyverkezési termelésben. Ez a magyarázat az elképzelhetetlen mennyiségű bolsevik fegyverekre, amelynek nagy része tönkrement vagy elveszett a keleti nagy megsemmisítő csatákban.

Ennek a hatalmas fegyverkezésnek az volt a célja, hogy segítse a zsidóságot Európa lerohanásában. Erre készültek elő Finnországban a balti államokban, Lengyelországban és Besszarábiában. Ezekből a hadállásokból akarták a döntő csapásokat mérni a Nyugat ellen.

Ennek a fegyverkezésnek a nagy többsége még létezik, és talán legjobban mutatja meg az 1941-es csaták és a téli csaták hadizsákmánya: 25,000 tankot, 32,000 nehézfegyvert és 16,000 repülőgépet zsákmányoltunk vagy lőttünk le, és 4 millió hadifoglyot ejtettünk.

Osztályok az osztály nélküli államban.
A bolsevizmus azzal büszkélkedett, hogy természetesen nem maradnak osztályok paradicsomában, mert csak a proletariátus marad meg a régi osztályok megszüntetése után. Ennek az állításnak az üressége nyilvánvaló minden előítéletmentes szemlélő számára, aki a rabszolgaság fokozatait látja a népességben. A zsidó uralkodó osztály és lakájai vannak legfölül, ezután a gyári munkások tömegei a városokban. Mély szakadék választja el ezeket a teljesen nyomorba döntött kollektivizált parasztoktól. A bolsevizmus akarattal hozta ezeket létre két fő okból:
1. hogy a tömegeket a városba csalogassa, hogy ott támogassák a bolsevik fegyverkezési programot.
2. Hogy azt hitesse el a munkásokkal, hogy jobb a dolguk, mint a parasztoké, és hogy becsapja őket, azt hitetve el velük, hogy primitív és nyomorúságos életük csodálatos összehasonlítva a kollektivizált parasztok életével. A munkások nem tudják, és nem is tudhatják, hogy életkörülményiek nyomorúságosak a mi szintünkről nézve, mert teljesen el vannak zárva a világtól. A munkások és parasztok mellett van két teljesen jogfosztott osztály: A korábbi értelmiség és a középosztály, akik nem proletár származásúak. Vannak még a kényszermunkások, akiket olcsó és védtelen rabszolgaként használnak a nagy, nem művelt területeken. Ezek milliószámra pusztulnak a rossz élelmezés, a rossz szállás és a kemény munka miatt.

A GPU- a zsidó bolsevizmus terroreszköze.
A GPU brutális terrorja a bolsevizmusban talán a legjobb válasz arra, hogy miért harcolna a bolsevisták olyan keményen a fronton. 25 éves terror szürke, törött tömeget hozott létre, amely csendesen követi az utasításokat, mert csak így maradhat életben. Az ellenállás halált jelent, gyakran az egész család halálát. A zsidó GPU bestiális terrorja legjobban látható a szadista kínzásokban, melyeket a föltett "ellenségek" ellen használnak.

A kiállítás bemutat egy kivégzési cellát a GPU várbörtönében. Egy elfogott komisszár szerint legalább 5000 embert lőtt le a GPU létének öt évében vasrácsok mögött.

A cella cserepes. Az elítéltet a cellába hozták és hátulról a nyakába lőttek. A holttesteket oldalra húzták és slaggal lelocsolták őket, hogy lemossák a vért. Egy ventilátor friss levegőt szívott be, hogy a következő áldozat ne ájuljon el a vértől, hanem az utolsó pillanatig tudatánál legyen. Egy másik keskeny cellában kényszerítették ki a vallomásokat. a rabokat órákig térdeltették. Ha fölálltak, a tetőbe ütköztek, ez riadót okozott, és erős fény esett rájuk. Ha leültek a kis székre, elektromos ütést kaptak, hogy fölálljanak. az ajtón levő favilla gyomrukba nyomódott.

A GPU terrorintézményeinek legrosszabbikai a kényszermunkatáborok, ahol ártatlan áldozatok milliói halnak meg minden évben. Csak ritkán van fogalmuk arról, hogy miért választották el őket családjuktól as munkájuktól, és miért dolgoztatják őket a vorkutai jeges sivatagokban, vagy a sok munkatábor egyikében. Legtöbbjük csak azért van ott, mert ingyen munkaerőre volt szükség a vadonban valahol. Senki sem törődött velük. Ezzel az elvvel szállították őket oda: "emberek? elég ilyen szemetünk van."

A boldogtalan áldozatoknak, akiket okkal vagy ok nélkül száműztek, szörnyű a sorsuk, melyből a halál az egyetlen menekülés.

Egy kém indítja el, sokszor egy családtag. Éjjel a GPU kopog, és viszi áldozatát. Keskeny cellákban készítik ki a végtelen vallatással őket, végül vallanak a szokásos kínzások hatására, és ítélettel vagy anélkül szállítják őket a kényszermunkatáborba, ahol kevés az élelem, és gyakran állandó a hideg. Sokan már útközben meghalnak. A kényszermunkatáborban kis barakkokban laknak. A szerény élelemadag az elvégzett munka mennyiségétől függ. Soha nem elég, és a nehéz munka hamarosan kimerüléshez vezet. A legkisebb fegyelemsértést is jégcellába való zárással büntetnek. Állandó túlmunka, rossz élelem és az egészségügyi ellátás hiánya hamarosan komoly betegségekhez vezet. A beteg kényszermunkásokat haldokló ételadagra fogják, hogy gyorsítsák halálukat, mert a GPU nem akar gyenge munkásokat. Olyan gyorsan meg kell tőlük szabadulni, ahogy csak lehetséges.

Nagyon kevés kényszermunkás lesz újra szabad. Kajetan Klug ezek egyike. A linzi marxista védelmi liga vezetője volt. Egy sikertelen lázadás után menekülnie kellett a Dollfuß rendszer büntetésétől. Csehszlovákián át álmai országába, a parasztok és munkások paradicsomába menekült. Moszkvában az osztrák emigránsok vezetője és párttag lett. DE hamarosan megismerte a munkások és parasztok nyomorát. Mikor ezt nyíltan kritizálta, kémtevékenységgel vádolták. Börtönbe vetették, megkínozták, leültették, és végül minden bizonyíték nélkül 5 évi kényszermunkára ítélték Középázsiában. A fagyos vorkutai sivatagban kinyílt a szeme, és meglátta a parasztok és munkások paradicsomának valódi mivoltát. A szovjet-német háború elején sikerült a német követségre menekülnie. A követség személyzetével sikerült Németországba jutnia.

A kollektív parasztok nyomora.
[Itt a kollektivizált gazdaságokról van szó]

A munkások élete a szovjet paradicsomban.

Ahova csak pillantunk, mindenütt szegénység, nyomor, lecsúszás és éhség. Ez igaz a vidékre és a városokra is. A bolsevik városok hangulata barátságtalan és nyomasztó.

Itt a kiállítás, ebben minden szakértő megegyezik, különösen egyedi. Mindig meglep, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok a szörnyű dolgok valósak, melyeket bemutat. Itt láthatunk egy bolsevik kultúrparkot, tömegben csinált szobrokkal, melyek nem állják ki az időjárás viszontagságait gyenge minőségük miatt. Ezek hozzájárulnak az általános hanyatlás benyomásához, melyet a bolsevizmusban minden falu és város áraszt. Ott van, hűen az eredetihez egy összeomlóban levő barakképület, egy úgynevezett diákszálló, mely egy amerikai modell alapján épült egyetem szomszédságában áll. Elhanyagolt lakói legalább jól látják az egyetem épületeit. Megfelelő távolságból nem látszik, hogy minőségi szempontból minden épület csapnivaló.

A hálóhelység belseje olyan, mint külseje. Törött székek, rossz ágy szakadt huzattal, piszkos mennyezet, néhány propaganda plakát, egy régi függöny; itt alszok a hálóhelység vezetője. Tizenegy kevésbé szerencsés lakót tömtek a többi helységbe. Egy mosdó van 63 diáknak folyóvíz nélkül a vezető szobája mellett.

Nézzünk be valamelyik mellékutcába. Egy üzlet egy sötét lyukban, a legegyszerűbb dolgokkal: papírruha (békeidőben!), kenyér, üvegek és konzervek. A mindennapi igények kielégítésére szolgáló egyszerű üzlet. Állami üzlet, Állami, mert nincsenek üzlettulajdonosok a szovjet paradicsomban, legalábbis nem olyan értelemben, ahogy mi nevezzük őket. Nincsenek kézművesek vagy független kereskedők, mert megszüntették a magántulajdont. A szomszédban egy magán foltozóvarga van, ő kivétel, mert nem tagja a kollektívának, hanem saját számlára dolgozik. Magas adók elviszik jövedelmének nagy részét, ami alig elég, hogy ő és családja megéljen belőle.

Egy szeméthalom mögött egy udvarban étterem van Minszk központjában, szintén állami intézmény. Nyomorúságosan van fölszerelve. A vendégek hozzák saját étkészletüket. Ezek olyan ritkák, hogy különben ellopnák őket. Ide szegény ember nem jár. igazgatók és magas állami tisztviselők látogatják. Az igazgatónak külön terme van kedvenc vendégeivel, ahol néhány rongyos kárpitozott szék áll. Maga az étel egy gyárból jön és mindig ugyanaz, ami miatt állandó panaszok állnak a panaszkönyvben. És ez békeidőben!

Az egyetem tekintélyes épületei mellett sok lerobbant munkáslakás van. Az egyikből kiállítási darabot csinálta, teljes bútorzatával egyetemben. Hat család lakott itt. Mindegyiknek egy szobája volt, mely hálószoba, konyha és raktárként működött. Nem volt benne folyóvíz, s a nők véleménye szerint a dolgok olyan zsúfoltan voltak bennük, hogy ők nem lettek volna képesek ezekben rendet tartani. Mégis jó helynek tartották, mert a helységek melegek és szárazak voltak. Sok társuk pincelakásokban élt, gödrökben, vagy nem volt fedél a fejük fölött, mert a városi közigazgatás egyáltalán nem törődött a sok lakás nélkülivel. Mindenütt pusztulás és reménytelenség volt.
Nyomor

Még ennél a nyomornál is szörnyűbb a családi élet teljes lerombolása, valójában teljes megszüntetésének kezdete. A kiállítás bemutat egy olyan irodát, ahol házasságot lehet kötni 50 rubelért, minden okmány nélkül. Számtalan esetben házasodtak férfiak és nők többször is, és soha nem váltak el előző házastársuktól. Ez amiatt történik, mert az okmányokat soha nem vizsgálják meg alaposan. A házasságok és a család ilyen mérvű rombolása elkerülhetetlenül vezet a fiatalság nyomorához és lecsúszásához. A kiállítás azt a Besprisornyk példáján mutatja be. ezek fiú galerik, 4-től 15 tagúak, melyek rablással és lopással tartják fent magukat. Romos épületekben és lyukakban laknak. Minszki lakosok szerint, mely 300 ezer lakosú város, ott 3 ezer ilyen árva gyerek él. Ezek a gyerekek azt mondják, hogy soha nem ismerték szüleiket, és nevük sincs. Nem tudják korukat sem. Egy ilyen Besprisorny galerit németek elfogtak, és német árvaházban helyezték el őket. ruhájukat babákon mutatjuk be, hogy reális képet adjunk ezeknek a szegény gyerekeknek teljes nyomorban folyó életéről a "szovjet paradicsomban".

Sok részleg mutatja a szovjet paradicsomban a mindennapi életet. Az orvosi rendelőről érdemes külön szólni. Ez minden propagandaállítást meghazudtol a "példás szociális viszonyokról" a Szovjetunióban. A magántulajdon felszámolása miatt az orvos rosszul fizetett állami alkalmazott havi 400 rubel fizetéssel. Három szobája van, az egyikben lakik, a másik a váróhelység, a harmadik a rendelő. az orvosságok és a gépek, a műtőasztal és minden más hihetetlenül primitív, és a minimális higiéniai kívánalmakat sem elégíti ki. Az orvos 30 ezer embert lát el, akik közül sokan egynapi útra laknak az orvos rendelőjétől.

"Európa belép"
Rossz lakásviszonyok, szegénység, nyomorúság, hanyatlás, éhezés és szükség, akárhová nézünk: Ez a szovjet paradicsom, melyet katonáink nap mint nap látnak, és kiállításunk milliónyi látogatója látott sok eredeti képsorozatban, melyek eredeti állapotában mutatják meg a zsidó-szovjet állam hangosan dicsőített szociális vívmányait. Aki látta ezt, megérti azt a történelmi viszályt, melyben ma harcolunk, olyan viszály, ahol nincs megegyezés csak győzelem vagy vereség. Két lehetséges végeredmény van: vagy győz a német nép, és biztosítja a világ és kultúrájának továbbélését, vagy vereséget szenved, és akkor a világ népei a szovjet állam barbarizmusáig a esnek vissza, mely milliókat erőtlen és éhhaláltól fenyegetett rabszolgákká nyomorított.

Hogy ez ne történjen meg, Európa legjobbjai harcolnak német vezetés alatt katonáink oldalán, hogy megszüntessék ezt a halállal fenyegető veszélyt Európa életére és kultúrájára. Harcunk célja a Kelet megszabadítása, azok hatalmas erőforrásait és mezőgazdasági lehetőségeit felszabadítani, és Európa megvédése attól a lidércnyomástól, mely jövőjét veszélyezteti. A Vezér szavaival: "Ha legyőzzük ezt az ellenséget, olyan veszélytől szabadítjuk meg Európát és a Német Birodalmat, mely veszélyesebb a mongol hordák pusztításánál is. "