A hálárólSzövetségi elnöki hivatal A szövetségi elnök úr, Johannes Rau kezeihez Spreeweg 1 10557 Berlin Az ön látogatása a zsidó tanulmányok Heidelbergi főiskolájában. Elnök úr, Mint a médiák tudósítottak róla, ön a zsidó tanulmányok főiskolájának fönnállása 20-ik évének ünnepe alkalmával azt mondta Heidelbergben, hogy mi németek ezt hálásan és csodaként nézzük, hogy köztünk ismét zsidók élnek. Már csak a lelki tisztaság okából is ehhez azt szeretném megállapítani, hogy én mint német nem osztom az ön önhitt "mi" érzésünket, és én nem hatalmaztam önt föl arra, hogy ilyen, engem is magába foglaló kijelentéseket tegyen. Teljes mértékben képes vagyok arra, hogy nyilatkozzak arról, hogy mi miatt vagy miért vagyok hálás, és ehhez nincs szükségem képviselőre, különösen nem súgóra. Ez különösen akkor, ha az ilyen hála, és természetesen anélkül, hogy ezt külön kinyilvánítanák, mondhatnám folytonosan és fölhatalmazás nélkül hallható. Eltekintve attól, hogy az a gondolat, hogy egy bizonyos végzet automatikusan hálára ad jogot, rendkívül idegen a világtól, ha nem gyerekes, (itt például a mi elüldözötteink millióira gondolok), és a zsidó sorsra történő állandó összpontosítás jobban untat, mint a Gobi sivatag homokja. Ezért, ha egyáltalán valamit megköszönök azoknak, akik itt tartózkodnak és nem tartoznak népemhez, kizárólag azokra szorítkozok, függetlenül azok vallásától, akik itteni tisztességes viselkedésükkel, és esetleg a személyesen velem szembenivel, elismerést érdemelnek. Ezekhez azonban nem tartoznak olyanok, akik egy szándékosan hozott hittételi paragrafus alapján /a szerző itt a németországi holokauszttagadási törvény paragrafusára utal- ford./ fanatikus megszállottsággal fáradoznak azon, hogy rámkenjék Káin jelét, és olyan dolgokért tegyenek felelőssé, melyek vizsgálatának lehetőségét tőlem megtagadják. Ez a lehetőség csak akkor lenne meg, ha valaki kamikazeszerű öngyilkosságot kísérelne meg. Olyanoktól sem fogadom el az ilyenféle kioktatást, akik ahelyett, hogy saját gyerekük nevelésével törődnének úgy vélik, hogy velem szemben kell a házitanítót játszaniuk. Ezért Rau úr, megengedem magamnak azt közölni önnel, hogy hálámat illetően mondjon le a csodákról és próbáljon a tényekhez igazodni. A valóság miatt írva: Ernst Nopitsch
1998. március 13.
|
