Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Könyves Kálmán törvényei

[ 1 – 9. § ] [ 10 – 18. § ] [ 19 – 27. § ] [ 28 – 36. § ]

[ 37 – 45. § ] [ 46 – 54. § ] [ 55 – 63. § ] [ 64 – 72. § ]

Az esztergomi zsinat határozatai

A Szentlélek kegyelme legyen velünk.

Mindenekelőtt megkérdezendő a király.

  1. Az egyházi bíráskodásról
  2. Hogy az egyházi személyekre vagy az egyházi dolgokra vonatkozó pereket az egyházi törvényeknek megfelelően kell befejezni.

  3. Az istentisztelet rendjéről
  4. Hogy minden vasárnap: a nagyobb egyházakban az evangéliumot, az ( apostoli ) levelet és hitvallást mondják el a népeknek, a kisebb egyházakban pedig a hitvallást és az Úr imádságát.

  5. Az ünnepeken való áldozásról
  6. Hogy húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor az egész nép vezeklést tartson és áldozzék. A clericusok pedig minden nagyobb ünnepen áldozzanak.

  7. Az egyházi rendekről
  8. Hogy az összes egyházi rendek a nagyobb egyházakban legyenek, és tisztüket ( ott ) gyakorolják.

  9. A kanonokok és káplánok latin társalgásáról
  10. Hogy a kanonokok a kolostorban és a káplánok az udvarban latin nyelven társalogjanak.

  11. A papok tanulásáról
  12. Hogy tudatlan papokat ne szenteljenek fel, akik pedig ( már ) fel vannak szentelve, tanuljanak vagy tegyék le őket.

  13. A pogány szokások ellen
  14. Hogy senki se tartson meg semmit a pogány szokásokból; aki pedig ezt teszi, ha az öregebbek közül való, negyven napig szigorúan vezekeljen, ha pedig a fiatalabbak közül, hét napon át ( vezekeljen ) verésekkel.

  15. Az ünnepek megtartásáról
  16. Ha valaki az előírt ünnepeket nem ünnepli meg, ugyanezen törvény szerint ítéljék meg.

  17. A kiközösített temetéséről
  18. Ha valaki az elkövetett bűnéért rárótt vezeklést elhanyagolja, s a püspöktől ezért kiközösítve e bűnében meghal, ne legyen eltemethető a templom cintermében, sem pedig papok által.

  19. A gyónás nélkül meghaltakról
  20. Ha valaki betegségében papot nem hívat – ha csak nem hirtelen halál volt -, ugyanazon módon járjanak el vele; rokonai pedig vagy felesége negyven napi vezekléssel bűnhődjenek. Ha pedig rokonai nincsenek, a falusi bíró a falu két vénjével együtt szenvedje ugyanezt a büntetést.

  21. A püspökök nőtlenségéről
  22. Hogy azokat, akiket püspökségre akarnak emelni, ha törvényes házasság kötelékében élnek, ne lehessen ( püspökké ) felszentelni, csakis feleségük hozzájárulásával.

  23. A püspökök rendelkezési jogáról
  24. A püspöknek, ha ( kétségtelenül ) látszik, hogy az ( általa ) szerzett javaknak háromnegyed részét hűségesen az egyház hasznára fordította, szabad legyen a negyedik résszel azt tenni, amit akar.

  25. A püspökök örököseiről
  26. Azoknak – a már meghalt – püspököknek ( az örököseitől ), akik nem törődtek az ő egyházukkal, csupán fiaikat gazdagították, úgy határoztuk, hogy ebből ( vagyis az örökösök javaiból ) a fele részt el kell venni, és az egyháznak visszaadni. Az ilyenek ( örökösök ) kolostorai pedig az utódlásban következő püspök hatalmába menjenek át, és ő cselekedje azt, amit e tekintetben helyesnek lát.

  27. Az egyházi vagyon hűtlen kezelőiről
  28. Ha valaki azok közül, akik az egyház élén állnak, ezeknek a javait szétszórja, kétszeresen térítse vissza. Ha nincs neki miből, tegyék le ( tisztéből ), amíg azt jóvá nem teszi.

  29. Az egyház rabszolgáiról
  30. Egyetlen püspök vagy pap se tartsa saját házában vagy birtokán az egyház rabszolgáit.

  31. A pap lakásáról
  32. Minden egyháznak a közvetlen közelében legyen a pap lakása.

  33. Az új egyházakról
  34. Egyházat ne szenteljenek fel addig, amíg felszerelést és földet nem adtak hozzá.

  35. Az egyházi személyek helyhez kötéséről
  36. Áldozópapot ne szenteljenek fel meghatározott cím nélkül. ( Vagyis számára kijelölt egyház nélkül. ) Senki se legyen az egyházi rendben, aki nincs valamely egyházhoz rendelve

  37. Az egyházmegyék papjainak átvételéről
  38. Egyházi személyt más püspökségből vagy egyházmegyéből ne vegyenek át ajánlólevél nélkül.

  39. A püspökök egymás közti érintkezéséről
  40. Egyik püspök a másik püspökhöz levél és pecsét nélkül követséget ne küldjön.

  41. A külföldről jövő egyházi személyekről
  42. Külföldi egyházi személyek – akik más országból jöttek – vagy állítsanak törvényes tanúkat, vagy pedig ajánlólevél hozása végett térjenek haza. Akik pedig rossz hírben állnak, mindenképpen távozzanak, és ne jöjjenek vissza, csak ajánlólevéllel.

  43. A misékről
  44. Sem püspök, sem pap, sem apát ne merészeljen misét mondani az ( illető ) egyház papjának akarata ellenére.

  45. Az egyházi személyek egy helyben maradásáról
  46. Akit ( meghatározott ) címre szenteltek fel ( vagyis valamely meghatározott egyház papjának ), vagy fogadalommal vették fel ( vagyis szerzetesnek ), ne fosszák meg rendjétől vagy tisztétől, csupán meghatározott vétségek esetén, egyházi ítélettel. De az illető ne merjen eltávozni ( állásából ), csak ha esetleg nagyobb tisztségre léptetik elő, amit psüpökének is jóváhagyólag helyben kell hagyni.

  47. Az egyházi személyek fellebbezési jogáról
  48. Ha valaki elnyomottnak érzi magát, szabad legyen neki a püspöki tanácshoz fellebbezni.

  49. Az egyházi személyek világi bíróhoz ne fordulhassanak
  50. Ha pedig valaki az egyházi személyek vagy az apátok közül egyházi ügyekben, a püspöki bíráskodás mellőzésével, a királyi udvarhoz vagy világi bírósághoz fordul, ügyét veszítse el, avagy vezekléssel tegye jóvá ( tettét ).

  51. A szertartásokról szóló könyvecskéről
  52. Az istentiszteleti szertartásokat és böjtöket, ama könyvecske szerint, melyet jóváhagytunk, mindenki tartsa meg.

  53. A kanonokokról
  54. A kanonokok életmódjáról és étkezéséről – szabályzatuknak megfelelően – a püspökök rendelkezzenek.

  55. A kanonokok fiairól
  56. Ha valaki a külföldiek közül magát önként a kanonoki szabályzatnak veti alá, semmi se vonatkozzék ebből fiára, csak ha esetleg ő maga is ugyanezt akarja.

  57. A rabszolgából lett egyházi személyről
  58. Ha pedig valamely egyházi személy ( korábban ) az egyház rabszolgája volt, ennek fiai ne térjenek vissza a régi szolgaságba, hanem az egyház szabadjai közé számíttassanak.

  59. A pappá leendő rabszolgákról
  60. Senkinek a rabszolgáját se szenteljék pappá, csak ha előbb ura teljes szabadságot adott neki.

  61. A nős papokról
  62. Az áldozópapoknak, tekintetbe véve az emberi gyarlóságot, megengedtük, hogy feleségüket, akit törvényes egyházi rendben vettek el, mérsékelten élvén velük, megtarthassák.

  63. A papi nőtlenségről
  64. Azoknak, akik a szerpapságot és áldozópapságot nőtlen állapotban nyerték el, feleséget venni nem szabad.

  65. A püspök feleségéről
  66. A püspökök feleségei püspöki birtokon ne lakhassanak.

  67. A kiközösítésről
  68. Ha a püspök valakit kiközösít, erről a királyt és ( a pap ) testvéreit levél útján értesítse.

  69. A sátorban való misemondás eltiltása
  70. Senki se merészeljen egyházon kívül – sátorban vagy valamely házban – misét mondani vagy hallgatni, csupán a király és a püspök és azok az ispánok és apátok, akik olyan sátorral vagy ehhez hasonlóval rendelkeznek, ami kizárólag istentisztelet céljára készült, és ezt is csak olyankor ( legyen szabad ), amikor úton vannak.

  71. Az apátok jogainak korlátozása
  72. Az apátok püspöki süveget, szandált, kesztyűt, csengettyűt a süvegjükön vagy más püspöki jelvényeket ne viseljenek, és ne kereszteljenek, se feloldást ne adjanak s a néphez beszédet ne tartsanak.

  73. Az apát – a kolostor vagyonáról a püspökkel együtt gondoskodván – minden két eke ( föld ) után egy-egy szerzetest tartson, a szabályzatnak megfelelően ruházva és ellátva, és Boldog Benedek szabályzatát minden szerzetes tudja és értse.

  74. Az apátok utazásairól
  75. Hogy az apátok ritkán távozzanak el a kolostorból, és sem a királyhoz, sem távolabb fekvő birtokokra ne menjenek a püspök tudta nélkül, s ilyenkor se maradjanak hosszabb ideig.

  76. Az apátok sáfárkodásáról
  77. Az apátok rokonainak ne adjanak több támogatást, mint a többi szegényeknek. Ha pedig az apátra rábizonyul, hogy a kolostor javait szétszórja vagy elfecséreli, tegyék le, és vagyonát adják az egyháznak.

  78. A szerzetesek fogadalmáról
  79. Püspök vagy áldozópap kezébe ne tegyenek szerzetesi fogadalmat.

  80. A szerzetesi ruhával rendelkezőkről
  81. Ha valakinek szerzetesi ruházata van, vagy lépjen monostorba, vagy a ruházatot veszítse el, és tartson vezeklést.

  82. A misével kapcsolatos pereskedés eltiltása
  83. Egyetlen pap se kezdjen pereskedést a misével kapcsolatban a felajánlott ajándék miatt.

     

  84. A templomok eladásának megtiltása
  85. Senki se merjen egyházat ( templomot ) vásárolni vagy eladni. Ha valaki egyházat elad, vagy papját – anélkül, hogy vétket követett volna el – leteszi, az, aki ezt a vétket feljelenti, abban az évben ama mesternek jövedelmét kapja.

  86. A keresztelésről és temetésről
  87. Keresztelésért vagy temetésért senki se kérjen pénzt.

  88. Az ünnepek eladásának megtiltása
  89. Senki se merje az ünnepeket eladni.

  90. A tüzesvas-próbáról
  91. a) Hogy tüzesvas-próbát nagyböjtben ( is ) éppúgy, mint más napokon engedélyezzenek, kivéve az olyan ügyet, mely vérontásra vonatkozik.

    b) Hogy, aki ( tüzes ) vasat visz, azt ( csak ) a megjelölt helyen tegye le.

  92. Az egyházi olvasmányokról és énekekről
  93. Semmit se olvassanak vagy énekeljenek az egyházban, csak ami a zsinaton jóváhagyást nyert.

  94. A részegeskedés ellen
  95. a) Ha valamelyik pap lakoma alkalmával vagy a hónap elsejei összejöveteleken olyanokat lát, akik ( másokat ) ivásra kényszerítenek, dorgálja meg azokat, és ha nem hallgatnak reá, ő maga menjen ki, és az esperesnek jelentse fel őket, aki ezekre hét napi vezeklést rójon ki.

    b) Ha pedig az illető pap nem megy ki, tisztétől függesszék fel, és negyven napon át vezekeljen.

  96. A részegeskedő papokról
  97. Ha a pap ( másokat ivásra ) kényszerít, vagy kényszeríttetve maga részegedik meg, tegyék le ( tisztéből ).

  98. Ugyanarról
  99. Ha valaki papot lát megittasodva, egy penzát, ha pedig esperest ( lát ), három penzát kapjon tőle. És ha az illető papot másodszor is megittasodva látják, tegyék le.

  100. A részegeskedő nemesekről
  101. a) Ha valaki a nemesek közül ( másokat ivásra ) kényszerít, vagy kényszeríttetvén, lerészegedik, negyven napig vezekeljen.

    b) Ha pedig ebben ( a szokásban ) megátalkodik, ki kell őt közösíteni.

  102. A vezeklőházakról
  103. A püspökök minden városban két házat építsenek a vezeklők befogadására.

  104. A kuruzslókról
  105. Ha valakire, akit kuruzslással vádolnak, ez rábizonyosodik, az egyházi törvények szerint vezekeljen.

  106. A hamis vádaskodásról
  107. Ha a vádló azt, amit állított, bizonyítani nem tudja, ugyanazon vezeklés alá essék.

  108. A férjétől elszökő asszonyról, a házasságtörésről, a leányrablásról stb.
  109. a) Ha valamely asszony férjétől elszökik, első és második alkalommal adják vissza urának; harmadik alkalommal pedig, ha nemes, vessék vezeklésre, házasság reménye nélkül; ha a népből való, adják el a szabadság reménye nélkül.

    b) Ha valaki feleségéről bebizonyítja, hogy házasságtörő, ha akarja, vegyen más feleséget; az asszony pedig, ha nemes, házasság reménye nélkül vezekeljen; ha pedig a népből való, a szabadság reménye nélkül adják el. Ha a férj ezt bizonyítani nem tudja, ugyanazon büntetést szenvedje, és az asszony, ha akar, férjhez mehet. Ugyanezen módon ítéljék el azt a férfit, aki másnak a feleségével, vagy azt a nőt, aki másnak a férjével vétkezik.

    c) Ha valaki leányt rabol el, vagy ellene erőszakot követ el, ha nemes, egyházi vezeklés alá essék, és elégtételt fizessen. Aki pedig ezt megfizetni nem tudja, fejét nyírják le, és László király rendelkezése szerint adják el.

    d) Ha valaki másnak a jegyesét elrabolja, ha a nő nem értett vele egyet, adják vissza saját jegyesének. A rabló pedig, ha nemes, törvényes elégtételt adjon, és házasság reménye nélkül vezekeljen; ha nem tud elégtételt fizetni, szabadság reménye nélkül adják el.

    e) Ha valaki felesége elől menkülve, magát önként adóssá teszi ( eladja ), s onnan magát nem is akarja kiszabadítani a gyűlölet miatt, amit feleségével szemben érez: örökké szolgaságban maradjon. És ha valamikor szabadként látják őt, ismét adják el, felesége pedig, akihez akar, férjhez mehet.

  110. A másodszor nősült papokról
  111. Ha valamely egyházi személy másodszor nősül, vagy pedig özvegyet vagy eltaszított nőt vesz feleségül, tegyék le ( állásából ).

  112. Ugyanarról
  113. A másodszor nősült papok, akik egyházi rendjükbe vissza akarnak térni, feleségük beleegyezése esetén visszafogadhatók legyenek.

  114. Az ágyast tartó papokról
  115. Hasonlóképpen: az olyan papot, aki ágyast tart, le kell tenni.

  116. A kanonokokról
  117. Hogy a kanonokok a kánoni szabályzatot tudják és értsék.

  118. Az egyházi személyek lopásáról
  119. Ha az egyházi személyek közül valakit lopással vádolnak, a püspök és az esperes vizsgálja meg. Ha bűnösnek találtatik, tegyék le, és javait veszítse el, ha semmije sem volt, adják el.

  120. Az egyházi személyek tisztes viselkedéséről
  121. a) Egyházi személyek ne legyenek kocsmárosok vagy pénzkölcsönzők.

    b) Aki kocsmában iszik, ha egyházi személy, tegyék le, ha világi, tanúbizonyságát ne fogadják el.

  122. Az egyházi személyek tanúskodása ellen
  123. Hogy egyházi személyek tanúk ne lehessenek, csupán haldoklók végrendelkezése alkalmával vagy szentségek ( kiszolgáltatásánál ) vagy a bíróságnál.

  124. A keresztény rabszolgáknak vagy napszámosoknak zsidók által való tartása ellen
  125. Zsidók ne merészeljenek keresztény rabszolgákat vagy rabszolganőket sem sajátjukként, sem eladásra tartani, sem pedig keresztény napszámosokat.

  126. A zsidók által megvetett húsról
  127. A tőlük megvetett húst keresztény ne merje megvenni.

  128. Az egyházaknak saját javaik után nem kell tizedet fizetniök
  129. Elhatároztuk és a szent zsinat tekintélyével megerősítettük, hogy a kolostoroktól és egyházaktól, valamint mindazoktól, akik az egyházi rendben vannak, a saját csűreik vagy magtáraik, valamint juhaklaik után nem szabad tizedet szedni, kivéve az egyházközséggel rendelkező papot ( plébánost ) megillető negyedrészt.

  130. Az egyházi törvények gyűjteményéről
  131. Hogy az összes espereseknek meglegyen az egyházi törvények rövid gyűjteménye.

  132. A papok lakásáról és az egyház rabszolgáinak kötelezettségeiről
  133. a) Az egyházak papjainak is az egyház mellett legyen a házuk.

    b) Ha az egyház rabszolgái saját ökrökkel bírnak, abból, amit szántottak, mestereik a fele részt kapják, ha pedig mestereik ökreivel szántottak, az egyházak mesterei a kétharmad részt kapják.

  134. A püspöki zsinatról
  135. Ha bárki is azok közül, akik az egyházi rend tagjai, a püspöke által tartandó zsinatra nem megy el, egészen a laikus állapotig le kell fokozni.

  136. Rabszolgának vagy szolgáló személynek írásra tanítása vagy klerikussá tétele ellen.
  137. Ha valaki másnak a rabszolgáját vagy olyan szolgáló személyt, akit urától akarata nélkül elidegeníteni nem lehet, vagy bárkit a várakhoz tartozó népből betűkre tanít avagy pappá tesz urának tudta és beleegyezése nélkül, az illetőt váltsa meg, és azonfelül ötven penzát fizessen.

  138. A gyilkosok vezekléséről
  139. Aki gyilkosságot követett el, az ankürai zsinat határozatai szerint vezekeljen.

  140. A másodszor nősült papokról
  141. Azolyan egyházi személyeket, akik eltaszított nőknek és özvegyeknek a férjei, nemkülönben azokat is, akik másodszor nősültek, az egyházi rendből le kell tenni, és ha egyházzal rendelkeznek, veszítsék el az egyházukat.

  142. A püspökök és ispánok káplánjairól

Se egyházi személy, se ispán ne fogadjon fel valamely egyházi személyt istentisztelet végzésére, csupán megyés püspökének keze által.

Főoldal

Szent István I. tk. Szent István II. tk. Szent László III. tk. Szent László II. tk. Szent László I. tk. Kálmán I. tk.