Naptár

Január

Későn kel a nap, teli van még

csordúltig az ég sűrü sötéttél.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

Február

Ujra lebeg, majd letelepszik a földre,

végül elolvad a hóé

csordul, utat váj.

Megvillan a nap. Megvillan az ég.

Megvillan a nap, hunyorint.

S ime fehér hangján

rábéget a nyáj odakint,

tollát rázza felé s cserren már a veréb.

Március

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamasyfiús

szellőkkel jár a fák alatt

s zajong a március.

A fázós rügy nem bujt ki még,

hálót se sző a pók,

de futnak már a kiscsibék,

sárgás aranygolyók.

Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép

s féllábon elszalad.

Ó április, ó április,

a nap se süt, nem bomlanak

a folyton nedvesorru kis rügyek se még

a füttyös ég alatt.

Május

Szirom borzong a fán, lehull;

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok.

Megbú a fázós kis meleg,

vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derüs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az akác,

a cseremelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ir egy lustán hősködő

gyémántos testű nagy szitakötő.

Július

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestű hőség ül a

fényesarcu fák felett.

Augusztus

A harsány napsütésben

oly csapzott már a rét

és sárgáll már a lomb közt

a szép aranyranét.

Mókus sivit már és a büszke

vadgesztenyén is szúr a tüske.
 

Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibolmó konttyal jő az édes ősz.
 

Október

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vádorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.
 

November

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai.

Egy kuvik jóslatát hullatja rám;

félek? Nem is félek talán.
 

December

Délben ezüst telihold

a nap és csak sejlik az égen.

Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és

angyal suhog át a sötéten.

Nesztelenül közeledik

mély havon át a halál.

1939-1941.

(Translated by Gina Gönczi, 2004)