A többi pókhoz hasonlóan, a madárpókok is csak akkor nõnek nagyobbra, ha levedlik a

már kinõtt kitinpáncéljukat. A közelgõ vedlést jelezheti, ha lassan lekopnak a

potroh-szõrök, besötétedik a bõrszíne.

Felnõtt pókok örülbelül egy hétig vagy akár egy hónapig - a kispókoknál néhány napig

- nem esznek,  majd egy kis területet behálóznak, és dobnak rá egy hátast.

A régi bõrük megreped, a pók pedig kitornássza magát belõle, elõször a fejtort és a

potrohát, majd visszafordul a lábaira.

Kifejlett pókoknál a vedlés idõtartama nem tart néhány óránál tovább.

Ha a pók beleragad a régi páncéljába, valószínûleg alacsony a páratartalom.

Nagyon finoman permetezd be az állat környékét kézmeleg vízben feloldott

ötszázalékos glicerinnel. Amennyiben egy napig bajlódik a vedléssel,

drasztikusabb megoldásra van szükség.

Fogj egy pár nagyon hegyes orvosi-, vagy mûszerész-csipeszt, és óvatosan próbáld meg

lehúzni a régi bõrt a lábakról.

Amennyiben a póknak vedlésnél leszakad a lába, akkor túl magas a páratartalom.

Bár egy "lábhiányos" pók nagyon szerencsétlen látvány, aggodalomra semmi ok,

a következõ néhány vedlésnél általában kinõ a hiányzó láb.

Az új páncélnak idõre van szüksége, hogy megszilárduljon, általában néhány napra.

Vedléskor a pókok rendkívül gyámoltalanok és sebezhetõk, sem etetni, sem hozzáérni,

sem feleslegesen zargatni nem szabad õket, mert ha megijednek, elkapkodhatják a vedlést,

és leszakadhat a lábuk, vagy megrepedhet a potrohuk.

SOHA ne legyen a lakóhelyén vedlésnél tücsök vagy más táplálékállat,

mert megtámadhatják a pókot és akár meg is ölhetik.

Néhány nap múlva, amikor az agyaruk már besötétedett és megkeményedett rajta a

kitinpáncél, lehet etetni, általában többet esznek ilyenkor, mint általában.

Szóval ha a pókod már régóta nem evett és feldobta a talpát, NE ÉRJ HOZZÁ! - a madár-

pókok soha nem pusztulnak el háton fekve, a haldokló pók féloldalasan fekszik

görcsösen maga alá húzott lábakkal.

(Utálom a villogó szöveget, de tényleg nagyon fontos.)

BETEGSÉGEK

Nincs semmilyen veszedelmes kór, vírus vagy bacilus ami a madárpókodat veszélyezteti,

de két dologra azért érdemes figyelni.

A szabadban szedett berendezéseket, mint pl. fakéreg, moha, száraz falevelek stb.,

sterilizálni illik mikrosütõben néhány percig, mert tele vannak nagyon apró rovarok

nagyon apró rovartojásaival, és ha túlságosan elszaporodik az ilyen aprónép,

az nem egészséges.

Ha folyamatosan nagyon magas a páratartalom, akkor az ágak, levelek, satöbbik

megpenészedhetnek, és ekkor eltávolításra szorulnak pókod egészsége érdekében.

BALESETEK

Rossz vedlésnél, vagy bármilyen balesetnél elõfordulhat, hogy pókod vérezni kezd.

Ha a vérzést nem állítod el, akkor szinte biztos, hogy elpusztul, mert a "hemolymph"

(a "pók-vér") nem tartalmaz véralvadásgátlókat, mint például az emlõsök vére.

Néhány réteg körömerõsítõvel, seb-ragasztóval, szilikonnal bevonva elállíthatod a vérzést,

a seb pedig lassan begyógyul.

Ha a pók lábának valamelyik ízülete roncsolódik, akkor a pók ott könnyen elvérezhet.

Ilyenkor a legcélszerûbb egy csipesszel a tövénél megfogott lábat felfelé fordítva kitépni,

mert a tövénél kiszakadt láb nem vérzik annyira, mint a közepén vagy a végén sérült.

Ezt hívják autotómiának, ami a legtöbb rovarnál megfigyelhetõ.

A sebek a következõ vedlésekkor fokozatosan eltûnnek, és az elveszett láb is kinõ.

Kivétel természetesen, ha felnõtt hímrõl van szó.

HÍM VAGY NÕSTÉNY?

Kívülrõl nagyon nehéz beazonosítani a madárpókok nemét, egészen addig, amíg serdülõ

és felnõtt korukba nem érnek. A hímek vékonyabbak és karcsúbbak a nõstényeknél,

hosszabb lábakkal és kisebb potrohhal, de ezek csak viszonylagos tulajdonságok.

A legtöbb faj felnõtt hímjeinél jól látszó kampók vannak az elsõ pár járólábak aljának

harmadik szegmensénél. Az összes pók (nem csak a madárpók) hímjeinek vannak

párosodáshoz használt átalakult tapogatólábaik.

A nõstény pókoknak - fiataloknak, idõseknek egyaránt - nincsen semmiféle kampójuk,

és a tapogatólábaik vége pont olyan, mint a többi, járásra használt lábaik vége.

A felnõtt nõstény pókok potrohán a petefészek is jól látszik,

ott van a két levelestüdõ között.

MENNYI IDEIG ÉLNEK?

Fajtól és nemtõl függõen, egyes nõstény tarantulák több mint 20 évig is élnek,

még ha a legtöbb nem is éri el ezt a kort. A hímek relatíve rövidéletûek a nõstényekhez

képest, általában életük második évében elpusztulnak, kivétel a kivétel.

A szerencsétlenebbeket párjuk megeszi.

HOGYAN SZAPORODNAK?

Mint a többi pók. Szaporodáshoz három dolog kell - egy felnõtt póklány, egy felnõtt

pókfiú, és fajtaspecifikusan optimális tartási körülmények.

Ha komolyan érdekel, javasolt szakkönyvek beszerzése,

bár momentán csak angol nyelvûek vannak, ahogy tudom.