Minél kevesebbet fogdosod a madárpókodat, annál jobb.

Nem mintha a gazdit félteni kellene, annál inkább a pókot.

Már tíz-húsz centi magasból leesve is összetörheti magát a pók - amennyiben talajlakó

fajta. A fánlakó fajtának nem biztos hogy bármi baja lesz, de mivel sokkal fürgébb,

úgy elszaladhat, hogy meg se találod többet.

Ha tényleg meg akarod fogni, csak tedd be a kezed a viváriumba, és várd meg amíg

rámászik, vagy a másik kezeddel noszogasd rá. Hogyha lefut a kezedrõl, vagy agresszívan

ráront, és felemelkedik, akkor jobb inkább békén hagyni. Amennyiben már felemelted,

mindig tartsd a kezed asztal vagy más sima és áttekinthetõ tárgy fölött, és mindig számíts

arra, hogy egy hirtelen légmozgástól, kézremegéstõl az állat megijedhet és támadhat.

Mivel nem igazán intelligensek, ez egyébként minden különösebb ok nélkül is bekövet-

kezhet. Minden tarantula mérges - még ha ez a jelzõ pókoknál teljesen általános is.

Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy bármelyik fajtájuk mérge halálos lenne,

de mindenképpen rendkívül fájdalmas, és egyéb kellemetlen utóhatásuk is lehet.

Egyes emberek allergiásak a rovarmérgekre. Ha azt veszed észre, hogy begyullad a harapás

környéke, nyirokcsomóid megduzzadnak, fázol, nehezebben veszel levegõt, vagy

egyáltalán - bármilyen furcsa tünetet érzel, azonnal menj orvoshoz!

A legnagyobb baj nem is az, hogy megharap, (kellemetlen, de még a veszélyesebbje is

elmúlik idõvel), hanem az a gond, hogy reflexbõl hajítod el a pókot nagy ívben, és ez az

állat életébe kerül. Ha mindenképpen biztos akarsz lenni abban, hogy a megvásárolni

kívánt tarantula szelíd és kézhez szokott, akkor kérd meg az eladót, hogy vegye ki kézzel

és figyeld meg, hogy csinálja.

Sok fajta védekezésül kilövi támadójára a potrohán levõ szõrt - pontosabban hátsó

lábaival rápattintja, ami heveny viszketést és bõrirritációt eredményez, rossz esetben a

szemedbe kerül és nagyon komoly problémákat okozhat. A szõr a következõ vedléskor

újra kinõ, de egy pucér fenekû tarantula nem túl szép látvány.

úgyhogy lehetõleg ne ijesztgessük. Mindig mossunk kezet, ha a pókkal foglalkoztunk,

akár kezünkbe vettük, akár nem.

PÓKNOSZOGATÁS

Gyakran elõfordul, hogy arrébb kell hajtani pókunkat, például takarításnál, vagy a meg

nem evett táplálék kiszedegetésénél. Ha ideges, fürge, ugrálós pókod van (inkább jellemzõ

a fánlakókra), tedd be a viváriumot tíz percre a hûtõbe, attól lehiggad és lelassul.

Ne hagyd benn tovább, mert a hirtelen hõmérsékletváltozás sokkot okozhat neki,

amitõl elpusztulhat. Tarts a "pókszerszámok" között egy vastagabb ecsetet, azzal

biztonságosan terelgetheted. Ha átköltözteted vagy kiveszed a viváriumból, mindig legyen

a kezed ügyében egy mûanyagpohár vagy lepkeháló, hogy könnyen elkaphasd,

ha esetleg szökni próbál.

TAKARÍTÁS

A pókok elég tiszta állatok, úgy is mondhatnám hogy gazdaságos az anyagcseréjük,

nincs különösebb szaguk, szóval elég évente kétszer-háromszor kicserélni a vivárium

talaját. Nagyobb lakomák után észrevehetsz fehéres filmréteget kisebb-nagyobb foltokban

a vivárium alján, leginkább a kedvenc rejtekhely környékén - az a pók-kaka -,

amit érdemes nedves wc-papírral vagy papírtörölközõvel eltávolítani.

Lehetõleg próbáljuk meg ilyenkor nem szétrombolni a gondosan felépített rejtekhelyet,

mert rendkívül ideges lesz a pók, ha legyalázzák a házát. (Az én madárpókom például

többször egymás után felmászott az üvegen kb. 15 cm magasra, és minden alkalommal

ledobta magát. Kész szerencse, hogy puha tõzeg és moha volt alatta, így puhára esett.)

A széthajigált rovarlábakat, levedlett pókbõrt és hasonlókat szintén érdemes kiszedegetni,

mert nemcsak hogy csúnya látvány, de nem is lehet egészséges egy hadseregnyi

tücsöklábbal összezárva lakni.