|
Irta: Mork Leonóra, Nők Lapja Első pillantásra Alexandra semmiben sem különbözik a többi hat éves gyerektől. Eleven, barna hajú, okos tekintetű, bájos arcú kislány. A községben, ahol él, sokan ezért nem is hiszik el, mennyire beteg. De ha megengedi, hogy édesanyja felhajtsa vékony pamutpólóját, óvatosan lehúzza fehér harisnyanadrágját, Szandi vékonyka testén ijesztő vörös hegek tünnek elő. Annak az egy évvel ezelőtti szörnyű napnak az emlékei, amikor a kislány beleesett egy hatalmas fazék lobogó vizbe. A kislányt éjjelenként még mindig kisértik az emlékek lidérces álmok gyötrik, felriadva az édesanyja után kiabál. De már a baleset előtti éjszakán is megijesztette egy álom, szinte megálmodta a saját sorsát azt látta, hogykimászott érte egy halott ember a kútból. Ha kisértet nem is, a halál valóban eljött aznap Szandiért, és hajszál hiján magával is vitte. A disznóforrázásra szánt víztől olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok hetekig azt hitték, nem éki túl a balesetet. Ha nem elég erős benne az élni aakarás, nem is sikerült volna visszahozni az életbe. A család élete a baleset óta eltelt egyetlen esztendő alatt gyökeresen megváltozott. Az apa elhagyta őket, az édesanya két kislányával és szüleivel egy Pécs mellette faluba költözött, hogy közelebb legyenek a kórházhoz.Szandi eddig tizenkét műtéten esett át, és senki nem tudja, hány operáció vár még rá. Testének épen maradt részeiről (főként a két karocskájáról) időről időre lefejtik a bőrt, és áthelyezik egy-egy sérült felületre, nemcsak azért,hogy eltüntessék a csúnya hegeket, hanem mert az összezsugorodott bőr nem engedi nőni az alatta lévő izmokat, izületeket. Ha a kislány nem kerül időben a műtőasztalra, kicsi teste menthetetlenűl eltorzul.Gyógyíttatása a család utolsó anyagi tartalékait is felemésztette már. Az édesanya, Tövisné Horváth Ildikó, húszezer forint gyest kap, miközben Szandi bőrkenőcséért havonta huszonnégyezer forintot fizet. De muszály megvennie, mert, ha nem keni a gyerek bőrét, azonnal romlik az állapota. Szerencsére a gyógyszertárban megengedik, hogy két részletben fizessen. Az anya nem mehet dolgozni, mert Szandit ápolja, és a kislány nem igen maradna el mással. A férje eltünt, nem nagyon számíthatnak gyerektartásra, az önkormányzattól nem kapnak segítséget, így az asszony szüleinek nyugdíjából élnek, és kölcsönökből, összeszedtek már vagy két-háromszázezer forint adósságot. Szandi magányos kislány, óvodába nem járhat, az óvónők nem tudnák vállalni, hogy naponta háromszor megfürdetik és az egész testét bekenik a gyógykenőccsel. Napjai otthon telnek: kirakja a Miki-egeres puzzle-okat, gyönyörű virágcsokrokat és sziveket rajzol az édesanyjának, beleírja: Anya, szeretlek! És tévét néz, hiszen nap mint nap négy-öt órát fekszik a méretére szabott gipszágyban, hogy a bőre össze ne zsugorodjon. Hatéves, de annyi szenvedés jutott már ki neki, amennyi sok lenne egy felnőttnek is. Most kellene újra megműttetni Budapesten,de a családnak nincs erre pénze. Próbáltak
létrehozni Szandi gyógyíttatására egy alapítványt, de az kétszázezer forintba kerűlne.
Ha ennyi pénzük volna, mondja a nagymama, nem kellene zálogba tenni az arany
fülbevalóját és eladni a disznót az ólból, ha a gyereket műttetni kell. Közben Szandi
engedelmesen fekszik keskeny kis hátán, eltűri a nem mindég kellemes kezeléseket, és
arról álmodozik, hogy egyszer majd ő is együtt szaladgálhat a többi gyerekkel a
játszótéren. Hogy nem csúfolják ki lassú mozgásáért, nem mutogatnak rá ujjal, ha
leveszi a harisnyáját, és a gyógyfürdőben nem menekülnek el mellőle a vízből, ha
meglátják a bőrét. Hogy egyszer majd ő is újra egészséges lesz!
|
