De engedd meg, hogy nehéz szívvel, mégis őszintén gratuláljak a VMSZ Tanácsába történt újraválasztásod alkalmából. Esernyőszervezetnek indultatok, párt lett belőletek.

Tudjuk mindketten: mondhat ki mit akar, a vajdasági politikai viták tétje, kezdettől fogva az autonómia. Méghozzá a politikai autonómia, melyben a magyarok választhatnak maguknak vezetőket, hogy azok nekik, ne pedig a szerb hatalomnak tartozzanak politikai felelősségel.

Azt is tudjuk, hogy van esély egy ilyen autonómia megvalósítására. Ehhez azonban össze kell fognunk, s megfelelő támogatást kellene kijárnunk a magyar kormánytól. Arra szeretnélek megkérni, hogy mint pártod legbefolyásosabb semélyisége, aki mindig fel tudta mérni mi lenne a vajdasági magyarság igazi érdeke, járulj hozzá, ne a párbeszédhez, ami végül is politikai értelemben nem sokat jelent, hanem az autonómiaügyben való konkrét együttműködéshez.

Ahhoz, hogy a VMSZ elfogadja a VMDK autonómiakoncepcióját, vagy legalább annak domináns elemét a Perszonális Autonómiát. Meg, hogy ezt dokumentum formájában rögzítse, politikai tevékenységében pedig állandóan hangsúlyozza. Ha teheted, hass oda, hogy a VMSZ elfogadja a VMDK pártközi együttműködésre vonatkozó ajánlatát és végre is hajtsa a rá eső politikai feladatokat.

Nem tessék-lássék támogatásra lenne szükségünk a magyar kormányszervek részéről, hanem legalább olyanra, amilyet a magyar diplomáciától kapunk. Arra kérlek, vesd latba tekintélyedet, hogy azok akik a magyarországi politikai porondon mellőzhetőnek gondolják a kisebbségek autonómiatörekvéseit, végre belássák: a kisebbségek ügyének határozott vállalása nem csökkenti, inkább növeli az Európába való bejutás esélyét.

Most olvastam el Csubela Ferencnek a VMDK kezdeményezésre adott válaszát. Ez még inkább megerősít abban amit leírtam. Miféle megkövetés, miféle párbeszéd! Ha a VMSZ nem tud egyértelmű írásbeli pozitív választ adni az együttműködési javaslatra, akkor sem a megkövetés, sem a vége-hossza nincs párbeszéd nem hozhat eredményt. Bízom segítségedben!