Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Ágoston András a magyarországi lapok főszerkesztőinek, 1995. VI. 15.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Mellékelten küldöm a VMDK autonómiakoncepcióját, s néhány dokumentumot, amely politikai tevékenységünkre vonatkozik.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy Magyarországon senki sem áll ki nyíltan az autonómiatörekvések ellen. Óvakodnak azonban a hatékony, egyértelmű támogatástól is.

Mi úgy látjuk, hogy a kétoldalú alapszerződésekre szükség van. A magyar-szlovák alapszerződés az érintettek véleménye szerint is tartalmaz pozitív elemeket. Jó az is, hogy az Európa Tanács 1201-es Ajánlása megerősítést nyert, s így a politikai autonómia gondolata a nemzetközi politikai színtéren is polgárjogot nyert. De mindez nem elég.

Sajnos, a trianoni trauma meghaladása igényként már megfogalmazódott, de általánosan elfogadott politikai doktrína formájában még nem találtunk rá megoldást.

A VMDK szerint nemzeti érdek, hogy megvalósuljon a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációja. Fontos lenne felismernünk, hogy Magyarország EU tagsága, valamint a kisebbségek autonómiatörekvéseinek megvalósítása, illetve az e két célért folytatott közös, összehangolt politikai tevékenység egyben politikai integrációs folyamat is lehetne.

Tudatában kell lennünk, hogy a politikailag felébredt magyar kisebbségek tevékenységét, nemcsak a környező országok, hanem a nyugati partnerek is bizonytalansági tényezőként értékelik. Ez a tény objektíve gátolja az integrációs folyamatokat. Ha a kisebbségek autonómiatörekvései által okozott politikai válság elhúzódik ennek minden érdekelt kárát látja.

Mi a megoldás?

Semmiképpen sem az, hogy Magyarország úgy tegyen, mintha nem lennének kisebbségei. Hogy a szomszédok és a Nyugat megnyugtatása végett a kisebbségeket, a konkrét atonómiamodellek megfogalmazása helyett, "megfelelő" támogatási politikával látszattevékenységre kényszerítse. Ez a gesztus a partnerekben nem kelthet bizalmat. Ez nem csoda, hisz nehéz példát találni arra, hogy az anyanemzet minden további nélkül cserben hagyja kínlódó kisebbségeit.

Marad tehát az egyetlen természetes, célravezető megoldás. Az, hogy Magyarország a kisebbségeivel együtt nyílt, demokratikus küzdelmet folytasson a kisebbségek által támogatott autonómiamodellek megvalósításáért. Ebben a közös küzdelemben a kisebbségeknek természetesen nem szabad akadályokat gördíteni Magyarország útjába.

Ez az innováció átmenetileg ellenállásba ütközhet, de végül is kész tényként elfogadják még a szomszéd országok is.

Így lehetne a hátrányból előnyt kovácsolni. Mert ha Magyarország a kisebbségeivel együtt demokratikus, méltányos követelésekkel lép ki a nemzetközi porondon, ha a kisebbségek problémáját teljességében, de megegyezésre készen jeleníti meg, ezzel nem csökkenti, hanem növeli súlyát, befolyását.

Abban a reményben, hogy az elmondottak, s a mellékelt dokumentumok hozzájárulnak a VMDK tevékenységének bemutatásához, tisztelettel: Ágoston András elnök

Temerin, 1995. június 15-én