Ágoston András Markó Bélának, 1995. V. 23.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke
Kolozsvár
Nagyrabecsült Elnök Úr!
Köszönöm az RMDSZ kongresszusára szóló szíves meghívását. Sajnos, rajtam kívül álló okokból nem tudok részt venni összejövetelükön.
Bácskában újra félnek a magyarok. A jugoszláv-horvát határtérségben kialakult
feszült helyzet, az erőszakos mozgósítások, az üres házak összeírása, s a házkutatások, melyek során a hatósági emberek nemlétező fegyvereket keresnek, vagy nyomást gyakorolnak a kisvállalkozókra, hogy azok menekülteket alkalmazzanak, arra késztetik a VMDK Elnökségét, hogy kihelyezett tanácskozásaival is hozzájáruljon a magyarok megnyugtatásához.Nagyrabecsült Elnök Úr!
Az RMDSZ Kongresszusa jelentős eseménye a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek politikai küzdelmeinek. A VMDK ez év márciusában megtartott közgyűlésén úgy értékeltük, hogy a kisebbségek politikai küzdelmeinek első, romantikus szakasza lezárult.
Tudjuk már, hogy a rendszerváltás nem hoz automatikusan szabadságot. Sőt, eddig nem tapasztalt nemzetállami nyomás nehezedik ránk.
Magyarországo
n a politikai elit autonómiatörekvéseink ügyében nem tudott belső egyességre jutni. Vannak befolyásos politikai erők amelyek a kisebbségek autonómiatörekvéseinek ügyét, szembeállítják az Európai Unióba való felvétel kérdésével. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kisebbségek számottevő gazdasági segítségre nem számíthatnak.Nemzetközi síkon, jóllehet vannak elutasító jelzések is, a pozitív fejlemények reményekre adnak okot. Nemcsak az Európa Tanács 1201-es ajánlására gondolok itt, hanem az érlelődő felismerés
re is, hogy a Közép- Kelet-európai térségben az etnikai autonómiák méltányos megoldásoknak látszanak.Úgy érzem, hogy az autonómiatörekvések iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés növekedése, valamint a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek körében meggyőződéssé vált felismerés, hogy csak az autonómiák adnak elfogadható jogi keretet önazonosságunk meg őrzéséhez, politikai küzdelmeink új, racionális szakaszát nyithatják meg. Ebben a szakaszban, a közös érdekek mentén, kereshetünk, s találhatunk is te
ret autonómiatörekvéseink érvényesítéséhez.Magyarország és kisebbségeinek viszonyában abból kell kiindulni, hogy a kisebbségek léte, magában is bizonytalansági tényező. Miután a magyar kisebbségek a rájuk nehezedő politikai nyomás ellenére, ott ahol élnek, a többpárti választások során a politika szubjektumává váltak, autonómiatörekvéseiket egyoldalúan nem lehet mellőzni.
A magyar-magyar viszony új, racionális szakaszában egyoldalúan nem lehet mellőzni azt a közös érdeken alapuló törekvést sem, hogy Magyarország mielőbb bekerüljön az Európai Unióba.
E két rendezőelvre épülő észszerű cselekvési programot politikai partnerekként tudjuk csak megvalósítani.
A közös cselekvési program, amely végül is elvezet a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás né
lküli politikai integrációjához, mindenkinek tartogat feladatot.Magyarországnak mindent meg kell tennie azért, hogy bekerüljön az Európai Unióba. Ha ez feltétel, alá kell írni az alapszerződéseket. De, ezekbe bele kell foglalni az Európa Tanács 1201-es a
jánlását.Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az alapszerződések önmagukban nem rendezik a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetét. A magyar állami szervek és a kisebbségi legitím szervezetek három irányban fejthetnek ki közös tevékenységet. A magyar diplomácia a magyar legitím szervezetekkel együtt sokat tehet az autonómiatörekvések nemzetközi megjelenítéséért és képviseletéért. Tele van ugyan buktatóval az út, de a közös fellépésre szükség van az utódállamok kormányainál is. Végül, közös erővel el kell érn
ünk, hogy a magyar adófizetők által a kisebbségek megsegítésére leválasztott támogatásnak kettős funkciója legyen. Az anyagi támogatás segítség azoknak akik felhasználják, de van politikai funkciója is. Az, hogy serkentse a kisebbségben élő magyarság és legitím politikai szervezeteinek autonómiatörekvéseit.Ha az RMDSZ kongresszus részvevői alkalmassá teszik a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek legnagyobb politikai szervezetét az autonómiatörekvések érvényesítéséért folytatott küzdelemre, ezzel közös ügyünket is előbbre viszik.
E gondolatok jegyében kívánok a Kongresszusnak eredményes munkát, Önnek pedig sikert és jó egészséget:
Temerin, 1995. május 23-án
Ágoston András
