- elszenvedte az erőszakos mozgósításokat és a súlyos lélektani hadviselést,

- elszenvedte mintegy 40 ezer szerb menekültnek a szerb kormány, s részben a vele együttműködő magyar polgármesterek segédletével, de legalább is hallgatólagos belegyezésével történt betelepítését,

Először, nem voltak meg a nemzetközi feltételek a volt Jugoszlávia területén élő kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére

Most, a párizsi békeszerződés új helyzetet teremtett. Ha a békefolyamat nem akad meg, megkezdődhet előbb az albán, majd a muzulmán és a magyar kérdés rendezése is.

A vajdasági magyarság következetes viselkedésével politikai szubjektivitást szerzett és ott van a nemzetközi politikai színtéren. Van politikailag legitim, koherens, megvalósítható autonómiakoncepciója, amely nem ismeretlen a békefolyamat irányítói előtt.

A szerb hatalom eddig két okból kifolyólag nem adta meg a VMDK által követelt Magyar Autonómiát. Először is, mert azt a VMDK-n kívül senki sem kéri. Másodszor, mert a szerb hatalom két legyet akar ütni egy csapásra.

Várható ugyanis, hogy nemzetközi késztetésre Kosovo visszakapja az 1974-es alkotmányban rögzített autonómiáját. Vagy föderális egységgé válik Kis-Jugoszláviában, s a vétójogot is megkapja, vagy más, csorbult formában jut etnikai, politikai autonómiához. Elsőrendű szerb nemzeti érdek, hogy az albán autonómiának szerb előjelű ellenpárja legyen. Autonómiát kell tehát adni a szerb többségű Vajdaságnak is. Ezzel lehet már a tartományi autonómiák szintjén ellensúlyozni az albán befolyást, s megtartani a köztársasági hatalmi szervek domináns helyzetét.

De nemcsak erről van szó. A szerb nemzeti érdekeket szem előtt tartva, a szerb ellenzéki pártok egy csoportja élén az egypártrendszer vajdasági tisztségviselőit tömörítő Vajdasági Klubbal, a párizsi békeokmányok aláírása előtti napokban kérelemmel fordult a békefolyamat irányítóihoz, melyben autonómiát követel a szerb többségű Vajdaságnak. Az ok egyszerű: ha a szerb Vajdaság autonómiáját a magukat demokratikusnak nevező szerb pártok követelésére lehet megadni, méghozzá úgy, hogy ezek a vajdasági kisebbségek érdekeire hivatkoznak, az így megadott autonómia alkalmas lesz arra is, hogy a szerb hatalom nemzetközi jóváhagyással szerelje le vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit.

A VMSZ elnöke Kasza József Belgrádban nyilvánosan is bejelentette: szervezete területi autonómia címén egy magyar többségű közigazgatási körzetet kér. Nem mondta ugyan, de magától értetődik, hogy ebben a közigazgatási körzetben magyar körzetvezetőre lenne szükség. A baj az, hogy a körzetvezetőt nem a vajdasági magyarok választják meg, hanem a szerb kormány közigazgatási eljárásban nevezi ki. Hiába lenne tehát magyar a körzetvezető, az nem a magyarok, hanem szerb kormány felé tartozna felelősséggel.

Megtörténhet, hogy a szerb kormány a politikai autonómia helyett megadja a kért magyartöbbségű közigazgatási körzetet, de ennek fejében bizonyára támogatást kér a VMSZ-től a szerbtöbbségű vajdasági autonómia létrehozatalához. Ha a VMSZ alálicitálva a VMDK autonómiakoncepciójának, feladja elutasító álláspontját és a politikai helyett megelégszik a közigazgatási autonómiával ezzel akarva-akaratlan aláássa vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit és segíti a szerb Vajdaság létrehozatalát.

A magyar kormány eddig nem vállalta a vajdasági magyarság autonómiakoncepciójának képviseletében, mert autonómiaügyben maga a magyar politikai elit is megosztott. A politikai elit nagy része kockázatosnak tartja a VMDK által követelt politikai autonómiát. Részben, mert a példát a többi magyar kisebbség is követheti, ami már egy más politikai dimenzióban jeleníti meg problémát. Másrészt, mert sokan úgy gondolják, hogy a kisebbségi kérdés nyílt nemzetközi felvállalása elodázhatja az EU felvételt. Sajnos, vannak olyanok, mint például a HTMH vezetői, akik úgy gondolják, hogy az autonómia meg lehet kerülni úgy, hogy a VMSZ által követelt közigazgatási körzetet egyszerűen politikai autonómiának nevezik ki.

Az autonómia iránti viszony tisztázása a magyar politikai elit sürgős feladatává vált. Biztató számunkra, hogy van már olyan parlamenti párt, amely nyíltan támogatja a VMDK autonómiakoncepcióját, s kimondja azt is, hogy azt a magyar kormánynak is támogatni kellene. A vajdasági magyarok esetében a kormánynak időszűkében kell eldöntenie, vállalja-e a politikai autonómiára vonatkozó követelés nemzetközi képviseletét, vagy sem. Az az elodázási képlet miszerint előbb a vajdasági magyaroknak kell egyességre jutniuk az idő szorításában tarthatatlanná vált. A történelmi döntés felelőssége ugyanis a magyar kormányé.

A VMDK évek óta hangoztatott álláspontja az, hogy a nemzetállamokban a magyar kisebbségek identitásának megőrzése csakis megfelelő jogi keretekben, politikai autonómia útján lehetséges.

A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek helyzetének rendezése nem kétoldalú probléma, hanem, a kisebbségek politikai követeléseiből kifolyólag, középkelet-európai, tehát regionális biztonsági kérdés. Megoldását a nemzetközi porondon, a Kárpát-medencében élő magyarság demokratikus, határmódosítás nélküli politikai integrációjának folyamatában kell megtalálni.

Ez a rendező elv lehetővé teszi, hogy Magyarország akadályok nélkül szorgalmazza a kétoldalú együttműködést, különösen a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szomszédos országokkal. Ugyanakkor, a kisebbségi autonómiák ügyében, a kisebbségekkel együtt, szükség szerint közvetítők bevonásával, a nemzetközi porondon eszközölheti ki a rendezést. A demokratikus, konkrét modellekben rögzített kisebbségi autonómiatörekvések támogatása, egyértelművé tenné politikai pozícióját. Egyben értelmetlenné válna a Magyarország és a magyar kisebbségek ellen a szomszédos országokban folyó propaganda, különösen a szeparatizmus vádja. A közös küzdelemben Magyarország közelebb kerülhet az EU-hoz, s eljuthatunk a trianoni trauma demokratikus, méltányos feloldásához is.

[Elhangzott a határon túli magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek 1995. december 18-19-én budapesten megtartott értekezletén.]