Melyek az új helyzet összetevői? Boszniában és Horvátországban a nemzetek közötti viszonyokat fegyverekkel próbálják megoldani. Miután Amerika úgy döntött, hogy feloldja a fegyverszállítási embargót a boszniai muzulmánok javára, Oroszország máris jelezte: ha ez megtörténik, ők is szállítanak fegyvereket a szerbeknek. Ezzel a kör bezárult. Ott tartanak, ahol a nagy rombolás előtt 1991-ben voltak. A különbség legfeljebb annyi, amennyi nyugati és az orosz klasszikus fegyverzet között minőségben megmutatkozik.

A dilemma kezdettől fogva ugyanaz. Lehet-e, kell-e nagyhatalmi szóval intézni a volt szocialista országokban a megromlott nemzetek közötti viszonyokat.

A volt Jugoszáviában kirobbant fegyveres konfliktus tapasztalatai arra utalnak, lehet is, kell is. Különben, a háború tüze elérheti a környező térségeket is. Talán ez az oka, hogy most politikai szükségszerűségként jelenik meg a korábbi jámbor óhaj: méltányos megoldásra van szükség.

De mi a méltányos, demokratikus megoldás? A nemzeti konfliktusok vérzivatarában az etnikai tiszogatások közepette nem lesz könyű békés, méltányos megoldást találni.

Ott, ahol nincs háború, erre vonatkozólag is van már figyelemre érdemes tapasztalat. Elsősorban az, hogy a határmódosítási törekvések vérontáshoz vezetnek. Másodszor, a politikailag szervezett kisebbségek bizonytalansági tényezővé váltak. Harmadszor, a két véglet, a nemzeti önrendelkezés és az állam területének megőrzése, illetve a teljes állami szuverenitás között van jó kompromisszum: ez az autonómia.