A személyi elvű kisebbségi önkormányzat, a Perszonális Autonómia a VMDK autonómiakoncepciójának domináns eleme.

Szervei, illetékességüket tekintve, közvetlenül szolgálják a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzését. A kereteiben zajló döntéshozatalban csak a magyarok által megválasztott képviselők vesznek részt, s ezért ők közvetlenül a vajdasági magyarságnak tartoznak felelősséggel.

Szavazati joguk csak azoknak van, akik felkerültek a Vajdasági Magyarok Választási Névjegyzékére. Jelölést is az vállalhat, aki rajta van ezen a Névjegyzéken. Ennek a dokumentumnak az elkészítése tehát előfeltétele a Perszonális Autonómia létrehozatalának.

A Névjegyzék koncepciójának kidolgozása fontos azért is, mert a vele összefüggő előkészületek nagyban hozzájárulhatnak a VMDK autonómiakoncepciójának népszerűsítéséhez, ellenzői érvrendszerének megbontásához, ellensúlyozásához.

- nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozik vagy nem magyarként nyilatkozik, de ő vagy kiskorú gyermekei használják a Perszonális Autonómia intézményeit,

- nem nyilatkozik, vagy nem magyarként nyilatkozik nemzetiségéről és sem ő, sem kiskorú gyermekei nem használják a Perszonális Autonómia intézményeit, de évente bizonyos összeggel segíti az autonómia működését. Ez azonban csak kiindulópont lehet.

A Névjegyzék kidolgozásával összefüggő problémák több csoportra oszthatók.

Hiányzik a Névjegyzéke való felvétel említett feltételeinek közelebbi elméleti meghatározása. Fel kell tárni, milyen érvrendszer alkalmas arra, hogy jelentkezésre késztesse a vajdasági magyarokat, melyek a Névjegyzéken való megjelenést serkentő vagy gátló tényezők? Hogyan lehet az előbbieket erősíteni, az utóbbiakat kiszorítani? E kérdésekre csak a kitartó kutatómunka adhat feleletet.

A Névjegyzék létrehozatalával kapcsolatban egyértelmű politikai feladat az évtizedek óta halmozódó félelem leküzdése. Melyek a félelem összetevői? Hogyan lehet küzdeni a félelem ellen? Erre vonatkozólag gyakorlati felméréseket is magában foglaló tudományos projektumot kell kidolgozni.

A Névjegyzék kidolgozásával kapcsolatban számos jogi probléma merül fel. Ezek feltárása, s a megoldási javaslatok felvázolása nélkül nem lehet előrelépni. Vagy, hogyan kapcsolódik a Névjegyzék a már meglevő statisztikai infrastruktúrához? A Névjegyzék létrehozatalára vonatkozó Határozatot, melynek helyet kell szorítani a szerb hatalommal kötendő megállapodásban, ilyen dilemmák már nem terhelhetik.

A Névjegyzék felállítását bizonyára szakaszokra kell bontani. Nyílt kérdés még, hogy meddig tartson és mit foglaljon magában az előkészítés szakasza? Szükséges-e a Névjegyzékbe való próbafelvétel. Ha igen, hogyan kell ezt a gyakorlatban megszervezni? Meddig tartson magának a Névjegyzéknek a felállítása? Milyen technikai feltételeket kell megteremteni a Névjegyzék elkészítéséhez, ha a szerb hatalom nem gátolja ugyan felállítását, de anyagilag nem segíti?

De ez nem minden. Felmerül a kérdés, milyen kihatással lehet a Választási Névjegyzék felállítására a tény, hogy az elmúlt években mintegy negyven ezer, főleg fiatal választópolgár hagyta el Vajdaságot? Hányan mentek el, ki jött vissza? Ezt is csak gyakorlati kutatással lehet megközelítő pontossággal felderíteni.

Lehetne még sorolni a megoldásra váró kérdéseket, de az eddigiekből is látszik, hogy a Perszonális Autonómia életre keltése a nemzetközi gyakorlatban is új politikai és tudományos vállalkozás. Ezért van szükség arra, hogy a feladatnak megnyerjük nemcsak a vajdasági kutatókat, hanem a téma iránt érdeklődő nemzetközi tényezőket is.