Dr. Hódi Sándor kétségtelenül a legellentmondásosabb egyénisége a vajdasági magyarság talpraállításáért és a polgárháborús körülmények közötti megmaradásáért folytatott gigászi politikai küzdelemnek. Ő a VMDK egyik alapítója, s az ő érdeme magának az autonómiatervezet szövegének a létrejötte, s az is, hogy a több nyelvre lefordított dokumentum eljutott a világ minden tájára.

Sajnos, már 1992 végén, amikor közelebbi kapcsolatba kerül a pénzzel, s azokkal akiktől ezt megszerezheti, a VMDK-ban alábbhagy a politikai tevékenységgel. Később, amikor szembekerül az elszámoltatás rémével, nyíltan ellenzékbe vonul. Tevékenységének utolsó szakaszában, a VMDK zentai közgyűlésén, elszámolás helyett lekommunistázza a volt harcostársait, s politikai megoszlást keltve igyekszik mentesülni a kötelezettség alól. De, miután a demokratikus titkos szavazás nem hozza meg számára a szavazatok egy harmadát sem, támogatóinak politikailag igencsak tarka csapatával külső kezdeményezésre (magyarországi támogatóinak nem tetszik a kémény és az önálló VMDK), egy új politikai szervezetet alapít. Hiába, mert így sem akaszthatja szögre gondjait. Ha az idevágó sajtótudósításoknak hinni lehet, új szervezetében is el akarják számoltatni.

Száz szónak is egy a vége. Dr. Hódi Sándor az elszámoltatással összefüggő kemény vádakra, méltó feleletet csak azzal adhat, ha legalább a testületi nyilvánosság előtt megnyitja családi alapítványa a Délvidéki Magyarságért Alapítvány két devizaszámláját. Ezekre a számlákra futott be ugyanis az a segély, amelyet dr. Hódi a VMDK illetve a Vox Humana nevében, vagy rájuk hivatkozva kért a világ magyarságától. De ez nem minden. A Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagjaként hozzá kellene járulnia ahhoz is, hogy az MVSZ megnyissa devizaszámláit (kettő van ezekből is), amelyekre a vajdasági magyarságnak szánt pénzsegélyek érkeztek. Ha ezt megteszi, akkor nyugodtan kommunistázhat tovább.

Az, hogy a VMDK alelnökeként a Vox Humanát is dr. Hódi alapította, s egészen az emberbaráti szolgálat általa vitatott II Közgyűléséig irányította is. (Mellesleg, a Közgyűlés tényét és döntéseit az illetékes hatóságok tudomásul vették.)

Hihetetlen, de igaz: a Vox Humanának amelyben Hódi a mindenható szervező titkár szerepét töltötte be, nincs devizaszámlája. Pedig segélyszervezet lévén, külön engedéllyel ugyan, de az embargó ellenére is nyithatott volna legalább egyet.

A Vox Humana számára befutott segélyeket Hódi a Délvidéki Magyarságért Alapítvány devizaszámláira kéri. Tudtommal a Határon Túli Magyarok Hivatalától, az Illyés Alapítványtól és más magyarországi alapítványoktól és magánszemélyektől, egyházi gyűjtésekből, valamint a nyugati magyar szervezetektől kapott segélyeket.

Hódi tehát Csoóri tudtával és segítségével a rendszerváltó Magyarországon és a polgárháborús Jugoszláviában olyan intézményrendszert hozott létre, amelynek szűrőjén egyszerűen fennakadtak a vajdasági magyarságnak küldött segélyek. Hogy az utóbbi időben közöttük sincs minden rendben, bizonyítja a tény, hogy Csoóri április 23-án Budapesten, eleget tett Csorba Béla a VMDK Elnökségi tagja követelésének: az MVSZ elnökeként a mellékelt levelet írta dr. Hódi Sándornak mint a Délvidéki Magyarságért Alapítvány elnökének. Amint ez a levélből is kitetszik, Csoóri Sándor kissé talán megkésve, de elkésve nem, érdeklődik a dr. Hódihoz befutott céltámogatások, valamint az 1994-es évi zárszámadás(?!) iránt.

Tudtommal, Hódi az Illyés Alapítványnak visszaadta a vajdasági magyarság szükségleteire felvett támogatás legnagyobb részét. De az erkölcsi felelősség alól ez nem menti fel: akkor nem jutott el a vajdasági magyarsághoz a segély amikor annak a legnagyobb szüksége volt rá.

A Hódi által említett 250 milliós segélyből 200 millióhoz neki semmi köze. A nagyobb, Téli Remény elnevezésű akciót a magyar kormány illetve a Külügyminisztérium támogatta. A kisebbet de a legjobbkor érkezett küldeményt pedig Kelemen András MDF-es képviselő menedzselte. Ezeket a segélyeket a VMDK vezetősége kérte és kapta meg. Mire feleségével ausztráliai körútjukról hazatért, Hódi Sándornak csak arra maradt ideje, hogy a segélyt hozó politikusok mellé odaálljon fényképezkedni.

Hogy mi van a fennmaradó 50 millió forinttal arról nincs tudomásom. De a Vox Humana vezetőinek sem volt. Nem is lehetett hiszen Hódi a Vox Humana fennállása óta egy közgyűlést sem hívatott össze, holott az alapszabály értelmében ez a legmagasabb igazgatási szerv évente kétszer tűzi napirendre a szervezet pénzügyeit.

Mivel a Hódi féle elszámoltatási botrányt követően az adományozó magyar szervezetek és egyének, szerte a világból érdeklődni kezdtek a Délvidéki Magyarságért Alapítványban rekedt pénzeik iránt, a Vox Humana Igazgató Tanácsának két aláírási joggal is felruházott tagja, dr Farkas Emil és Sepsey Julianna (arra, hogy a feleségem, aki legsúlyosabb időkben a többiekkel együtt osztotta a segélyt, jóllehet ő a beadványt nem írta alá, szintén velük volt, csak büszke lehetek), megkeresték a Magyar Országgyűlés alelnökét és átadták neki a dokumentumokat, amelyek alapján ő kezdeményezte a parlamenti vizsgálat megindítását.

Tudtommal az egyik illetékes parlamenti bizottság már napirendre tűzte a kezdeményezést, de megvitatását elhalasztotta. A halasztás oka számomra ismeretlen.

Az elmondottakból talán leszűrhető: dr Hódi Sándornak az utolsó mentsvára a Vox Humana volt. Miután itt is új vezetőséget választottak, nem kerülheti el az elszámoltatást. Ha másként nem megy, a bíróság majd igazságot tesz.

Véleményem szerint a magyar diplomácia az alapszerződések megkötésével, de különösen azzal, hogy kivívta az 1201-es ajánlás nemzetközi megerősítését, megteremtheti az alapot a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjához. Most tehát nem bozótháborúkra van szükség, hanem arra, hogy közösen harcoljuk ki Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz és a kisebbségek autonómiatörekvéseinek érvényesülését.