Renics Katalin: VMDK a dél keresztje alatt, 1995. II. 8.
MELBOURNE
VMDK A DÉL KERESZTJE ALATT!
A kenguruk és a koalák vörös pusztaságában, nagy tengerekkel és óceánokkal körülvéve a világ legdélibb VMDK-ja a Dél Keresztje alatt Ausztráliában is már több
mint egy éves múltra tekint vissza. A Kárpát-medencében végbement politikai változások itt is éreztették hatásukat. Mi, délvidékiek is csoportba verődtünk, várva a jelt és a biztatást otthonról.Matuska Márton, a Vajdaságból hozzánk jött újságíró adta meg
szervezetünk alapját. Ő magyarázta el nekünk a VMDK fontosságát, az autonómia-elképzelést és ennek elérését. Figyelmeztetett arra a tényre és kemény harcra, ami a délvidékiek előtt áll, mivelhogy a jogokat senki sem adja és kapja ingyen.A közel egyévi bi
zonytalanság után sikerült az Ausztráliában élő Vajdaságból elszármazott magyarságot a VMDK autonómia-törekvése mellé állítani és a szervezeteket létrehozni. Az itteni magyarság politikai megszerveződése nagyon jelentős a vajdasági magyarság további helytállása és jövője szempontjából, mivel egyrészt erőt nyújt az otthoniak törekvéseinek megvalósításához, másrészt, bár messzire kerültünk szülőföldünktől, a sorsközösség vállalásával újra részévé váltunk nemzeti közösségünknek.Hosszabb előkészület után 1993. december 11-én Melbourne-ben a Délvidéki Magyar Szövetség otthonában megalakult a VMDK Melbourne-i Szervezete. Az alapszabály elfogadása után a közgyűlés többes jelöléssel és titkos szavazással megválasztotta a VMDK Melbourne-i Szervezetének vezető testü
letét: a huszonhat tagból álló tanácsot, a hét tagú elnökséget és a három tagból álló ellenőrzőbizottságot. A szervezet elnökévé Csík Katalint választották meg.Az elmúlt év igen sokrétű munkát adott a vezetőségnek. A tagság bevonásával az alábbi eredményekről számolhatunk be:
1.) Felállítottuk az állandó kapcsolatot a Vajdaság és Ausztrália között.
2.) A VMDK Ausztrália hivatalos bejegyzést nyert.
3.) A melbourne-i szervezet keretében megalakult a VOX HUMANA Emberbaráti Szolgálat.
4.) Ösztöndíjaztuk az Ómoravicai származású Török Sándor tanulót az 1994--95-ös tanévre.
5.) Intenzív kapcsolatot alakítottunk ki a magyar nyelvű ausztráliai rádiókkal, televízióval és sajtóval (Magyar Élet, VMDK Hírmondó Sydney).
6.) Két filmvetítés kapcsán emlékeztünk meg a Vajda
ságban 1944--45 folyamán kivégzettekről (Temetetlen halottaink).7.) Gyászmise szolgáltatásával bekapcsolódtunk az egész világra kiterjedő megemlékezésbe.
8.) Előfizettünk az Új Hét Napra és a Vajdasági Hírnökre.
9.) Részt vettünk a VMDK képviseletében az
Erdélyi Szövetség vacsoráján, az '56-osok rendezvényén, az Emberjogi Alap közgyűlésén, dr. Pordány László nagykövet és felesége Marika búcsúvacsoráján.A magyar iskola tagozatának létrehozásán tevékenykedünk. Két tagunk, Dvorácskó Lajos és Renics Katalin p
rivát költségen hazalátogatott. Mindkét esetben tetemes mennyiségű iskolai kelléket, pénzt és üzeneteket vittek magukkal. Otthontartózkodásuk alatt megerősítették a fennálló kapcsolatokat.10.) A melbourne-i Délvidéki Magyar Szövetség, ahol az alakuló közg
yűlés székhelye is volt, otthont adott a VMDK-nak és lehetőséget rendezvényeink megtartására.11.) Dvorácskó Lajos szervezésében Ágoston András telefonon keresztül közvetlenül bekapcsolódott a VMDK Springvale-ben tartott gyülésébe.
12.) Tóth Ferenc írt Béc
sbe dr. Éva Mária Bárki nemzetközileg elismert kisebbségvédelmi kérdésekkel foglalkozó szakértőnek.13.) Volt néhány jól sikerült piknikünk és családi estünk.
14.) Kialakult a VMDK könyvtára, könyvesboltja és videotékája az otthonról hozott könyvekből Csík
István és az otthoni VMDK hozzájárulásával. Ennek ellenére még mindig információhiányban szenvedünk, de a körülményekhez képest nem lehet többet kívánni.15.) Aktívan dolgozunk a VMDK tagságának gyarapításán, illetve a megszerzett tekintély megtartásán, valamint emelésén.
16.) Kapcsolatban vagyunk a sydneyi VMDK elnökével, Guba Mártonnal, és felkaroltuk a többi sydneyi VMDK pártolókat.
Az 1995-re szóló munkaterv és célok a következők:
1.) Felépíteni a kapcsolatot a délvidéki csoportokkal, illetve az elszakított területek magyarságának melbourne-i csoportjaival.
2.) Az 1995-ös trianoni év kereteiben mindent megtenni azért, hogy a Délvidék, illetve minden elszakított területről származó magyarság végre rendezze helyzetét.
3.) Megindítani a hagyományápolást, e
zen a téren legyen Renics Katalin a felelős. Kérjük mindazon tagok jelentkezését, akik részt kívánnak venni a fent említett célok és a kulturális célok megvalósításában.Az 1995-re szóló munkaterv meghozatala előtt tartsuk szem előtt a következőket:
-- A VMDK hivatalos felhatalmazása nélkül a szervezetet senki sehol nem képviselheti semmilyen formában; sem írásban, sem szóbelileg.
-- A felhatalmazás kiadására egyedül az elnökség jogosult.
-- Mindenki csak a meghatározott feladatkörben tevékenykedhet, egymás munkáját nem akadályozni, hanem segíteni kell.
-- Ismételten konkrétan meg kell határozni a tevékenységi körök felelőseit és jegyzőkönyvileg hitelesíteni, aminek a betartása kötelező minden tagra nézve.
-- Hivatalosan az a VMDK dokumentum vagy felhatalmazás érvényes, amin a VMDK pecsétje és az elnök aláírása van.
Mint minden újonnan alakult szervezet, úgy mi is egy vezetői kikristályosodási folyamaton estünk át az elmúlt évben. Ez késleltette annak kibontakozását, ami rendelkezésünkre állt volna, ha egy emberként vállaltuk volna a teher hordozását. Az otthon előállott megosztottság a szervezetünkre is kihatással volt. Az egység helyett különböző nézetek alakultak ki, és ezek a megosztottság nézetei voltak.
Az ausztráliai állam főtitkára, dr. Andrew Theophanous az alábbiak szerint jellemezte a magyarságot: az egyszerű ember az anyagi javakat hajszolja, az értelmiség a személyi érdekért és hatalomért küzd; nagy a hézag a kettő között. Hol van az idealizmus és a patriotizmus?
Azt is elmondta, hogy gyönyörű országunk van, kultúránk gazdag, zenénk világhírű, táncaink és népviseleteink színpompásak, konyhánk világismert, de most ezt tegyük félre, mert nem a tánc önfeledtségében kell vigasztalódnunk, hanem nemzetünk súlyos problémáját szem előtt tartva közös erőfeszítéseket tenni azért, hogy a lehetőségeket kiha
sználva elősegítsük hazánk, szándékunk és terveink megismertetését a körülöttünk élő nemzetekkel. Ezzel kapcsolatban összefogásra, kölcsönös megértésre, szeretetre és következetes, szívós munkára van szükség.Segítsen Isten bennüket, hogy ne csak mások mond
ják el helyetttünk lehetőségeinket, hanem mi magunk teremtsük meg azokat, pótolva a múlt hiányosságait.RENICS Katalin, a VMDK titkára
Melbourne, 1995. február 8.
[A VMDK 1994/95. évi, meg nem jelent évkönyve számára]
