- felhívni a német fél figyelmét a veszélyre, hogy a nemzetközi színtéren jelentós erők igyekeznek megakadályozni, hogy a vajdasági magyarok nyílt és megodatlan helyzetének rendezése is napirendre kerüljön.

Ezenkívül, leginkább kérdésekre adott válaszokban szó esett a VMDK hazai tevékenységéről, elsősorban a magyar iskolahálózat létrehozatalára vonatkozó tevékenységről.

- a magyar nyelvű oktatás visszaszorulása, amely csak részben magyarázható a polgárháborúban tapasztalt nyomás mi-atti elvándorlással, s amelyet az illetékesek, a szerb minisztériumi döntéshozók szándékosan hibás döntései váltanak ki;

- a vajdasági magyarság gyors elszegényedése, mivel egy-egy kivételtől eltekintve nem kapcsolódhat be a privatizációba;

- a magyar vállalkozók külön nehézségei, amelyek nemcsak abban nyilvánulnak meg, hogy a maffiagazdálkodás elemeit sem nélkülöző gazdasági rendszeben kell helytállniuk, ahol az igazi, nagy hasznot hajtó tevékenységekbe csak kivételesen, nemzeti érdekeik feladása árán kapcsolódhatnak be;

Mindezek alapján a VMDK autonómiatörekvéseinek érvényesülése, a vajdasági magyarság megmaradásának feltételévé válik, az általa képviselt autonómiakoncepció pedig a megmaradás, az identitás megőrzésének jogi kerete lenne.

Az elmondottakat, a német fél részéről megértéssel hallgatták, s több ízben is rámutattak, a Kinkel-Juppe dokomentum továbbra is a Német Köztársaság Jugoszlávia-politikájának részét képezi. A kisebbségek helyzetének rendezése része a békefolyamatnak, s a volt Jugoszlávia területén keletkezett államok nemzetközi befogadása feltételezi a demokratikus átalakulást, ami magában foglalja a kisebbség védelmét is.

A VMDK elnökét fogadta a Német Köztársaság Külügyminisztériumának illetékes képviselője, valamint a Kancellári Hivatal Külügyi Osztálya Kelet-Középeurópai Referatúrájának vezetője, valamint a három nagy parlamenti párt parlamenti frakcióinak képviselői, valamint az Adenauer Alapítvány Nemzetközi és Kutatóintézetének munkatársai.