Nem szaporítva a szót, rátérnék állításai magyarázatára. Azzal kapcsolatban, hogy szerinte nem radikálisok gyűléséről volt szó, hanem az elégedetlen polgárokéról, meg kell állapítani, hogy az iromány szerzője személyesen vezette le a gyűlést, és azt is tudni kell, hogy az élégedetlenek csak kétszer annyian voltak, mint a meghívott vendégek. (Tizenöten voltak a vendégek a testőreikkel és sofőreikkel együtt.) Föl teszem a kérdést, ha nem a radikálisok összejövetele volt, akkor miért adott ki róla közleményt éppen a Szerb Radikális Párt zombori körzeti bizottsága? Természetesen a helyi közösség egyetlen képviselőjét se hívták meg. A "Nem megelégedett lakosok hívják a nem megelégedett lakosokat". Így szólt a plakáton a meghívás a gyűlésre. Az egybegyűl- tek pedig nem pártatlanok, ahogyan L. G. írta, hanem minimum pártoló tagok, akik elsírták panaszaikat, ami lakosságunk nagy részének baja is, de mi a nyugalomra, békére vágyunk végre már, nem pedig a provokálásokra, félelemkeltésre, hogy idegenek töröljék bajainkat Zombortól Újvidékig.

A helyi közösség pénzügyeit illetően tudni kell, hogy amikor a polgárok nekünk szavaztak bizalmat, a folyószámlán másfél gyufa árának megfelelő pénzösszeg volt, és hat munkás fizetésére ment a pénz még a helyi hozzájárulás számlájáról is. Most a szakszolgálati munkások hárman vannak, a titkár fizetése 120, a vizesé 100, az egyetlen csőszé pedig 80 dinár. Ami a földművesek járulékát illeti, azt is rendbe szedték, mert az előző vezetőség felelőse ezt is elhanyagolta. Az más kérdés, hogy miért nem képesek fizetni az adót. Talán csak nem akarják, L. G., ezt a súlyos helyzetet is a mi számlánkra írni? A pénzügyek könyvelését különben községi vállalat végzi és becsületesen ellenőrzik is az illetékesek. Ne akarja azt mondani, L. G., hogy most is úgy lehet dőzsölni a pénzzel, mint azelőtt, a jobb időkben. Ha pedig a koporsópénzt akarja számolni házsorba járva, javasolom, fogadja el a temetőcsősz munkáját. Ő különben fekete táskába gyűjti az aprópénzt 350 polgártól, akik bíznak a jobb jövőben.

A Dušan Staničkov vállalat a vízért százszázalékban fizetett az önkéntes tűzoltó-testület részéré, és ez jól jött nekik a gyér dotáció mellé. A húszéves falukútról pedig még legalább tíz évvel ezelőtt kellett volna gondoskodni, hogy ne következzen be a múlt nyári eset, amikor vízhiány következett be. A strandi vízhálózatból két éve ott folyt a víz, ahol feketén kapcsolódtak rá a vezetékre, vízdíjat nem fizettek, ehelyett babrálták a szelepet, és ezzel négyezer dináros kárt okoztak. Megjegyzem, a jogtalan rákapcsolások megszüntetése óta hússzor kevesebb víz fogy, mint azelőtt.

Ami pedig az alelnök (személyem) lányát illeti, jól láthatta L. G.- hiszen másfél méterre volt tőle -, hogy szavazáskor nem emelte a kezét. Még a szavazások előtt én figyelmeztettem a polgárokat, hogy csak a 18 éven fölüli gombosi polgároknak van szavazati joguk, voltak azonban feketeruhás idegenek is!

Annak pedig külön örültem, hogy a 400 jelenlevő közül legalább 870-en a "rokonaim", mert biztos vagyok benne, hogy az ő, már mint L. G. társaságából nincs közülük egy se. Biztos vagyok abban is, hogy ha marad a falu trombitása itt a Közös Íróasztalunk mellett, ellenben javasolom a helyi közösség választmányának, hívjuk meg az irodába, hogy pontosabb adatokkal szolgálhasson az olvasóknak, meg mi ketten elbeszélgessünk a régi szép időkről. Például arról, hogy citerazenekart akart alakítani 85-ben 8 kisdiákkal. De mire a citerák elkészültek volna, a mester elhunyt, a Loboda Gábor által összeszedett pénzt azonban nem vitte a sírba. Így maradtak a gyerekek citerák, a szülők pedig pénz nélkül.

A gombosiak meg tudják különböztetni a búzát a konkolytól. Én inkább a beszélgetés híve vagyok, nem a levelezésé. Nézze meg már L. G. belűlről is, hogyan fest a helyi közösség irodája!