Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége vezetőségének állásfoglalása a magyar kormányprogramról, 1994. augusztus
A Központi Szövetség vezetőségének állásfoglalása
Horn Gyula miniszterelnök 1994. július 11-én a nyugati magyar s
zervezeteknek, köztük az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének is megküldte kormányprogramját, pontosabban annak a bevezető mellett a kisebbségpolitikai (X. rész) és a kül- és biztonságpolitikai (XIII. rész) fejezeteit, valamint Tabajdi Csaba miniszterelnökségi politikai államtitkár az Országgyűlés Külügyi Bizottságában 1994. július 13-án elhangzott felszólalását. Így a kormányprogramnak csak ezen fejezeteivel kívánunk foglalkozni.A bevezetőben olvashatjuk, hogy az új kormány a társadalmi feszültségek megszüntetésére törekszik. Fő céljának tekinti a nemzeti függetlenség megszilárdítását, a parlamentáris demokrácia elmélyítését, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítését, a határokon túli magyarság támogatását és az európ
ai intézményekhez való csatlakozást.Az új kormány takarékoskodni kíván a saját kiadásainak felülvizsgálatával, az állami pazarlás megfékezésével és a bürokratikus kiadások megnyirbálásával. Határozott törekvése, hogy Magyarországon megszilárduljon a demok
ratikus jogállam és tovább fejlődjön a jogrend."Az igazi nemzeti politikát ma is a magyar hagyományoknak megfelelő polgárosodás és modernizáció jelenti, amely együtt jár a javuló életminőséggel, a kultúra és az oktatás fejlesztésével, a demokrácia kiteljesítésével" - olvashatjuk a kormányprogram bevezetőjében.
Tovább tallózva a bevezetőben a következő sorokat kívánjuk kiemelni: "A kormány vallja: a múltat nem szabad sem elrejteni; sem elfelejteni, ám sérelmekből kiindulva nem lehet az ország gondjaira mego
ldást találni (...) A kormány a nemzet összefogására törekszik, s nem megosztására."Ez a kormányprogram többszöri elolvasás után is higgadtnak és mérsékeltnek tűnik. Látszólag tanultak a múltból. Hiányzanak belőle az ideológiai frázisok. Természetesen a keresztény-nemzeti jelzőt is mellőzik. Mindez meggyőzően hat, de ne felejtsük el, hogy a tanulási periódus oly soká tartott és annyi tragédiát és keserűséget okozott a magyar népnek. Az új kormány a magyar társadalom minden egyes rétegét meg akarja nyerni
magának. Kérdés viszont az, hogy a marxista-leninista emlőkön nevelkedett miniszterek mennyire tudják magukat függetleníteni a múltjuktól. Végül is nem a bár józanul hangzó program a fontos, hanem az ebből kiinduló tettek. Várjuk az eredményeket.Kisebbségpolitika
A kormány írásban lefektetett kisebbségpolitikája reálisnak nevezhető. Elég az első mondatot idézni: "A kormány a demokrácia egyik legfontosabb fokmérőjének tekinti a kisebbségek társadalmi helyzetét, jogaik védelmét és érvényesítését." Hornék érdemi előrelépést helyeznek kilátásba a kisebbségi oktatás terén. Csak az nem derül ki a programból, hogy ezt a kitűzött célt miként kívánják elérni. Hiszen a kisebbségi magyar iskolarendszer visszaszorításában mind a románoknak, mind a szlovákoknak évtize
des gyakorlata van.A kormányprogram az ösztöndíjrendszer szorgalmazását mint fontos tényezőt emeli ki.
Ami viszont az Antall-kormánnyal szemben előrelépést jelenthet, az a határon túli magyar közösségek anyagi támogatásának kezelése. Az MSZP és SZDSZ koalíciós kormány a kisebbségek anyagi támogatását nem közvetett módon alapítványokon keresztül, hanem a mindenkori éves költségvetés előre meghatározott százalékából kívánja biztosítani. Hozzá kell fűzni, hogy az anyagi támogatást a "jelenlegi szinten" szere
tnék megőrizni.Megítélésünk szerint ezt a kormányprogramot két érdembeli javaslattal lehetne kiegészíteni:
1. Vegyes bizottságok (pl. szlovák-magyar, román-magyar) felállítása. Az ilyen jellegű bizottságnak a határesetek felülvizsgálása mellett a felgyűlt
feszültségek (pl. a kolozsvári Mátyás-szobor körüli vita) leépítése lehetne a feladata.2. A mindenkori magyar kormány nemzetközileg garantált védő hatalmi (protektor) szerepének elismertetése, hasonlóan ahhoz, amilyennel Ausztria rendelkezik a dél-tiroli
németajkú kisebbség felett.Természetesen a kormánynak számolnia kell a tárgyaló felek (pl. szerbek vagy románok) történelmükből adódó más jellegű mentalitásával. Tapasztalatból tudjuk, hogy sok esetben az ígéretek és tettek között áthidalhatatlan nehézsé
gek támadnak.A nyugati magyarság számára érthetetlen, hogy rájuk a Horn Gyula vezette kormány mindössze egy mondatban tér ki. Az irányú reményének ad kifejezést, hogy számítanak az alkotó együttműködésre. Az 1956-os magyar forradalom eszméitől áthatott nyugati magyarság számára ez a megközelítés kevésnek tűnik. Tartunk attól, hogy a magyar nép utolsó szabadságharcát újra átértékelik.
Kül- és biztonságpolitika
Hornék programjában az Antall-kormány összes célkitűzése megtalálható:
- az ország stabilitásának biztosítása,
- az euro-atlanti szervezetekbe való integrálódás,
- a határon túli magyarság politikai segítése stb.
Ellentétben a leváltott kormánnyal az új kormány kész tárgyalásokat kezdeni Szlovákiával és Romániával alapszerződés megkötése érdekében, mely a kölcsönös területi követelésekről való lemondást is tartalmazná. Ezzel Magyarország jogilag újra elismerné a trianoni határokat. Ellenértékként a szlovákok és a románok biztosítanák a fennálló határok átjárhatóságát, és az ott élő magyar kisebbség
jogait.Ha el is fogadjuk azt a történelmi tanulságot, hogy egy ország határai a mindenkori hatalmi politika függvénye, a kormány akkor is olyan politikai "ütőkártyát" ad ki a kezéből, amiért valószínűleg csak ígéreteket és hitegetéseket kap cserébe.
Nyugta
lanító az a tény is, hogy a magyar külintézményekben bizonyos fokú "visszarendeződés" tapasztalható. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez máris ellentétben áll a meghirdetett programmal, mely a társadalmi feszültségek leépítését vette célba.Bécs, 1994. augusztus
[Megjenet: Bécsi Napló 1994. 4.sz. 3.; Útkeresés és integráció, 2000.]