Kétségtelen, a vajdasági magyarság nincs abban a helyzetben, hogy az autonómiáért folytatott küzdelmében pénzügyi és politikai botrányokra fecsérelje amúgy is egyre csökkenő erejét.

Ezért a VMDK Elnöksége és Tanácsa a történelemnek rója le tartozását, amikor bemutatja mindazokat a dokumentumokat, amelyeknek birtokában van, s amelyek legalább részben fényt deríthetnek a történtekre. Azért részben, mert további fontos dokumentumokat lehet még megtalálni dr. Hódi Sándor, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, a Határon Túli Magyarok Hivatala és Apró Eszter, a VMDK volt titkárnője irattárában. Reméljük, ezek a dokumentumok is mielőbb napvilágra kerülnek.

Lényegében az történt, hogy az MDF néhány, a kormányzatban is erős embere egyszerűen megelégelte, hogy a VMDK, arra a reális veszélyhelyzetre alapozva, amelyben a vajdasági magyarság élt, ténylegesen is politikai partnerként lépett fel a magyarországi politikai porondon. A rejtett konfliktusra azért került sor, mert a VMDK vezetése, s ezzel, amíg pénzhez nem juttatták, Hódi Sándor is egyetértett, azt követelte, hogy Antall József ismert állásfoglalásának megfelelően, a magyar kormány egyidejűleg szálljon síkra Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáért és a kisebbségek autonómiatörekvéseinek megvalósításáért. A VMDK ezzel kapcsolatos politikája és az önálló gondolkodásmódra alapuló nemzetközi fellépése nemegyszer lépéskényszerbe hozta főleg az MDF-et, de a magyar diplomáciát is. Nem csoda hát, hogy sokan, főleg azok, akik a kemény helyzetben lépni kényszerültek, túl önfejűnek, túl nyakasnak találták a VMDK vezetését. Mivel politikailag ezt az irányvonalat nem tudták megtörni, a másik módszerhez folyamodtak, ami sajnos igencsak bevált.

Ennek lényege, hogy Hódi Sándor és Csoóri Sándor alapítványaikon keresztül gyakorlatilag ellenőrzés alá vonták a vajdasági magyarságnak szánt magyarországi és külföldi támogatások csaknem egészét. Begyűjtötték, de nem közvetítették ki. Csoóri Sándor például maga is elismeri, hogy az Illyés Alapítvány által az 1993. évben a Délvidéki Magyarságért Alapítványra bízott támogatásnak Hódi mindössze öt százalékát közvetítette ki. A vajdasági magyarság és a VMDK helyzetét különösen megnehezítette, hogy Hódi sándor családi alapítványa, a Délvidéki Magyarságért alapítvány Csoóri Sándor személyén keresztül összefonódott egyrészt az Illyés Alapítvánnyal, másrészt a vajdasági magyarság emberbaráti szervezetével. A magyarországi választások közelsége szintén akadályozta, hogy a VMDK vezetése teljes erőbevetéssel küzdjön igazáért. Mindenáron el akartuk ugyanis kerülni, hogy a VMDK-ban kipattant botrány befolyásolja a magyar választási kampányt.

Mint ismeretes, a VMDK Tisztújító Közgyűlése elvetette a segélyközvetítő VMDK-tisztségviselő intézményét és anyagilag tisztázta helyzetét: elhatárolta magát a volt alelnök tevékenységétől. Ezzel megőrizte a magyarországi pártoktól való függetlenségét, s továbbra is a fő célra, a vajdasági magyar autonómia kivívására összpontosíthatja tevékenységét. Eltökélt célja, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság közös érdekeinek érvényesítése céljából továbbra is jó viszonyt, minél szorosabb együttműködést valósítson meg mind a magyar kormánnyal, mind pedig a magyar parlamenti pártokkal. A Magyar Demokrata Fórummal is, amelynek tagjai, különösen néhány képviselője, nagy barátai és segítői a vajdasági magyarságnak, s a VMDK-nak.

A VMDK Tisztújító Közgyűlésén a titkos szavazás során alulmaradt politikai vesztesek, elsőként Hódi Sándor, most új szervezetek létrehozatalára törekednek. A sors iróniája, hogy Hódi igyekezetét kihasználva, vele politikai szövetségben, a máskéntgondolkodók mezében, színre lépett a kommunista politikusoknak az a csoportja, amely az elmúlt húsz évben a szerb hatalmat szolgálva készségesen levezényelte a romboló asszimilációs folyamatokat. Ennek következményeként 1971-tő1 1981-ig tíz, a következő évtizedben, 1991-ig pedig további tizenhárom százalékkal csökkent a vajdasági magyarok száma.

E különös, új szövetségben a volt politikai struktúra képviselői vannak túlsúlyban. Ezt bizonyítja az is, hogy a bejelentett új szervezet politikai közös nevezője a magyar autonómia eszméjének feladása. Ezt ugyan szalonképesebb formában igyekszik bemutatni Hódi Sándor szóvivője, aki a minap közölte, hogy a magyar autonómia gondolatát távlati megoldásként elfogadhatónak tartja, de ez a lényegen mit sem változtat: politikai eszméi és a pénz közül Hódi az utóbbit választotta.

A VMDK egyetlen legitim politikai érdekszervezetként kitart az autonómiakoncepció mellett, hisz a vajdasági magyarságnak csakis az autonómia adhat keretet identitása megőrzéséhez. Nehezebb körülmények között továbbra sincs más választása, mint a demokratikus eszközökkel folytatott következetes politikai küzdelem.