Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

a webhely naplója - új és frissített oldalak

VMDOK

HUDOK

YUDOK

vissza a kezdőlapra

EBIB

HANG

EGYÉB

a webhely térképe

B K É L S K

B K É L S K

B K É L S K

B S C P L

V H Y E Z

B K É L S K

Elektronikus Könyvtár

Részlet Zoran Lilićnek a Magyar Rádió és az MTI számára adott nyilatkozatából, 1994. XII. 31.

(...)

Mikor térhetnek vissza Kosovóba és Vajdaságba az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet megfigyelői?

Mi úgy véljük, hogy minket nem zártak ki az EBEÉ-ből, a budapesti csúcsértekezleten ugyanis egy üres széket tartottak fenn Jugoszlávia számára. Nem vitás az, hogy a megfigyelők vissza fognak térni Jugoszláviába, csak azt tartjuk ellentmondásosnak, hogy az EBEÉ Jugoszlávia részvétele nélkül tárgyal Jugoszláviáról. Amikor a jugoszláv részvétel ügye megoldódik, akkor elhárul az akadálya annak, hogy minden más problémát, tehát az emberi jogok esetleges jugoszláviai megsértésének kérdését is napirendre tűzzük. A híresztelésekkel ellentétben mi nem vontuk meg az EBEÉ megfigyelők mandátumát, csak negyedszerre nem hosszabbítottuk meg vajdasági és kosovói megbizatásukat; Jugoszlávia ugyanis időközben nem kapta meg azt a jogot, hogy visszatérjen ebbe az európai szervezetbe.

Mi a véleménye a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseiről?

Lilić: Jugoszlávia a nemzetközi normák alapján a legnagyobb mértékben tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek jogait. Az 1990-dik évi szerbiai alkotmány szavatolja Vajdaság területi autonómiájának folytonosságát. A terület nemzetiségi összetétele volt az autonómia megadásának egyik legfontosabb oka: Vajdaság lakosságának negyven százaléka ugyanis valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozik. A magyar kisebbség, amely a harmadik legnagyobb jugoszláviai kisebbségnek számít, Szerbia lakosságának három és fél, Vajdaság lakosságának pedig tizenhét százalékát teszi ki. Jugoszláviában valamennyi nemzeti kisebbség - létszámától függetlenül egyforma jogokkal rendelkezik. Ha közülük bárkinek megadnánk az általuk követelt autonómiát, akkor a többieknek is biztosítani kellene ugyanazokat a jogokat. Mi lenne akkor, ha mind a huszonvalahány nemzetiség helyi önkormányzatot akarna magának és mekkora precedens lenne ez a többi európai állam számára. Arra a kérdésre, hogy a vajdasági magyarok kaphatnak-e autonómiát, az a válaszom, hogy ez szóba sem jöhet, mert ezzel megbomlana a nemzetiségek egyenjogúságának összhangja és megsértenénk a nemzetközi jogot. Minden olyan jogot meg kell adni a nemzeti kisebbségeknek, amelyeket a nemzetközi dokumentumok garantálnak, azonban a kisebbségeknek nem járhat több jog, mint a többi európai országban, vagyis miért adnánk mi többet, mint amennyit Európa minden országában, tehát Magyarországon is kapnak a kisebbségek. Ha a vajdasági magyarok által követelt autonómiát tartalmazni fogja a Világszervezet alapokmánya, akkor ezt Jugoszlávia is elfogadja. Ismét felvetődik a kérdés,ha a világ egyetlen állama sem adja meg ezeket a jogokat a kisebbségeknek, akkor ezt miért pont Jugoszlávia tenné meg.

Jugoszlávia és Magyarország között a szankciók ellenére sem szakadt meg a kapcsolat. Hogyan értékeli Ön a jelenlegi együttműködést?

Elégedett vagyok a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulásával, a viszony főleg azóta jó, hogy a szocialisták kerültek hatalomra. Ezt követően fordulat állt be a magyar politikában. A jugoszláv külpolitika egyik prioritása a szomszédokhoz fűződő kapcsolatok javítása és az együttműködés szélesítése. Magyarország nemcsak földrajzi fekvése, hanem a kapcsolatok javításában rejlő lehetőségek miatt is nagyon fontos számunkra. Göncz Árpáddal folytatott megbeszélésem során személyesen is meggyőződhettem arról, hogy Magyarország is a szomszédokkal való együttműködés fejlesztését tartja az egyik fő feladatnak, de meg kell állapítanom, hogy a kapcsolatok színvonala elmarad a mindkét fél számára kívánatos szinttől és a lehetőségektől. A nemzetközi fórumokon időnként olyan magyar vélemények hangoznak el, amelyek szerintünk nem felelnek meg a kapcsolatok elmélyítésére való törekvéseknek, ezért azt szeretnénk, ha Magyarország a nemzetközi téren kifejtett tevékenységét összehangolná a kétoldalú kapcsolatokban tapasztalt irányvonallal.

Jugoszlávia szerint mit lehetne tenni a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében?

Meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy a szankciók feloldása után a legmagasabb szintre emelkedjenek a kétoldalú kapcsolatok, mert ez egyaránt szolgálja Szerbia, illetve Jugoszlávia valamint Magyarország érdekeit. A Göncz Árpáddal folytatott eszmecsere során megállapodtunk abban, hogy már most, amikor az objektív okok miatt behatároltak a lehetőségeink megkezdjük a felkészülést a szankciók feloldását követő együttműködésre. A kétoldalú kapcsolatok fejlődését leginkább a Jugoszlávia elleni szankciók akadályozzák, és ez mindaddig így marad, amíg érvényben maradnak a büntető intézkedések. A szankciók feloldását követően azonban mindenekelőtt a gazdasági, közlekedési, távközlési, tudományos és infrastrukturális kapcsolatokat kellene fellendíteni. Ennek érdekében nem kell új szerződéseket kötni, csak felül kell vizsgálni a régieket. Mi kész tervekkel rendelkezünk a Magyarország felé vezető vasúti és közúti útvonalak rövid időn belül megkezdendő fejlesztésére, és szeretnénk kihasználni a Duna adta lehetőségeket is. A kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében Jugoszlávia síkraszáll a két kormány, a parlamentek és a politikai pártok közötti párbeszéd intenzitásának fokozásáért, a nemzetiségekre pedig mindkét félnek úgy kell tekintenie, mint a két országot összekötő hídra.