Ámon Antal Ausztráliában az SBS állami rádióadó melbourne-i magyar adásának vezetője. 1945-ben Budapesten született. Meghatározó élménye volt az 1956-os forradalom. A Práter utcai általános iskola tanulójaként közelről nézte végig a Corvin köz környéki harcokat. 1965-ben eltávolították a debreceni műszaki főiskoláról, mert a magyar himnuszt dúdolta október 23-án. Később elvégezte a műegyetemet. 1975-ben távozott Nyugatra. Ausztriában politikai menedékjogot kapott. Innen Ausztráliába utazott tovább. Új hazájától három dolgot remélt: legyen meleg éghajlata, angol nyelvterületen feküdjön és távol legyen a Szovjetuniótól.

Ausztrália azért is vonzotta, mert ott sok magyar él, akiket kulturális és rádiós vonalon is szolgálni akart. Kezdetben irodalmi műsorokat, emlékműsorokat készített (március 15., október 23., augusztus 20.), amelyek az emigrációban hagyományként élnek az ausztráliai magyarok körében. A magyarság létszáma Melbourne-ben 15-20 ezer fő. Ez a magyarság együtt él, dolgozik. Tizenegy éve kezdődött el a magyar központ építése, amelyet állandóan bővítenek. Legutóbb például a Szent István-templomot avatták fel a központ területén. Ez ökumenikus templom. Alagsorában temetkezési helyet alakítottak ki.

Ámon Antal úgy lett rádiós, hogy az emlékműsorok során felfigyelt rá Deseő Valter, aki az akkor induló multikulturális rádióadásoknak a melbourne-i vezetője volt. Deseőné Csiky Mária és Deseő Valter is profi rádiósok voltak kivándorlásuk előtt Magyarországon. Ők hívták Ámon Antalt a rádióhoz, és megtanították a rádiósszakma rejtelmeire. Az idős házaspár nyugdíjba vonulása után vette át a műsorok szerkesztését. "A melbourne-i magyar nyelvű adásokat már több mint tíz éve vezetem - fűzi hozzá elgondolkodva. - Jelenleg négyszer egyórás adást sugárzunk hetente. Munkáltatóm az SBS állami adóállomás, melynek két rádió- és egy televízióadója van. 1994 januárjától országossá növekedett az adóállomás, míg korábban csak Melbourne és Sydney kapott ebből a szolgáltatásból."

Az ausztráliai magyarság öregszik. Három bevándorlási hullámot lehet megkülönböztetni 1945 óta. Az első az 1949-50-es, a második az '56-os és végül a délvidékiek, akik a '60-as évek végén érkeztek. Mintegy 55 ezerre tehető az ausztráliai magyarok lélekszáma, ha a második generációt is hozzászámítjuk. A statisztikában sokszor csak a Magyarországról érkezetteket tartják magyarnak, így a délvidékieket, erdélyieket, felvidékieket nem. Érdekes fordulat, hogy a legutóbbi népszámláláson már nemcsak azt kérdezték, hogy melyik országból érkezett, hanem azt is, hogy milyen nyelvet használ otthonában, így pontosabbá tehető a tényleges szám.

"Az ausztráliai magyarság felemás eredményről számolhat be - mondja Ámon Antal. - Míg egyrészről sokan vannak, akiket a magyar közösség megtartott oly mértékig, hogy aktívan részt vesznek a magyar közösségi munkában, addig a másik végletet azok jelentik, akik még magyar származásukat is szégyellik, és teljesen eltávolodtak a magyar kolóniától."

A megtartó erő sokféle lehet, például vallási, származási (délvidékiek), egykori faluközösségek (moholi kör), a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. Az új szervezetek közé tartozik a Viktóriai Magyar Emberjogi Alap amely 1988-ban alakult a romániai falurombolás hírére azzal a céllal, hogy politikai felvilágosító munkával segítse a magyarságot. Azóta kiterjesztették hatáskörüket: minden bajba jutott magyart igyekeznek segíteni.

Az ausztráliai magyar sajátosság legfontosabb tényezőjeként azt említi, hogy egyfajta "végvári" helyzet alakult ki az anyaországtól való nagy távolság miatt.

Sem a Duna Tévét, sem más magyar televíziós műsort nem tudnak fogni. A rövidhullámú rádióadások közül néhányan hallgatják a Szülőföldünk műsorát illetve - amíg működött - a Szabad Európa Rádiót. A magyarországi könyvek, folyóiratok elérhetősége rendkívül elhanyagolt terület. Az újságok előfizetési körülményei olyan nehézkesek, hogy a legtöbb érdeklődőt elbátortalanítják.

Arra a kérdésre, hogy hátrány-e, ha valaki magyar Ausztráliában, úgy válaszol, hogy az ausztrál ember segítőkész, barátságos, feltételezi a másikban a jóindulatot, amíg ezzel valaki vissza nem él. A gazdasági helyzet romlása miatt azonban a legfrissebb bevándorlók esetenként nehézségekkel találják magukat szemben.

"A leglényegesebb feladatom az, hogy folytatom a magyar közösség szolgálatát mint rádiós újságíró. Az igazat akarom tolmácsolni, jól" - fogalmazza meg emberi-szakmai hitvallását Ámon Antal, majd egy angol közmondást fűz még hozzá: "Ne tegyél semmi olyat, amivel lelkiismeretileg nem tudsz együtt élni!"

Gyenizse Emese 1988-ben hagyta el Magyarországot, és 1990-ben telepedett le Ausztráliában. Sydneyben a Magyar Mozaik elnevezésű televíziós műsor fő- szerkesztője. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy alapképzettsége gyógypedagógus. Az újságírás mellett ma is tanít, értelmi fogyatékos és mozgáskorlátozott gyermekeket. Büszkén mondja, hogy a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola olyan képzést adott, amelyet azonnal elfogadtak Ausztráliában is.

Hangsúlyozza, hogy az ausztrál állam a többnemzetiségűeket méltányolja, segíti oly módon is, hogy a nemzetiségek képviselőit állami költségen rádiósnak, televíziósnak, újságírónak kiképezik.

A Magyar Mozaikról elmondja, hogy nemzetiségi igényre jött létre. Ez a televíziós műsor a történelmi hagyományoktól kezdve az anyanyelven át a kulturális örökség ápolásáig sok célt szolgál. Az adás heti egy alkalommal jelentkezik 60 percben, minden vasárnap este 6-tól 7-ig. "Örömmel jelenthetem, hogy most érkezett a hír: kollégáim megkapták az engedélyt a keddi éjszakai műsor szerkesztésére" - fűzi hozzá.

Az ausztráliai magyar újságírók jó kapcsolatban vannak egymással. A rádióból minden napra jut magyar szó. A"Magyar Élet" című 25 oldalas újság hetente jelenik meg. Megalakult az Ausztráliai Magyar Újságírók Szövetsége, ezáltal a kollégák állandó kapcsolatban vannak. Egy célért dolgoznak, és ez a magyar nemzeti kincs, az anyanyelv, a kultúra megtartása. Az anyaország segítése is fontos feladataik közé tartozik.

Gyenizse Emese a Külhoni Magyar Média Társaság elnökségi tagjaként fontos bejelentést tett: "Sokat hallottam arról, hogy mostani ellenzéki politikusaink a 15 millió magyar egységéről beszélnek. Ennek érdekében szeretnénk elérni, hogy egységesen gondolkodjunk a magyarságról. A magyarság számomra elsősorban nem az országhatáron belül élőket jelenti. A magyarság gondolkodásforma, magatartásforma és viselkedésforma is lehet. Magyarnak lenni több, mint egy ország határán belül élni. Ezért az én üzenetem az, hogy teremtsük meg a közös médiaegységet. Írjunk egy nyelven a világ magyarságának. Segítsük elő a külföldi magyar szerkesztőségek közötti kapcsolatteremtést, kapcsoljuk be ebbe a Duna Televíziót. Hozzunk létre sajtóadatbankot. Ezzel segíthetjük a közös gondolkodás megalapozását. Amíg mi ezt a kapcsolatot ápoljuk, addig úgy tudunk tájékoztatni, hogy a világban bárhol is éljen a magyar származású ember, mindig megmaradjon a naprakész gondolkodása."