A Vajdasági magyarság szempontjából természetesen a VMDK konszolidációja a legfontosabb. Miután a zentai közgyűlést követően a Csoóri Sándor által vezetett anyagilag erős nyomásgyakorló csoport ezt eldöntötte, a VMDK-ból vesztesként kivált két csoportosulás a reformistákés a határmódosítók Kasza József és Hódi Sándor vezetésével létrehozták a Vajdasági Magyarok Szövetségét, a VMDK, a vajdasági magyarság egyetlen legitím politikai érdekszervezete kemény küzdelembe fogott, hogy véghez vigye a két politikai szervezet szétválasztását. Ezt a szétválasztást nemcsak a többpártrendszer elemi logikája kívánta meg (senki sem lehet két egymás ellen küzdő csapatban középcsatár), hanem a VMDK politikai arculatának megóvása is. A VMDK autnómiakoncepciójának megőrzése ugyanis, elképzelhetetlen a határmódosító jobboldal, s a szocialistákkal való elvtelen együttműködés szószólóinak háttérbe szorítása nélkül.

A szétválasztás nehéz feladatnak bizonyult, mert az új szervezet külföldi támogatóitól Dudás Károly révén egy hetilapot kapott, s joggal számíthatott a Major Nándor vezette restaurációs ellenzék napilapjára, a Magyar Szóra is. Ez a két sajtótermék a pártjukra állított más újságírókkal együtt olyan sajtóblokádot vont a VMDK köré amiről a liberális Vreme nevű belgrádi hetilap azt állítja, hogy szorosabb mint amit a belgrádi szocialista televízió font a szerb polgárok köré.

Az ellene folytatott sajtóháború ellenére, a VMDK-nak sikerült megejtenie a két politikai szervezet szétválasztását. Most szervezetileg megújulva (Kanizsán, Zentán és Adán azért nem hozta még létre körzeti szervezeteit mert várja a magyarországi szervek döntését a Hódi ügyben), kisebbségbe került ugyan a magyar önkormányzatokban, de tiszta lappal indulhat a következő választásokra.

Az új politikai szervezet a VMSZ kezdettől fogva súlyos belső válsággal küzd. Várady Tibor utasításait követve, az alapító atyák a VMDK-ban politikai vereséget szenvedett reformosok, és határmódosítók abban még egyetértettek, hogy a VMDK-t belülről kell elfoglalni, de miután ez kísérlet sikertelennek bizonyult, s miután egyre láthatóbb jelei mutatkoznak annak, hogy Várady is eltávolodik tőlük, most lépni kellene. Az, hogy még a szervezet politikai programját sem tudták összeállítani, bizonyitani látszik a belső ellentétekről szóló híreket. De vannak más jelei is a fejetlenségnek. Kasza József például, reformos szárny vezetője a VMSZ magyarországi szponzorai által pénzelt "Vajdasági napokon" még Milošević ellen szónokol, de néhány nap múlva már maga kéri Duško Stipanovićot az SZSZP szabadkai vezetőjét, hogy eszközöljön ki a VMSZ delegációnak egy meghallgatást Minićnél és Pankovnál az SZSZP tartományi, illetve köztársasági főnökeinél. Célját alkalmasint elérte, mert a meghallgatásról kiadott közlemény szerint a két szervezet a "polgárok érdekében" folytat a továbbiakban együttműködést. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, látjuk a becsei és újabban a topolyai példából is. Itt a VMSZ és az SZSZP politikai együttműködése már meghozta gyümölcsét: Huszágh Endre nyeregben maradt, a topolyai VMDK-s önkörmányzat, pedig bukásra áll. Az már látható, mi haszna van az együttműködésből a becsei polgármesternek, csak még az nem világos mit nyer ezzel "a lakosság", ahogy ezt a Magyar Szó lelkendezve bejelentette. Vagy a cél szentesíti az eszközt? Mégiscsak Csoóri Sándornak a VMSZ politikai szponzorának lenne igaza aki azt mondta, hogy Vajdaságban machiavellisztikus politikacsinálás folyik?

A VMSZ másik szárnya Hódival az élen homokba dugva a fejét úgy tesz mintha még mindig a VMDK-ban lenne. Platformokat alakít amelyekbe levélen keresztül lehet jelentkezni, választási szövetségeket alakít, úgy hogy még a Magyar Szó sem tudja (pedig az első oldalon ad hírt az eseményről) személy szerint ki áll a nagy garral bejelentett platformok mögött. A Magyar Szó becsületére legyen mondva, leközölte azt is, hogy Miskolczi József szabadkai temetkezési vállalkozó, a VMSZ vállalkozói szárnyának egyik oszlopa kissé csodálkozva, kissé dühösen Szabadkai Platform pedig nincs. Van tehát tennivaló bőven az új politikai szervezet házatáján. S akkor a vezetők egy részének pénzügy botrányairól még nem is esett szó.

A Major Nándor által vezetett restaurációs ellenzék mint ismeretes a Magyar Szó körül gyülekezik. Politikai arculata is egyre világosabban kirajzolódik. Azon kívül, hogy a VMDK autonómiakoncepcióját igyekszik esetenként érvek erejével is, megkérdőjelezni, az utóbbi időben politikai nézeteket közöl és igyekszik azokat népszerűzíteni. Igy például Major Nándor kimondja, nincs értelme Vajdasági autonómiát követelni, mert nincs meg hozzá a szerb lakosság támogatása. Hogy mi a cél, azt Fehér István közli részben a Magyar Szóban részben pedig a Családi Körben. Síma polgári demokrácia az eszmény, amelyet nem zavarnak meg a kisebbségi követelések, vagy az autonómia veszélyes gondolata. Ha ehhez hozzátesszük a régi Jugoszlávia iránti vágyakozást, akkor meg kell állapítani, hogy a magyar restaurációs ellenzék a KSZ Mozgalom Jugoszláviáért nevű politikai csoportosulás magyar szárnyaként helyezhető el a legsikeresebben a politikai palettán. Ez a politikai csoportosulás aligha állít majd jelölteket a soron következő választásokon. Nekik más céljuk van. Egyrészt csökkenteni akarják a vajdasági magyarság érdeklődését az autonómia iránt, másrészt jelezni kívánják a mindenkori szerb hatalomnak, hogy vannak még e hazában értelmes az autonómia ígérete által el nem bódított magyarok is, akikre csakúgy mint korábban most is lehet számítani.

A Szerb Szocialista Párt az egyetlen szerb párt amelynek kihatása lehet a választásokra. Egyrészt úgy, hogy az autonómiát követelő magyarok táborát kisérli meg oldalvágásokkal gyengíteni. A VMSZ-el való együttműködés célja, hogy a VMSZ-es önkormányzatokban minél több tisztséget, vagy fontos tisztviselői posztot szerezzen. A becsei példából látszik, hogy ez a törekvése egyelőre sikeresnek mondható.