Ágoston András: A nemzetállamok alkonya. - Új Hét Nap, 1994. IX. 9., 7.
A nemzetállamok alkonya
Az autonómia és az önmegvalósítás
A szocializmus bukása új megoldásra váró kérdéseket vet fel mind a legfejlettebb, mind pedig a viszonylag szegény országokban. A szocialista versenypartner nélkül maradt Amerika új fényben látja önmagát, s a problémákat is, amelyek megoldását, legalább részben tőle várják. Közben az érdekelteket mind két oldalon a remények illetve a kétségek gyötrik.
Tipikus példa erre az állapotra az amerikai elnök Jugoszláviával foglalkozó megbízottjának a kijelentése, miszerint sem a horvátországi szerbek, sem a szerbiai albánok nem számíthatnak többre egy magasfokú autonómiánál.
A sajtóban ez nem mutatkozott meg látványosan, de a figyelmes szemlélő földindulásszerű mozgásokat fedezhet fel az érintett küzdőfelek belső politikai viszonyaiban. S kapkodást, meg nyugtalanságot, a politikai megfigyelők körében.
Az autonómia mint a reálpolitika megnyilvánulása
Miről van szó?
Nem másról, mint a pragmatikus politika megnyilvánulásáról. Olyan kom
promisszumról, ami a reális helyzetben alapja lehet a háborúskodás megszüntetésének, illetve a fegyveres konfliktus megelőzésének. Lassan utat tör magának gondolat, hogy az autonómia, félúton a határmódosítás és a nemzetállami, nacionalista kizárólagosság között, megoldást hoz a kisebbség számára. Ugyanakkor, meg van az előnye, nemcsak a volt Jugoszlávia térségében, hogy kiküszöböli, vagy legalább csökkenti a fegyveres összetűzés veszélyét.A zavar a konkrét esetben indokoltnak látszik, hisz először vált nyilvánvalóvá, hogy az amerikai politika eszköztárában, a liberális demokrácia szorgalmazásával egyidőben ott lapul a kollektív jogok elismerésének lehetősége is.
Ismeretes, hogy mind szerbiai albánok, mind pedig a horvátországi szerbek politikai stratégiáj
ában az önálló állam létrehozatala szerepel mint végcél. Ez a stratégia, jóllehet ezt maguk az érdekeltek nem hangoztatják, mindeddig számolhatott a kész tények taktikájával. A lehetőséggel, hogy a nagyhatalmak, mindenek előtt az Amerikai Egyesült Államok, előbb utóbb elismerik a terepen kialakult új helyzetet, s hozzájárulnak az új államok elismeréséhez, annak ellenére, hogy a határok sérthetetlenségének elve politikai állásfoglalásként, továbbra is érvényben marad.Most, miután a magasfokú autonómia egya
ránt értelmezhető esélynek és fenyegetésnek is, de mindenképpen figyelembe kell venni, az eddig sziklaszilárdnak látszó belső politikai egység, mind a kosovói albánok, mind pedig a horvátországi szerbek esetében, egyszerre törékennyé vált. Erről tanúskodnak a belső vitákról, hatalmi harcokról szóló gyér hírlapi jelentések, de a politikai tisztségviselők egyre kevésbbé burkolt kijelentései is. Az egyik nagytekintélyű albán akadémikus a minap egyenesen katasztrófálisnak ítélte meg az ellenállás eddigi eredményeit.A vitában óhatatlanul felmerül a kérdés, megelégedhenek-e az érdekeltek a jelenleg elérhető maximummal, tehát az autonómiával, vagy tovább kell menni azon az úton, amely mindenképpen politikai és más, súlyosabb, akár fegyveres konfliktusokhoz vezet.
A demokrácia célja az önmegvalósítás
A politikai megfigyelők zavara érthető. Az amerikai politika eddig nem ismerte el sem a kollektív jogokat, sem pedig az autonómiára irányuló politikai törekvést. S most mint derült égből a villám, itt van ez a megnyil
atkozás amivel a régi gondolkodási sémák alapján nem igen lehet mit kezdeni.Pedig van magyarázat. A pragmatikus megoldás reális igényén túlmenően, ez a kopernikuszi fordulat, csak itt helyben látszik annak. Ha egy pillantást vetünk az amerikai politikai filozófiában jelentkező új nézetekre, érthetővé válik a feltűnő változás.
A demokrácia, a demokratizáció folyamatainak vizsgálata végleg megerősíteni látszanak azt a hatvanas években annyit vitatott feltevést, amelyet annak idején Seymour Martin Lipset fogalmazott meg. Nevezetesen, hogy a haladás, mindenekelőtt a gazdasági fejlődés, szoros kapcsolatban áll a demokráciával. Időközben a feltevés bebizonyosodott: a gazdasági fellendülés tágabb teret ad a demokrácia fejlődésének is.
Másfelől, bebizonyosodott, hogy az önmegvalósításra való általános emberi törekvés mozgatórugója, a demokrácia fejlődésének is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az önmegvalósítás igénye, ha racionális formában, a liberális demokrácia keretei között jelenik meg, társadalmi szempontból
is értékelhető eredményeket hozhat. Emlékezetes, hogy Spanyolországban például viszonylag töretlen volt a gazdasági fejlődés, mégis sor került a Franco rendszer demokratizálására, a liberális demokrácia által biztosított szabadságjogok széleskörű érvényesítésére.Ahogy az önmegvalósítás igénye a gazdasági fejlődés közepette erősítheti a demokratizálódás folyamatait, úgy a társadalomban jelentkező etnikai különbségek akadályozhatják, a liberális demokrácia kibontakoztatását. Tekintettel az etnikai, a nemzeti
komponens súlyára és megkerülhetetlenségére, ezt a kihívást meg kell válaszolni.A felelet: a multikulturális nemzetközi berendezkedés
A világpiac s az azt kiszolgáló tevékenységek egyre inkább olyan rendszert alkotnak, amely túlnő a nemzetállamok határa
in. A fél évezrede hatékonynak bizonyuló nemzetállami berendezkedést egyre inkább felváltja a multikulturális nemzetközi rend, amelyben a magánkezdeményezés és a világpiac kategóriái felváltják az államkapitalizmus és a nemzeti piac által létrehozott rendet. Ez az új berendezkedés a klasszikus nemzeti értékeket mint amilyenek a nyelv és a kultúra meghagyja, és befogadja, de az olyanokat mint amilyen például a nemzetgazdaság, beszívja, és átalakítja.Itt kell keresni a megértés kulcsát, a választ arra, hogy miért lett "egyszerre" elfogadható az autonómia gondolata. Ha ugyanis a kultúra fogalma alá a legszélesebb értelemben besorolható ügyekben magasfokú autonómiát kap egy kisebbség, a szorosan gazdasági kérdésekben sem szenved hátrányt, hiszen a világpiacon mindenki "kisebbségben" van. A gazdasági régiók kialakulása pedig, ha közben mindenki Európa, vagyis a világpiac felé törekszik, lebontja, vagy ha azt nem, hát átjárhatóvá teszi a határokat.
Másrészt, a többnemzetiségű társadalmakban az autonómia növeli a liberális demokrácia térhódításának esélyeit. Mivel a gazdasági kérdések megoldása egyre inkább a nemzetközi síkon kialakult feltételektől függ, a társadalom, s így az ország belső kohéziója
nem csökken, hanem nő, ha a nemzeti kisebbségek az őket érintő, főleg kulturális kérdésekben önállóan, az autonómiájuk keretében dönthetnek.Ágoston András