Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

Vereckei Zoltán: "Egy irányba kell terelnünk a széttöredezett jobbközepet. - Magyar Nemzet, 1994. IX. 3.

"Egy irányba kell terelnünk a széttöredezett jobbközépet"

Für Lajos a demokratikus játékszabályokról s az MDF-ben várható politikai és egyéb változásokról

Az MDF fórumjellegét erősíteni kell a jövőben. A változás személyi konzekvenciákkal is jár, nyilván lesznek olyan elnökségi tagok, akik az elkövetkezendő időben a második vonalban tevékenykednek majd - ezt Für Lajos jelentette ki lapunknak. A párt elnökét az országos választmány ma kezdődő ülése előtt kérdeztük.

- Az MDF egy hét múlva országos gyűlésen dönt arról, kit választ meg elnökének. A legtöbb jelölést, 163-at, ön kapta. Megfordult-e a fejében, hogy esetleg mégsem vállalja a megmérettetést?

- Az embernek több mindent mérlegre kell tennie egy ilyen helyzetben. Egyrészt saját korát, hogy így, túl a hatvanon, van-e elég energiája egy ilyen fontos poszt betöltésére, s rendben van-e az egészségi állapota. Másrészt gondolkodnia kell azon is, hogy azok a politikai ambíciók, eszmék, amelyek az elmúlt években előrevitték, nem használták-e el nagyon: mert ebben a beosztásban nem lehet fáradtan, megkopottan helytállni. Végül, de nem utolsósorban, azt is el kellett döntenem, hogy mekkora az a bizalom, amelyet kaptam egy ilyen vereséget követően. Mindezek mérlegelése után határoztam úgy, hogy erre a nagyfokú bizalomra, amelyet a 163 jelölés jelent, csak bizalommal lehet felelni.

- Bár az MDF-tagság szimpátiája nyilvánvaló, mégis, a választók szemszögéből nem lett volna-e szerencsésebb, ha ebben az új szerepben, amelyet az ellenzékiség jelent, új arcok kerülnek előtérbe?

- Lehetséges, hogy ezen a poszton sem ártana a megújulás. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a választók - a közvélemény-kutatások is ezt támasztják alá - az MDF politikusai közül (ha általában nem is nagyon előkelő helyre) a legelőre sorolnak a népszerűségi listán. Ez arra utal, hogy a választók körében van bizonyos fokú ismertségem, amelyet személyes tapasztalataim is alátámasztanak. Bármerre megyek az utcán, sokszor állítanak meg ismeretlenek, akik buzdítanak, támogatásukról biztosítanak.

- Kritizálni nem is szokták?

- Soha, eddig legalábbis még nem volt rá példa. Az elmúlt időszakban, még miniszterként is sok levelet kaptam, de gyalázkodót legfeljebb négyet, ötöt.

- Az elnökválasztást egy hónappal később az elnökség tagjainak választása követi majd. Kikkel tudna együtt dolgozni a jelenlegi elnökségből?

- Engedje meg, hogy erre ne válaszoljak. Különben sem tartozik a jogkörömbe a választás.

- Akkor másképpen kérdezem: véleménye szerint vannak-e olyan mostani elnökségi tagok, akiknek vissza kellene vonulniuk, legalábbis a második vonalba?

- Igen, s ez minden bizonnyal így is lesz, hiszen az átdolgozásra váró alapszabály szerint feltehetően változik az elnökség létszáma és megválasztási módja is.

- Kijelentésemmel nem kívánom befolyásolni a választást, de igazából - a jelölések száma alapján - két embernek, önnek és Szabó Ivánnak van esélye az elnöki poszt elnyerésére. Mit gondol: amikor a tagság választ majd, személyes szimpátia vagy többé-kevésbé körülhatárolható programok alapján dönt majd kettejük között?

- Azt hiszem, hogy mindkettőt számításba veszik. Az embereknek nem közömbös, hogy szubjektíve mit éreznek, s nyilván az általunk képviselt politikai célrendszer is befolyásolja döntésüket. Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy meghatározó politikai különbségekről nem beszélhetünk egyetlen jelölt esetében sem, legfeljebb árnyalatokról. Az egyéniségekben viszont meglehetős különbségek akadhatnak.

- Például mire gondol?

- Másokról nem beszélnék. Magamat nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, toleráns személyiségnek gondolom. Ez azt is magában hordozza, hogy kész vagyok kompromisszumok megkötésére, a kiegyenlítő szerepkörre. Erre, mint minden szervezetben, az MDF-ben is szükség van. Fontosnak tartom azt a személyiségjegyemet is, amelyet a hűség szóval határoznék meg. Ez nemcsak mint erkölcsi, hanem mint politikai kategória is számottevő. Fontos tudni azt is, hogy mihez hű az ember. Hű azokhoz az értékekhez, amelyeket induláskor és ma is hirdet az MDF, hogy a magyarság jobb esélyeit próbálja mindig megteremteni. Ezt kell tennünk ezentúl is, de úgy, hogy ne hangoztassuk állandóan, viszont mindennapi lépéseinket ez az eszme határozza meg.

- Önt inkább ideologikus alkatnak, Szabó Ivánt pedig pragmatikusnak tartják a külső szemlélők. Többen úgy vélik, hogy kettejük közül inkább Szabó Iván képes egy nyugat-európai értelemben vett modern konzervatív párt kiépítésére, ön inkább a nép-nemzeti vonalat erősítené.

- Nem hinném, hogy ez feltétlenül így lenne. A nemzeti liberalizmussal mint történész sokat találkoztam, és nagyon nagyra becsülöm. A kereszténydemokrataság pedig nemcsak gyakorló, református hitemből következik, hanem azoknak az értékeknek a vállalásából is, amelyeket a kereszténység Európában az elmúlt kétezer évben felhalmozott. A népnemzeti jelzőn pedig nemcsak populista szemléletet szabad érteni, hiszen olyan nagy európai gondolkodók is tartoztak ehhez a vonulathoz, mint Illyés Gyula, Németh László, Bibó István. Magyarán: nem látok ellentmondást abban, hogy valaki egy eszmerendszerhez szorosabban kötődve ne tudna olyan pragmatikus politikát folytatni, amelyik az eszmét s a mindennapi politikai célokat egyaránt szolgálja. A kettőt egyensúlyban kell tartani. Éppen itt kell esetenként gyökeresen változtatni korábbi politizálási módszereinket. A társadalmi valóságnak a társadalmi akaratnak sokkal jobban megfelelő politikát kell folytatnunk.

- Az előbb említette, hogy személyiségjegyeiből következően integráló szerepet tudna betölteni. Csakhogy, mint az MDF elnökének, időnként nemet is kell mondania.

- Ez igaz. A kompromisszumkészség nem jelentheti azt, hogy bizonyos kérdésekben ne tanúsítson az ember határozottságot: nem lehet mindig mindenkinek igazat adni. Nyugodtan mondhatom: a jövőben erélyesebb, keményebb pártot szervezünk. Ez azt jelenti, hogy időnként a demokrácia játékszabályait sem lehet mindig maradéktalanul betartani. Félreértés ne essék, nem a felrúgására gondolok.

- Milyen más változást ígér még?

- Erősíteni kell az MDF fórumjellegét a jövőben. Vissza kell nyúlnunk gyökereinkhez, s törekedünk rá, hogy ott legyünk a társadalom minden szegletében: az önképző körökben, az egyletekben, a társadalmi szervezetekben. Amennyiben a Magyar Demokrata Fórum valódi néppárttá kíván válni - s ez eltökélt szándékunk - akkor minél több ilyen kapcsolódási pontot kell kiépítenünk a társadalommal.

- Az MDF a közelmúltban tényfeltáró és jövőmeghatározó bizottságot állított fel. Ez lényegében két alternatívát vázolt fel a tagság előtt: vagy radikalizálódik, vagy polgári középpárttá válik az MDF. Lát-e valós esélyt a radikalizálódásra?

- Nem, sőt politikai hiba lenne, ha ez bekövetkezne. A választások is azt bizonyították, hogy a szélsőségek nem juthatnak szerephez. Erre intenek bennünket az általános európai struktúrák is. Ezen túlmenően azonban régi meggyőződésem, hogy középutasként kell haladnunk, mert maga a társadalom olyan, hogy nem szereti az eszelős, szélsőséges embereket, szervezeteket. Nyugalmat, kiszámíthatóságot vár a politikától: ezzel lehet a közjót leginkább szolgálni.

- Adva van négy ellenzéki tömörülés, amelynek célja lényegében azonos: be kívánja tölteni a modern jobbközép párt szerepkörét. Egyenként vagy együttesen van erre nagyobb esélyük az indulóknak?

- Minden józan érv, józan politikai cél azt követeli, hogy a széttöredezett jobbközepet valahogyan egy irányba tereljük. Hogy az integrálódás milyen módon következik be, unió vagy szövetség formájában, azt pillanatnyilag nem lehet megjósolni. Az igényt viszont nagyon határozottan meg kell fogalmaznunk, és felkutatnunk a lehetséges módozatokat az együttműködésre, amelyre például kiváló alkalom az önkormányzati választások.

- Az MDF álláspontja tehát világos. Mennyire azonos azonban ezzel más pártoknak célja? Hogy csak az önkormányzati választásokra utaljak, a Fidesz már deklarálta: önálló jelölteket indít.

- Meggyőződésem, hogy igazi eredményt csak közös jelöltekkel tudunk elérni. Már ez ügyben folytattunk tárgyalásokat, s ott hajlandóságot éreztem az együttműködésre. Nem lenne jó, ha az ilyen kijelentések megzavarnák a kapcsolatunkat.

- A KDNP-vel közismerten jó az MDF kapcsolata. Ha a Fidesszel kellene minősítenie együttműködésüket, hányast adna?

- Őszintén szólva nem adnék rá kimagaslóan jó jegyet, de túl rosszat sem: közepeset.

- Mi a helyzet az FKGP-vel?

- Többé-kevésbé ugyanezt mondhatnám, bár ott más jellegű problémáink vannak.

- Hogyan látja: hosszú távon két vagy hárompólusú választási rendszer alakul ki Magyarországon?

- Kettő, de lesz egy harmadik, kisebb pólus is. Létre kell hogy jőjjön Magyarországon az az általános európai struktúra, amelynek az egyik oldalát a szociáldemokrata, balközép tömörülés, a másikat egy jobbközép, konzervatív, nemzeti értékeket tükröző csoportosulás határoz meg. E kettő között, ha úgy tetszik a mérleg nyelveként, létezik egy liberális rész, amelyik sehol sem tudott igazán nagy jelentőségű néppárttá válni. Jelenlétére ugyanakkor szükség van, hogy inspirálja, ha kell irritálja a két nagy erőt, mivel azok így kerülhetik el a "megcsontosodásukat".

- Mennyire vázolható fel ez a változás a mai parlamenti pártok mentén?

- Csak nagyjából: elképzelhető, hogy az elkövetkező években valamennyi párt többé-kevésbé átalakul. Nem biztos, hogy a liberális jellegű tömörülés feltétlenül az SZDSZ-ből fejlődik majd ki, lehet, hogy a Fideszből. Ugyanilyen változások lejátszódhatnak a baloldalon is: egyrészt maga az MSZP is osztódhat a jövőben, másrészt nincs kizárva, hogy a szabaddemokraták egy csoportja egymásra talál a szocialistákkal.