Ágoston a beszélgetés során rámutatott, hogy az elmúlt időszakban a vajdasági magyarság és érdekszervezete a VMDK, súlyos megpróbáltatásokat élt át. A szerb hatalom, őshonos népcsoportunkat a lélektani hadviselés legsúlyosabb formáival igyekezett megtörni. Az erőszakos mozgósítások és a nyomasztó háborús propaganda következtében, mintegy negyven ezer, főleg fiatal magyar hagyta el az országot. A VMDK végső erőfeszítéssel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága genfi igazgatójának Annemari Demmel asszonynak a segítségével tudta csak megakadályozni, hogy a szerb hatalom, a magyartöbbségű vajdasági községekbe a nemzetiségi összetétel mesterséges megváltoztatása céljából menekülteket hozzon.

Az állandó súlyos magyarellenes propaganda hatására érezhetően megromlott a polgárok egymásközötti viszonya. Ennek egyenes következménye, hogy munkanélküliség a magyarokat viszonylag súlyosabban érinti mint a szerbeket. Közben a Szerb Képviselőház 18 olyan törvényt és más előírást fogadott el, amelyben csökkentik, vagy megszüntetik a kisebbségek már meglevő jogait. A bíróságokon és a közigazgatásban csak elvétve található magyar bíró vagy tisztviselő. Valamivel jobb a helyzet a magyar többségű önkormányzatok szakszolgálataiban, ahol a maradt néhány magyar tisztviselő.

A VMDK a vajdasági magyarság érdekvédelmi szervezete még 1990-ben kimondta, hogy a vajdasági magyarok nem kívánnak részt venni a délszláv népek történelmi vitájában. A konfliktus kitörése után, az erőszakos mozgósítások ellenében, Vukovár ostroma alatt, felhívta a magyarokat, hogy ne menjenek el a háborúba.

A VMDK és a vajdasági magyarság kezdettől fogva ellenezte a háborút, mert a Párizsi Charta szellemében úgy tartják, nincs olyan érdekellentét a mai Európában amelyet csak há- borúval lehetne feloldani. Támogatjuk az összekötő csoport te vékenységét, s természetesen az általa felajánlott rendezési tervet is.

Ágoston a francia politikusok előtt kiemelte, hogy a vajdasági őshonos magyarság nem kíván asszimilálódni. Politikai reintegrációra törekszik a Kárpát-medencében élő magyarsággal, de nem követel határmódosítást. Meggyőződése, hogy az általa szorgalmazott hármas autonómia nem veszélyezteti a szerb állam szuverenitását. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a vajdasági magyarság saját ügyeit a szerb alkotmánnyal összhangban, önállóan intézze. Az autonómia pótolhatatlan feltétele nemzeti identitásunk megőrzésének.

Tekintettel arra, hogy a VMDK és a vajdasági magyarság Szerbia demokratikus átalakulásának egyik aktív tényezője, az általa követelt autonómia megvalósítása minden bizonnyal hozzájárulna a jelenlegi válság megoldásához, s a térség stabilitásának növeléséhez is.