T. Kovács János: Becses orr és lyukas javaslat. - Magyar Szó, 1994. IV. 3.
Becses orr és lyukas javaslat
A VMDK zentai közgyűlésén történt
A minden szempontból fárasztó maratoni tisztújító közgyűlés néha rendkívül nyomasztó hangulatát időnként vidám pill
anatok váltották fel.A vita hevében Csorba Béla, a munkaelnökség tagja, bele akart szólni a felszólalások irányításába, hogy a küldöttek a témáról beszéljenek és elvette a mikrofont az ülést vezető Kasza József elől. Amikor Kaszához visszakerült a mikrofon, figyelmeztette Csorbát, hogy ne pattogjon, és ne kapkodjon az orra előtt. Erre Csorba az emelvényre lépett, és közölte, hogy már háromszor próbált szólni Kaszának, de az nem figyelt rá, ezért kénytelen volt "becses orra" elől elvenni a mikrofont.
A késő éjszakai órákban, amikor névsorolvasással állapították meg, hányan vannak jelen, a képviselők többsége igen-nel, jelen-nel vagy itt-tel jelentkezett. Egyik képviselő, értse ki hogy akarja, neve hallatán úgy jelezte jelenlétét, hogy: fizikailag.
Szintén né
vsorolvasáskor, hajnalban, amikor a jelenlevők és a szavazócédulák számát akarták ellenőrizni, egyik küldött nevének elhangzásakor csönd támadt, majd valaki közölte, hogy az előcsarnokban alszik egy széken, mire a névsorolvasó megállapította: itt van, tehát szavazott.Több szavazás volt, mint amennyire a szervezők számítottak, és amikor a mandátumot bizonyító piros lap alsó két sarkába rajzolt háromszög - amit szavazáskor át kellett adni elfogyott, különféle javaslatokat tettek. Az egyik szerint a piros lap felső sarkait, a jobb vagy a bal oldalát behajtani háromszögbe, és ezt lehetne átadni a szavazócédulával. Történetesen mindkét háromszögben lett volna egy lyuk, mert a papír eredetileg ilyen volt. Az éppen elnöklő Csorba felháborodva mondta, hogy már rég
en hallott ennyi komolytalan javaslatot, mire valaki bekiáltott, hogy: szavazzunk a lyukas javaslatról.Egyik igen kemény felszólalás alkalmával, amikor a szónok, tekintettel a kialakult helyzetre, leszögezte, hogy dr. Hódinak mennie kell, Ágostonnak mennie
kell, Vékásnak mennie kell..., fotóriporter kollégám az órájára nézett, és látva, hogy hajnali kettőhöz közeledik az idő, nagy komolyan megjegyezte: Arra nem gondol senki, hogy most már nekünk is mennünk kellene!