Elektronikus Könyvtár

A vajdasági magyarság aggodalommal, de mégis reménykedve figyeli azokat a roppant erőfeszítéseket, amelyeket az ENSZ szervei és megbízottai fejtenek ki a volt Jugoszlávia területén dúló háború megfékezésére, a békés megoldás felkutatására. A mi őshonos népcsoportunk politikai érdekszervezete, a VMDK útján kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a Párizsi Charta szellemében nem lát okot a háborúra, és nem kíván részt venni a délszláv népek történelmi konfliktusában. Ennek ellenére nemzeti kisebbségként nem kerülhette el a súlyos veszteségeket.

A szerb hatalom részéről végrehajtott erőszakos mozgósítások következtében a volt Jugoszláv Néphadsereg kötelékeiben eddig összegyűjtött adataink szerint negyvenhét vajdasági magyar fiatal vesztette életét a horvátországi harcokban. Azok a magyar fiatalok, akik semmi áron nem kívántak részt venni a polgárháborúban, sok szerb és más nemzetbeli sorstársukkal együtt külföldre, főleg Magyarországra menekültek.

A VMDK-nak és az egész vajdasági magyarságnak a háborúellenes politikai magatartása súlyos következményekkel járt. A szerb hatalom romboló lélektani hadviselést, háborús propagandát kezdett a vajdasági magyarság és a VMDK ellen, Szerbia parlamentje pedig tizennyolc olyan törvényt hozott, amellyel csökkenti vagy megszünteti a már meglevő kisebbségi jogokat.

A szerb hatalom nyomására és a súlyos háborús megpróbáltatások elől menekülve a vajdasági magyarság egytizede, mintegy 35 ezer ember távozott külföldre. Főleg fiatalok mentek el, akiknek hiánya megbontja őshonos népcsoportunk társadalmi szerkezetét. Reálisnak érezzük a veszélyt, hogy ha a körülmények nem változnak meg, ha nem kapjuk meg autonómiánkat, a lemorzsolódás folyamata felgyorsul, s a következő népszámlálás idejére (ez 2001-ben esedékes) a magyar népesség akár 60-65 százaléka is eltűnhet erről a vidékről.

A csöndes etnikai tisztogatás és a nagy politikai nyomás ellenére a VMDK demokratikus politikai eszközökkel küzd és alkotó módon, jelentősen hozzájárul a társadalom demokratizálására irányuló erőfeszítésekhez. Nemcsak a szerb parlamentben, hanem Szerbia közéletében is a demokratikus rendszerváltáshoz kíván hozzájárulni.

Autonómiakoncepciója, amelyet a vajdasági magyarság több mint 80 százaléka két képviselőházi választás alkalmával is megerősített, egyrészt biztosítani hivatott azt a jogi keretet, amely nélkül a vajdasági magyarság nem őrizheti meg nemzeti identitását és menthetetlenül lemorzsolódik, másrészt azzal, hogy nem irányoz elő határmódosítást, hathatósan hozzájárul Szerbia demokratizálásához. Hogy a jelenleg érvényben levő szerb nemzetállami koncepció mennyire nem felel meg a szerbiai realitásoknak, mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy Svájcban a lakosság viszonylag nagyobb részét képezik a németek, mint Szerbiában a szerbek. A VMDK természetesen nem kívánja konföderációvá alakítani Szerbiát, ezzel a párhuzammal csak saját autonómiakoncepciónk realitását, szükségességét kívánjuk alátámasztani.

A VMDK és a vajdasági magyarság nagyra értékeli Boutros Boutros-Ghali úrnak, az ENSZ főtitkárának meg az ENSZ megbízottainak erőfeszítéseit, hogy a volt Jugoszlávia területére vonatkozóan egy új békekonferencián találjanak megoldásokat a nyílt és megoldatlan kérdésekre. Arra kérem, Nagykövet Úr, hogy személyesen is járuljon hozzá, hogy a leendő békekonferencia keretében a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzete is rendeződjön. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a békekonferencia nem fog kettős mércéket alkalmazni, és a VMDK autonómiakoncepciója alkalmasnak bizonyul majd helyzetünk rendezésére. Nagyrabecsüléssel, Ágoston András, a VMDK elnöke