Elektronikus Könyvtár

A Jugoszláviában élő magyarok hetven éves kisebbségi létük folyamán sohasem rendelkeztek azokkal a jogi és intézményes keretekkel, amelyekkel eredményesen védekezhettek volna a hatalom asszimilációs törekvéseivel szemben. Számuk így csökkent az elmúlt háromnegyed században több mint a negyedével (26.5%).

Az elmúlt évtizedekben az asszimilációs politika abban nyilvánult meg, hogy ösztönözte a beolvadást a létrehozni kívánt új jugoszláv nemzetbe. A mostani Jugoszlávia területén a legutóbbi népszámláláskor (1991) majdnem ugyanannyian vallották magukat jugoszláv nemzetiségűnek (349.784), mint magyarnak (344.147). Ezeknek egy nyilvánosan meg nem állapított, de jelentős hányada magyar anyanyelvű vagy származású.

A volt Jugoszlávia szétesése után a szerb hatalom az általa nemzetiként megjelölt érdekeket kettős mérce alkalmazásával kívánja megvalósítani: Szerbián kívül szerb ellenőrzés alá akarja vonni mindazokat a területeket, ahol a szerbek többségben vannak, vagy ahol erőszakkal e többséget meg tudja valósítani. Szerbiában pedig a szerb nacionalizmus felszítása után a szerb többségű területeken és fórumokban leszavazással kizárja a kisebbségeket a politikai döntéshozatalból, azokon a területeken pedig, ahol a szerbek kisebbségben vannak, fizikai, gazdasági és pszichológiai nyomással igyekszik elköltözésre vagy elhallgatásra kényszeríteni a kisebbségi lakosságot.

A szerémségi Herkócán 1992 nyarán a nyomás hatására (gyilkosság, fizikai bántalmazás, zaklatás) néhány hét alatt a szerbek aránya 20-ról 80 százalékra nőtt; Vajdaság különböző helységeiben több fegyveres támadást követtek el főleg kisebbségi vezetők ellen; Szabadkán, Zomborban templomokat, emlékműveket rongáltak meg; félkatonai szervezetekkel, genocídiummal fenyegették meg a lakosságot; a Jugoszlávia lakosságának 3%-át képező magyarság 12%-át mozgósították a polgárháborúban, zaklatva és elhurcolva a behívást megtagadókat; a törvényhozás korlátozza a kisebbségek eddigi jogait (pl. a nyelvhasználati törvény nem teszi lehetővé a földrajzi neveknek a kisebbségek nyelvén való hivatalos használatát); a hatósági szervek nem biztosítják a magyar többségű helyi önkormányzatok legitim döntéseinek végrehajtását; részben az elvándorlás, részben a pénzelési korlátozások miatt leépült a vajdasági magyarság intézményrendszere, ami megfosztotta megélhetési lehetőségeitől a vajdasági magyar értelmiség jelentős részét.

Ha a nyomás nem enyhül és nem születnek olyan intézkedések, amelyek alapján a vajdasági magyarság biztonságban érezheti magát, még egy jelentős hányada - a gazdasági kilátástalanságtól is kényszerítve - el fogja hagyni Vajdaságot. A jelenleg még magyar többségű terület kompaktságának megbontása e folyamatot tovább gyorsítaná. A megoldás a nemzetközi nyomás fokozása Szerbia kormányára, hogy kezdjen dialógust a nemzeti kisebbségek képviselőivel a helyzetüket megnyugtatóan rendező autonómiák létrehozásáról.