Elektronikus Könyvtár

Az Európát és a világot politikailag kettészelő vasfüggönyt itt törtük át 1989 augusztusában. Következményeként omlott össze modern korunk egyik legbűnösebb rendszere: a kommunizmus. Noha jobbára vértelenül zajlott le a művelet, a romok tömkelege maradt utána: a megtépázott emberi sorsok és kapcsolatok, a felforgatott értékrendünk, az emberi gyengeség szülte galádságok, a megtorolhatatlan bűnök és a jóvátehetetlen szenvedések sokasága, a jog értékcsökkenése, a gyanakvás, a szeretet hiánya, az egyén, a személyiség, a közösség és a nemzet méltóságának eljelentéktelenedése és megtépázottsága, A ma új szenvedései, nélkülözései, megpróbáltatásai is innen erednek. A károk sokasága nagyrészt helyrehozhatatlan, egy részét pedig csak az idő múlása fogja feledtetni. Közép-Európa nemzetei azonban nem bűntelenek, kálváriájukhoz maguk is hozzájárultak.

A magyarságért felelősen gondolkodók magatartását, politikáját, tevékenységét a kommunizmus bukása előtt is a kiegyensúlyozottság és a józanság jellemezte. Egyszerre küzdöttek a politikai elnyomás ellen, a nemzeti érfékek megtartásáért, a polgári szabadságjogokért és az önrendelkezés elvének érvényesítéséért. Ehhez a magatartáshoz kötődnek a magyarság kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezetei is. Ez jelenti a folyamatosságot a múlt és a jelen között és a szellemi egyetemességet a különböző politikai közegben élő magyarság számára. Szervezeteink mentesek a türelmetlenségtől és a szélsőséges radikalizmustól.

A Magyarországgal szomszédos országokban élő őshonos magyarság helyzetének számukra megfelelő rendezése, szabad kapcsolatuk az anyanemzettel nélkülözhetetlen Közép-Európa békéje, egyensúlya és biztonsága szempontjából. Ezért a magyar kormány és a Kárpát-medence határokkal elválasztott magyar nemzeti közösségeinek legitim politikai szervezetei tevékenységükkel Európa biztonságának és stabilitásának megszilárdításához járulnak hozzá. Annak a gondolatiságnak a nyomdokait követik, melyet másfél évtizeddel a világrendeket egymástól elhatároló vasfüggöny lerombolása előtt Helsinkiben egyezményben rögzített az észak-atlanti térség és az akkori Szovjetunió harmincöt állama: az európai biztonság és az együttműködés érdekében nyitottá kell válnia az országoknak, le kell mondaniuk felségjoguk egy részéről és a határok korábbi stratégiai jelentőségét le kell fokozni a közigazgatási határok szintjére. Helsinkiben mondták ki 1975-ben, évtizedek hallgatása után először, hogy nincsenek kizárólagos állami belügyek. Még a nemzeti kisebbségek, az évtizedes tabu-téma, azaz az államhatárokkal érzéketlenül szétdarabolt nemzetrészek jogos érdekei előtt is átjárhatóvá kell tenni a határokat.

A Kárpát-medencében élő magyarság az egységesülő Európán belül képzeli el a jövőjét és az európai integrációs folyamat térségünkre való kiterjedésétől várja annak a politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogi és intézményi keretnek a kialakulását és megszilárdulását, amelyen belül szabadon élhetnek és érintkezhetnek azok, akik magyarnak vallják magukat.

A magyar nemzet kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezetei ennek a tudatában alakítják programjukat és törekszenek a modern demokrácia alapelveinek tiszteletben tarfásával a demokratikus jog- és intézményrendszer kereteinek folyamatos továbbfejlesztésével bővíteni közösségeik törvényes jogait, Vezérlő eszméjük a hazához való jog kivívása valamint annak a folyamatnak a lassítása és visszafordítása, amely a magyar közösségeket erőszakosan távolítja egymástól a kisebbségben élő részeit Magyarországhoz képest társadalmilag lefokozza, amely hátrányos és még hátrányosabb művelődési, gazdasági és szociális feltételeket teremt számukra azzal is, hogy az egyik országban a háború vérfürdőjébe taszítja őket, a másik országban menekülésre készteti, máshol koldusbotra juttatja vagy anyanyelvüktől akarja megfosztani őket. Mi azt a valljuk, hogy egy adott országban kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzete egyik legfontosabb fokmérője az ott érvényesülő demokráciának. Ezért úgy véljük, hogy ebben Szlovénia jár leginkább elől pozitív példaként.

Tudatában vagyunk annak is, hogy a mai Közép-Európa az átalakuló világ történelmi laboratóriumi kísérlete. Ha itt csődöt mond a nemzetek közötti kiegyezés kísérlete, akkor másutt ez a folyamat akár olyan vérfürdőbe is fulladhat, mint az a volt Jugoszlávia területén történik. Ezért mi a történelmi újkor eddigi hagyományaitól eltérő megoldást javasolunk:

A decentralizáció, az önkormányzat és a szubszidiaritás elve alapján váljon Közép-Európa a történelmileg és fizikailag is egymásrautalt nemzetek egyenrangú és partneri viszonyán alapuló közösségévé, a társnemzetek társadalmának közösségévé, amelyben az egyéni jogok és a csoport-jogok, a személyiségi jogok és a csoportok autonóm jogai természetszerűleg egészítik ki egymást.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbségi és közösségi jogok teljeskörű érvényesülése és nemzeti közösségeink politikai alanyiságának kiteljesedése csak fokozatosan teremthető meg a többségi nemzethez tartozók legjobb szándéka esetén is. Az őshonos nemzeti közösségekhez tartozók azonban joggal igénylik a többségiekkel közösen kidolgozott együttélési programot és a megvalósulásába vetett megalapozott reményt, amelyet a kölcsönösségnek a jogok visszavonhatatlanságának kell megalapoznia.

Szabó Rezső, Csemadok, Szlovákia

Kodolányi Gyula, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke külpolitikai főtanácsadója