1993. február 16-án tartotta alakuló ülését a Kancellári Hivatal minisztertanács kis üléstermében a 8-ról 16-ra bővült és négy évre kinevezett Magyar Nemzetiségi vagy Népcsoport Tanács (Beirat für die ungarische Volksgruppe). Ebben a lényegében tanácsadó testületben fele-fele arányban a burgenlandi és bécsi reprezentatívnak nyilvánított szervezetek, továbbá a pártok és egyházak képviselői foglalnak helyet. Ezzel a hivatalos aktussal, melynek jelentőségét az ülés elején elnöklő Dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellár kellőképpen kidomborította, véglegesedett a burgenlandiak mellett legjelentősebb csoportosulás, a bécsi és alsó-ausztriai magyarok ugyanazon népcsoportkénti elismerése. A Nemzetiségi Tanácsban mint a magyar népcsoport érdekeit szolgáló intézményben a burgenlandi és bécsi képviselőknek a kölcsönösség és egymásrautaltság szellemében kell együttműködniük. Ebben rejlik az ausztriai magyarok jövője. A Népcsoport Tanács elnökévé Balika Alfrédet (Unterwart/Alsóőr), helyettesévé Deák Ernőt (Bécs) választották. Dr. Antall József, a magyar kormány miniszterelnöke köszönetét fejezte ki az osztrák kormánynak a Nemzetiségi Tanács megalakulása kapcsán az említett csoportosulás jogi elismeréséért. A Magyar Népcsoport Tanács súlyát és feladatait Dr. Franz Vranitzky kancellár pontosan kifejtette alább német eredetiben és magyar fordításban közölt megnyitó beszédében.

Először is köszöntöm a magyar népcsoport azon képviselőit, akik a Népcsoport Tanács 4., alapító ülése alkalmából jelen vannak. Különösen örülök annak, hogy a több évig tartó tárgyalások után a bécsi magyarságnak sikerült a burgenlandi magyarsággal egyenrangú képviseletet biztosítani. Ennek különösen azért örülök, mert egy Bécs székhellyel működő magyar egyesület elismerése az utóbbi évek során majdnem minden tanácsülésen többé-kevésbé heves viták tárgyát képzete, míg az ügy végül a közigazgatási bíróság elé került. Miután a bíróság nem hozott érdemi döntést, hanem az ügyet, kizárólag eljárási okokból, visszautasította, újra megkezdődtek a már 1987 óta minisztériumi szinten folyó tárgyalások a kérdés megoldása érdekében.

A tárgyalások, amelyeken az érintett népcsoporti szervezetek mellett többek között Dr. Löschnak, Dipl. Ing. Ettl, Dr. Neisser és Dr. Busek szövetségi miniszterek is részt vettek, végül oda vezettek, hogy Dipl. Ing Ettl és Dr. Busek szövetségi miniszterek pártjaik nevében kijelentették, hogy mindent meg fognak tenni a szövetségi kormánynak a népcsoport tanácsokról szóló rendelet megváltoztatása érdekében, természetesen figyelembe véve a burgenlandi magyarok érdekeit is. Ezen ígéret jogi hátterét a népcsoportokról szóló törvény első paragrafusának második bekezdése képezi: "Népcsoportot képeznek azok, az ország területén meghonosodott csoportok, melyek tagjai osztrák állampolgárok, de nem német anyanyelvűek, és egyéni népi kultúrával rendelkeznek". Az uralkodó szemlélet szerint egy csoport akkor tekinthető "meghonosodottnak", ha legalább három generáció óta, tehát 90 éve él az ország egy bizonyos területén, és azt a területet hazájának tekinti. Tekintettel azokra a kulturális tevékenységekre, melyek legalább a 20. század kezdete óta tartó folyamatos egyesületi életet igazolnak, a jogi feltételek a bécsi magyarság számára is teljesítettnek tekinthetők. Ez a Népcsoport Tanács összetételét tekintve, a népcsoportokról szóló törvény 4. paragrafusának 2. bekezdése értelmében azt jelenti, hogy bécsi "reprezentatív" népcsoporti szervezeteket is figyelembe kell venni. Azért, hogy a legnagyobb burgenlandi szervezet - a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, amely mostanáig egyedül volt tagja a tanácsnak - meglévő képviseleti ereje ne csökkenjen, a tanács tagjainak létszáma megkétszereződött.

A Népcsoport Tanács létszámának kibővítésével kapcsolatban különösen azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a bécsi magyarság képviselőinek bevonása semmiképp sem jelenti azt, hogy a tanácsban ezidáig egyedüli képviseletként jelenlévő burgenlandi magyarok érdekei korlátozódnának. Különösen érvényes ez arra az anyagi támogatásra, amelyben a burgenlandi magyar népcsoport részesül. A népcsoportok támogatását kérvényező beadványok elintézése meg fog gyorsulni, a Kancellári Hivatal pedig gondoskodni fog a tanács munkájának megfelelő támogatásáról. Ami pedig az elkövetkező tanácsülések székhelyét illeti, ezentúl is lehetőség nyílik arra, hogy a tanács Burgenlandban gyűljön össze egy ülésre, például Felsőőrött.

A Népcsoport Tanácsok egyik feladata olyan fórum létrehozása, amelyben a népcsoport tagjai jogos érdekeiket előterjeszthetik. Önök, mint e tanács tagjai a törvények alapján hivatottak arra, hogy tanácsadói legyenek a Szövetségi Kormánynak, a szövetségi minisztereknek, és amire külön fel szeretném hívni figyelmüket, az illetékes tartományi kormánynak is, amennyiben ettől felszólítást kapnak. Ez esetben a Népcsoport Tanács feladata, hogy az illető népcsoport kulturális, szociális és gazdasági összérdekeit védje és képviselje. Ezenkívül olyan jogszabályok kibocsátása előtt, melyek a népcsoportok érdekeit érintik, ki kell kérni a Tanács véleményét is. A Tanács továbbá közreműködik a népcsoportok támogatásában is azáltal, hogy az évente elkészítendő tervezetekben megjelöli a támogatás kívánatos eszközeit. Ezen túlmenően a Népcsoport Tanács tagjai általános javaslatokat is előterjeszthetnek, melyek a népcsoportok és azok tagjai helyzetének javítását célozzák.

A Népcsoport Tanácsok létrehozása mögött az a gondolat áll, hogy egy demokratikus államban biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a lakosság azon csoportjai, melyeket külön intézkedések érintene, megfelelő módon hozzászólhassanak ezen intézkedések megfogalmazásához. A Magyar Népcsoport Tanács kibővítése nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a magyar népcsoport tagjainak gazdasági, szociális és kulturális helyzete - az ausztriai általános helyzetnek megfelelően - tovább javuljon, hanem arra is, hogy a magyar népcsoport tagjai képviselőik által - ezentúl Bécsben is - aktívan részt vehessenek e folyamat kialakításában.

A Szövetségi Kormány, mint eddig is, igyekezni fog a népcsoporti képviselők elképzeléseit a lehetőségekhez képest figyelembe venni, és a népcsoport problémáira jogilag megfelelő megoldást találni. Úgy érzem, ennél a pontnál meg kell említenem, hogy a Magyar Népcsoport Tanács, mely ezennel újraalakul, semmiképp sem jelent újrakezdést, mert a Magyar Népcsoport Tanács már 1979 óta működik. Ez idő alatt a Népcsoport Tanácsok intézménye pozitív gondolatnak bizonyult. Természetesen állandóan reálisan kell látni a helyzetet, hogy felismerhessük, a népcsoportpolitika érzékeny területén rövid idő alatt nem érhetők el látványos sikerek, számunkra a sok kicsi, de kitartóan megtett lépések útja tűnik helyesnek.

A Szövetségi Kormány tudatában van annak, hogy sok függ attól, hogy a népcsoport világosan lássa: közös hazánkban, Ausztriában nemcsak a jogi kötelezettségek betartása, hanem elsősorban a népcsoportok társadalmi elfogadása fontos. A népcsoportpolitika legfőbb célja ezen elfogadás előmozdítása kell legyen.

Emellett azonban mindként félnek a kisebbség, de a többség gondjait és beállítottságát is figyelembe kell venni. A szükséges kölcsönös bizalom csak úgy érhető el, ha a felek állandó kapcsolatban vannak, ha hajlandóak egymást meghallgatni, egymásra odafigyelni. A következő évtizedek reális céljaként el tudom képzelni, hogy a magyarok, mind a burgenlandiak, mind a bécsiek, a befolyásoltság és a gyámkodás érzése nélkül - mind például a felekezeti kisebbségek - itthon érezhetik magukat Ausztriában.