Elektronikus Könyvtár

Mivel a múlt héten kommentárelemektől sem mentes ismertetőt közöltem az egy éve alakult Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség minapi szabadkai hagyományőrző tanácskozásáról, megragadtam az ott bejelentett alkalmat, és szombaton elmentem a zombori Petőfi Művelődési Egyesület székházába, a nemrég óta ismét gyakran emlegetett Kaszinóba meghallgatni, miről is esik szó a VMMSZ elnöksége és a VMDK művelődési bizottsága együttes ülésén. A VMMSZ művészeti és tudományos tanácsának összehívásából - amit pedig a múltkor oly sürgősnek mondtak többen is a Népkörben "az újvidéki csúcsértelmiséggel" támadt nézeteltérés megtárgyalása végett - úgy látszik, szeptemberig nem lesz semmi. Ezúttal a fönt említett két szerv együttműködésének lehetőségei és a nyugat-bácskai magyar művelődési egyesületek munkája került napirendre.

Bevezetőjében Dudás Károly, mint a VMMSZ elnöke nem hagyta szó nélkül: bizonyos fokú időszerűséget az is ad ennek a megbeszélésnek, hogy Gerold László a múltkori szabadkai hagyományápoló tanácskozáson keményen megbírálta annak szervezőit, tehát a VMMSZ vezetőjét, amiért nem hívtak meg számos, a témakörben kompetens újvidéki szakembert és alkotót, és hogy - úgymond - ebben bizonyos VMDK-s pártlogika nyilvánult meg. Meg kellene tehát tárgyalni a nézetkülönbségeket a VMMSZ művészeti és tudományos tanácsának bevonásával: 25 tagja között ugyanis sokan vannak olyanok, akiknek a távolmaradása Szabadkán szemet szúrt, jóllehet - Dudás szerint- a szervezőkben semmiféle rosszindulat nem munkált.

Szöllősy Vágó László főtitkár megállapította: a VMMSZ munkáját sokban gátolja a tény, hogy a VMDK-val való együttműködést illetően kezdettől fogva egymással homlokegyenest ellenkező nézetek érvényesülnek: onnan kezdve, hogy a Művelődési Szövetség a VMDK fiókintézete kellene hogy legyen, odáig, hogy az MSZ-nek semmi köze a VMDK-hoz. Márpedig ilyen szélsőséges megfogalmazásban egyik nézet sem helytálló. Tudniillik a VMDK-nak megvan a művelődési programja, akárcsak az MSZ-nek is a sajátja. "Ahogy a VMDK nem negligálhatja az MSZ-t, legalább olyan bűn lenne, ha mi negligálnánk a VMDK művelődési programját" - mondta és hozzátette: nem alá- vagy fölérendeltségi szerepkörből kell ezt a viszonyt szemlélni, hanem mint partnerkapcsolatot. "Tehát amikor mi, az MSZ a magunk konkrét éves programját kreáljuk, ott nem direktívaként, hanem egy meghatározó, vagy tájékozódási elvként azon végig kell vonulnia a VMDK művelődési programjának" - szögezte le Szöllősy.

Miután Hallai István, a VMMSZ alelnöke (a zombori Petőfi ME elnöke) felrótta, hogy a zombori magyar pedagógusok és más értelmiségiek nemigen hajlandók részt venni az egyesület által szervezett megmozdulásokban, de a sajtó sem foglalkozik velük méltóképpen, Borsos Tamás dél-bánáti elnökségi tag elpanaszolta, hogy még a Gyöngyösbokréta szervezői sem akarnak tudomást venni a művelődési szövetségről, mire Dudás Károly megjegyezte hogy őt, a VMMSZ elnökét meg sem hívták az idei, temerini Gyöngyösbokrétára, és bizonyára azért nem, mert azt hiszik, hogy a VMDK alapító tagjának jelenléte veszélyes lehet... "Pedig sikerült számukra személyesen anyagi támogatást szereznem a magyar kormánytól - mondta Dudás - és most arról beszélnek egyesek, hogy ez a pénz nem jutott el hozzájuk." Pedig megérkezett.

A VMMSZ megalakulásáról és céljairól szólva Vékás János, a VMDK alelnöke, aki ezúttal a művelődési bizottság tagjaként vett részt a megbeszélésen, emlékeztetett rá, második kongresszusukon kimondták, hogy a vajdasági magyarság intézményrendszerét úgy kell átalakítani, hogy előkészítsék az autonómia számára. "Három területen tartottuk különösen fontosnak az autonómia megvalósítását: az oktatásban, a művelődésben és a tájékoztatásban" - mondta. Ennek alapján döntött úgy a VMDK elnöksége, hogy szükség van a vajdasági magyar művelődési egyesületek szövetségének a megalakítására. Vajdaságban ugyan létezett már egy művelődési asszociáció, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, ez azonban nem vállalta az autonómia követelését. Mint mondta, a VMMSZ-nek meg kell kezdenie a közös fellépés stratégiájának kialakítását különböző szférákban, elsősorban a pénzelés tekintetében. "Szerintem a VMMSZ kellene hogy legyen az a keret -mondta -, amelyben az odacsatlakozó művelődési egyesületek összehangolják anyagi igényeiket és egységesen lépnek fel pénzelési igényeikkel, mégpedig két irányban: egyrészt a szerbiai hatalom felé, amikor a költségvetésből való részesedésről van szó, másrészt, amikor a magyar kormány azon támogatásáról van szó, amelyet parlamenti határozat alapján maga a kormány deklaráltan a határon túli magyarság megsegítésére szánt. Ezenkívül léteznek más formák is, amelyeket nem lenne szabad leszűkíteni."

"Én szorgalmaznám az integrációs folyamatokat az ilyen intézmények között, egyrészt az említett költségvetési kérdésekben befelé, a kormány irányában, amit a VMDK politikailag föl tud vállalni, másrészt kifelé. Mi a helyzet a magyar kormánnyal, a tőle érkező anyagi támogatásokkal? Kiderült, hogy a pártérdekek Magyarországon is igen erősek. A Magyar Demokrata Fórum részéről is sokszor ér bennünket bírálat, hogy nem támogatjuk eléggé az MDF-et, amely pedig a legtöbbet tett s határontúli magyarság érdekében. Mi elismerjük hogy ennek a pártnak a programjában valóban kiemelt helyen szerepel a határontúli magyarság. De arra törekszünk, hogy ne osszuk meg az itteni magyarokat ideológiai hovatartozásuk alapján. Igyekszünk félretenni az efféle különbségeket, megpróbáljuk közösen megfogalmazni a magyar érdekvédelem alapvető elveit, s ugyanígy elvárjuk a magyarországi pártoktól is, hogy parlamenti konszenzust hozzanak létre a határon túli magyarság alapérdekeit érintő kérdésekben... A legalapvetőbb igényünk, amelyben lényeges nézetellentétek nem tapasztalhatók a magyar szervezetek között, a politikai szubjektivitás, önállóság kérdése. Tehát az autonómia különböző formáinak az igénye. Most döntési helyzetbe kell hozni a magyar kormányt: az autonómia-követelésünkkel kapcsolatos deklarációja ugyanis önmagában még nem elég. Mi arra vagyunk kíváncsiak - folytatta Vékás János -, hogy a kormány a határon túli magyarok megsegítésére szánt pénzeszközöket is olyan formában utalja-e ki, hogy azok az autonómia szolgálatában álljanak.

Mi rámutattunk több abszurd helyzetre, például a tájékoztatással kapcsolatban. A magyar kormány most igenis szán eszközöket e határon túli magyarság tájékoztatási igényeire is. Létrejöttek azok s szerkesztőségek, amelyek például a Duna TV programját készítik, csakhogy ezek a szerkesztőségek a Magyarországra átmenekült újságírókból állnak. Emögött viszont nem látjuk az autonómia támogatását. Mert ha az a megoldás, hogy azok az emberek jutnak egzisztenciához, akik elmentek tőlünk, akkor a legcélszerűbb lenne, ha mi is utánuk mennénk, és ott élveznénk azt a pénzt, s így megoldanánk egyféleképpen a problémát. Ha viszont a magyar kormány azon az állásponton van, hogy a határontúli magyaroknak joguk van a szülőföldjükhöz, s azon a saját önkormányzataikhoz, akkor azt látjuk célszerűnek, hogy ezeket a szerkesztőségeket az illető területeken hozzák létre az ott maradt és ott nyomorgó magyaroknak... Tehát erre gondolok, amikor azt mondom, hogy egységes fellépésre van szükség intézményeink részéről a szerb és a magyar kormány felé" - kerekítette le ezzel kapcsolatos fejtegetését Vékás János a zombori Petőfi Kaszinóban.

Azért tartottam fontosnak ezúttal ezt a gondolatmenetet jóval részletesebben idézni a többiekénél, mert jól tükrözi azt a megosztottságot, amelyről a múlt héten is volt alkalmunk értelmiségi véleményeket ütköztetni. Nem titok ugyanis, hogy a vajdasági értelmiségi (és másféle) magyarokat éppen az autonómiakoncepció megítélése osztja meg leginkább. S most kiderül - lám -, hogy az anyanemzet kormánypártja sem támogatja maradéktalanul (legalábbis anyagilag nem, de hát ez a döntő), hanem mintha inkább a menekülőket támogatná. Mi meg differenciálódhatunk, marakodhatunk itthon kedvünkre tovább a már koncnak sem nevezhető csonton.