Elektronikus Könyvtár

A vajdasági magyarság nevében arra kérem Önöket, hogy járuljanak hozzá egy találkozóhoz, amelyen tájékoztatnám Önöket ennek az őshonos népcsoportnak a helyzetéről és politikai törekvéseiről.

Kérésemet az indokolja, hogy a balkáni válság népcsoportunkat egyre súlyosabb és kilátástalanabb helyzetbe sodorja. Geert Ahrens úr és a többi európai közvetítő, valamint az EBEÉ-megfigyelők tevékenységének eredményeként a vajdasági magyarok ebben a pillanatban talán nincsenek létükben fenyegetve, de a szerb kormányzat sorozatos intézkedéseinek következtében a kisebbségi jogok egész sora szűnik meg, illetve szűkül be. Mindeddig nem került sor a szerb kormány és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közötti dialógusra, jóllehet ezt mi kezdettől fogva szorgalmazzuk. Úgy gondoljuk, hogy az az autonómia-koncepció, amelyet lord Carrington béketervére alapozva dolgoztunk ki, témája lehet az általunk javasolt dialógusnak és megvalósítása lehetővé tenné a vajdasági magyarság identitásának megőrzését az elkövetkező évszázadban is.

Következetes kiállásunkat a háború ellen, valamint a demokratikus módszerekkel folyó küzdelmünket az autonómiáért a szerb közvélemény, beleértve az ellenzéket is, ellenérzésekkel fogadja. A hatalmi párt és a szerb hatalmi struktúrák a polgárháború kezdetétől fogva lélektani hadviselést folytatnak népcsoportunk ellen. A szerb hatalom akarata ellenére háborúba vitte a vajdasági magyarságot. A harcoló csapatokba két és félszer több magyart mozgósítottak, mint amekkora a magyarok számaránya Szerbia népességében. A magyar tartalékosok erőszakos mozgósítása kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig tart.

A háborús propaganda és az erőszakos mozgósítás elől mintegy 25 ezer főleg fiatal magyar leginkább családostól menekült el. Hazatérésük bizonytalan, nagy részük bizonyára nem is tér vissza, hanem a menekültek áradatához csatlakozva más országokba kísérel majd meg letelepedni.

Csöndes etnikai tisztogatás folyik a foglalkoztatottak között. A nem teljes, csakis a VMDK által összegyűjtött adatok alapján azt kell mondani, hogy a munkanélkülivé válás folyamatában a magyarok veszélyeztetettsége mintegy háromszor nagyobb, mint a szerb foglalkoztatottaké. Egyes területeken, mint például a belügyi szolgálatban, az igazságszolgáltatásban, az oktatásban és a művelődésben különösen nagy a munka nélkül maradt magyarok száma.

A magyarok nincsenek felfegyverkezve. Éppen ezért különösen érzékenyek a fegyverrel való fenyegetőzésre, amit a hatalom új eszközként vet be a lélektani hadviselés folyamatában. Zombor község szövetségi képviselője, valamint a községi alelnök ezekben a napokban járják a nyugatbácskai magyar szórványtelepüléseket és fegyveres atrocitásokkal fenyegetik a magyarokat arra az esetre, ha a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének jelöltjeire szavaznának. Ez természetesen szélsőséges eset, de a súlyos fenyegetések egyre inkább napi gyakorlattá válnak.

Mégis, a vajdasági magyarok számára a legnagyobb veszélyt a harmadik kolonizáció jelenti. A szerb kormány nem vetette el a szerb menekültek betelepítésének a tervét a magyarlakta vidékekre. Véleményünk szerint különösen veszélyes lenne, ha az etnikai összetétel erőszakos megbontására irányuló szerb törekvéseket az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is támogatná. Ezzel egy bajból kettőt csinálnánk és felerősödne az a magyar kivándorlási hullám, amely a polgárháború óta nem szűnt meg, legfeljebb egy kicsit elcsendesedett.