Elektronikus Könyvtár

Ami a találkozó időpontját illeti, ez a kérdés beszélgetésünk óta tárgytalanná vált. Igy a Magyar Szó és a Napló olvasóit szeretném ezúton tájékoztatni, hogy azt indítványoztam tegnapelőtt Hódi Sándornak és tegnap Neked, hogy vasárnap, december 13-án tartsunk kerekasztal jellegű beszélgetést az általad és általam javasolt személyek egyenrangú részvételével. (Hódi Sándor javasolta Csorba Béla részvételét, amit örömmel fogadtam). Az időpont nem jelentett köztünk problémát, nem voltunk azonban egy véleményen a párbeszéd jellegéről és kereteiről. Az volt az álláspontod, hogy a kerekasztal jellegű beszélgetésnek nem sok értelme van a választások előtt, és így abban maradtunk, hogy a beszélgetést december 20-a után szervezzük. Elmondanám még itt azt is, hogy mindketten azon a véleményen voltunk, hogy a párbeszéd lehetséges is, szükséges is, hasznos is.

Válaszolni szeretnék még arra a kérdésre, hogy miért Becskereken, és miért nem Valjevón mérkőzöm meg Bozović-tyal. Azért, mert ő nem Valjevón, hanem Becskereken indul; én pedig becskereki vagyok.

A koalíciók lehetőségéről (és szükségességéről) még csak ennyit: Ebben az országban, ahol élünk, körülbelül 3% a magyar. Ebből az egyszerű tényből következik, hogy az asszimiláció veszélye komoly. Ezért ragaszkodnunk kell identitásunkhoz, és makacs kitartással kell kiállnunk nyelvünk, kultúránk, intézményeink mellett. A három százalék valóságából levonnám azt a következtetést is, hogy nemigen képzelhető el hatékony érdekvédelem anélkül, hogy szövetségesként bevonnánk a többség valamilyen szegmentumát. Ha együttműködünk velük, egészen biztosan több esélyünk van arra, hogy a demokratikus polgári pártok megértsék és támogassák törekvéseinket.

Ami a kérdés nemzetközi dimenzióit illeti, Lord Owen (és Cyrus Vance is) valóban úgy látják, hogy a vajdasági magyarság - csakúgy, mint a volt Jugoszlávia valamennyi kisebbségi helyzetben élő népcsoportja - magasabb szintű kisebbségvédelmet igényel és érdemel is. Egy ilyen kisebbségvédelem magában foglalja az autonómia különböző változatait is. Ez eddig áll, és így van jól. Nem hiszem azonban, hogy Lord Owen - vagy a Genfi Értekezlet bármely szerve - azon a véleményen lenne, hogy akkor orvosolandó a magyar kisebbség helyzete, ha a VMDK jól jár a választásokon. Amikor kisebbségvédelmet szorgalmaz, Lord Owen aligha abból indul ki, hogy a VMDK (vagy bármely más párt) hány százalékot kapott a választásokon, hanem abból, hogy szükségük van-e a vajdasági magyaroknak, horvátországi szerbeknek, kosovói albánoknak és más kisebbségeknek fokozottabb védelemre.

Levelemet azzal zárnám, hogy remélem, a dialógusunk a közeledést fogja szolgálni. Azt hiszem, természetes, hogy egy bonyolult és nehéz helyzetet nem egyformán látunk mindnyájan, de ez még nem teszi lehetetlenné a közös útkeresést. Az elkövetkező időszakra sok szerencsét kívánok Neked is, mindnyájunknak is. Szükségünk lesz rá. Baráti üdvözlettel, Várady Tibor