Elektronikus Könyvtár

Több napos oroszországi utamról hazatérve meglepetten konstatáltam, hogy ímmár az én nevem is bekerült az Ágoston András és Várady Tibor között zajló politikai kötélhúzás egyik "szellemi" termékébe. Várady Tibor legutóbbi viszontválaszába. Mivel nekem a kérdésben különvéleményem van, kérem a szerkesztőséget, hogy a törvénnyel összhangban tegye lehetővé gondolataim rövid kifejtését!

1. Messzemenően támogatok minden politikai természetű párbeszédet ellentétes politikai beállítottságú szervezetek, pártok és személyek között, akkor, ha a párbeszéd tartalmáról a résztvevők között a maximális egyetértés, vagyis az értékrend közötti hasonlóság legalább részletkérdésekben megvan. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a Demokrata Párt listavezetője (Várady Tibor) és közöttem, mint a VMDK képviselője között a kisebbségi kérdésről akkor bontakozhatna ki bármiféle értelmes párbeszéd, ha a Demokrata Párt szakítana a nemzeti kisebbségek elleni politikájával, vagy ha Várady Tibor szakítana a Demokrata Párttal. Ebben a pillanatban mindkét megoldás lehetetlen.

Ez év tavaszán szerb ellenzéki képviselők (köztük a Demokrata Párt egy tagjának) javaslatára, mint az olvasók még bizonyára emlékeznek rá, a szerb parlamentben olyan döntés született, amely lehetővé tette volna a kisebbségi (így a magyar) középiskolák megszüntetését. A törvényt Milošević elnök vétója miatt végül nem fogadták el, s az a komikus helyzet alakult ki, hogy a kérdésben a különben egyáltalán nem kisebbségbarát elnök jóval liberálisabb módon cselekedett, mint az úgynevezett ellenzéki Demokrata Párt, amely nyilvánosan soha nem határolta el magát parlamenti képviselőitől, tehát azt kell gondolnom, hogy Mićunović úrnak, Đinđić úrnak és a többieknek továbbra is az a véleményük, magyar középiskolákra nincs szükség. Várady Tibor úr ebben a pillanatban ennek a kisebbségellenes gesztusairól ismert szerb pártnak a listavezetője.

A Borba pristinai tudósítója december 8-án részletesen ismerteti Zoran Đinđić véleményét erről a kérdésről "Ne autonomiji" (Nemet az autonómiának) címmel. Itt most nincs terem Várady úr pártkoalícióbeli elvtársának kisebbségellenes nézeteit ismertetni - bárki megteheti, ha fellapozza a szerb napilapot -, annyit azonban hadd állapítsak meg: a Demokrata Párt, bármilyen nevetségesen és hihetetlenül hangzik, ebben a pillanatban még annyit sem kínál a magyaroknak és az albánoknak, mint Milošević pártja! Várady úr ennek a pártnak a programjához adta a nevét, amikor felkerült a listájukra. Bármi is legyen szubjektív szándéka, bármit is gondoljon a magyarok helyzetéről, Várady Tibor de facto egy nacionalista szerb párt listavezetője, és ezért objektíve a magyarok érdekei ellen munkálkodik.

Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázgatnom: bármiről tárgyalhatunk, de arról nem, hogy legyenek vagy ne legyenek magyar középiskolák. Tudom, erre Várady úr azt tudná felelni, hogy ő nem úgy gondolja... Ez számomra nem is vitás. Várady Tibor a nemzetiségi kérdés kitűnő ismerője. Ez azonban döntéseinek politikai súlyát, erkölcsi felelősségét nem csökkenti, hanem megnöveli.

A fentiekből következik, hogy semmiféle párbeszédre nem vagyok hajlandó Várady Tiborral, máskülönben bármennyire is érdekeljenek nézetei, amíg nem szakít azon politikai erőkkel, amelyek ténylegesen, a mindennapi politikai gyakorlatban a nagyszerb állameszmény talaján állnak.