Elektronikus Könyvtár
Slobodan Aleksandrić: Nervoza uhvatila i Djulija Andreotija. - Politika, 1992. IV. 1., 3.
"Az olaszországi választási kampány mindinkább az ország egysége megmentésének jegyében zajlik. A szeparatista törekvésektől való félelem leginkább a hagyományos politikai pártok vezéreit kínozza, akik Umberto Bossi szenátorban, a Lombardiai Liga vezetőjében látják az első számú államellenséget. Tegnapi firenzei beszédében az általában higgadt Giulio Andreotti kormányelnök sem tudta elrejteni félelmét, aki különösen
az autonomista ligák ellen kelt ki, figyelmeztetve az olaszokat, hogy azok a fasizmus előszobái. Furcsa - mondta Andreotti -, hogy épp azok követelik a legnagyobb változásokat, Lombardiában, akik a legjobban élnek. A diktatúra különben Olaszországba Milánóból érkezett, nem pedig az ország déli részéből (...) Nem kívánok a titkos szabadkőműves páholyok szándékairól beszélni, de meggyőződésem, hogy most, miután nem áll fenn többé a kommunizmus veszélye, egyes csoportok rövid úton le akarnak írni bennünket (...) A ligáknak a fasizmussal való összehasonlítása a legenyhébben szólva is nem helyénvaló, mert a kormányelnök egyszerűen nem létező, kogondolt érvekhez nyúlt. Pontatlan Andreottinak az az állítása is, hogy a fasizmus Milanóból érkezett. Giuseppe Tamburano tekintélyes történész mondja, hogy a fasizmus a falvakból érkezett, és hogy gyökere a mezőgazdaság, nem pedig az ipar világában van. A ligáknak a fasizmussal való kiegyenlítéséről Tamburano professzor a következőket mondja: A fasizmus az ütlegek, a ricinusz, a revolver és a fizikai erőszak kíséretében született. Mindez a ligáknál nincs jelen. Természetesen nem állítom, hogy a ligáknál nem tapasztalhatók bizonyos autoritáris törekvések, de fasizmus biztosan nincs.A szeparatizmus problémájával ma szinte mind
en olasz lap foglalkozik, a milanói Il Giornale pedig kommentárjában ezt írja: A válság egyik legsúlyosabb tünete az ország politikai egységének kétségbevonása. Föderalizmusról beszélnek. Valójában a leggazdagabb és legfejlődőképesebb országrészeknek a legfejletlenebbektől való elválásáról van szó (...) A szeparatizmus erkölcsi, politikai és gazdaságiszempontból tarthatatlan (...) Minden jel szerint alaptalan az olasz kormány azon reménye, hogy a bolzanoi csomag elfogadásával (amely Bozen-Dél-Tirol tartomá
nynak széleskörű autonómiát biztosít) végül megoldotta azt a rendkívül súlyos problémát, amely miatt az elmúlt évtizedekben meglehetősen sok összetűzése volt Ausztriával.Tegnap a bolzanoi oszták közösség harcosai símán elutasították az olasz kormány minden garanciáját és úgy határoztak, hogy problémájukat az önrendelkezési jog keretében oldják meg, referendum útján. Azt üzenik, hogy függetlenül a helyi Néppárt mérsékeltebb álláspontjától, követelni fogják az Olaszországtól való elszakadást és a csatlakozást az anyaországhoz - Ausztriához.
Szóba se jöhet - mondják az olaszok (...) A Bolzanoban és k
örnyékén élő osztrákok azonban másként vélekednek és nyíltan fenyegetőznek, hogy - vagy szép szóval, vagy erőszakkal - végül mégis Ausztriához csatlakoznak, és hogy Olaszországgal még találkozni fognak - de már csak Európa keretében."