(Fantázia)
Az ötletet az a fájó kétlakiság szolgáltatta, hogy siklóernyős pilóta is vagyok, meg kórustag is. (Tudtommal rajtam kívül ebben a hasadt állapotban Fiacs leledzik; tessék csak megnézni, hogy ritkul a haja.) Egy szép napon fölszikrázott bennem a gondolat: miért is ne lehetne a két tevékenységet egyesíteni? Miért ne lehetne kórusozni repülés közben?
Fölvetettem a dolgot az énekkarban, ahol lassan 25 éve éneklek (nem folyamatosan). Az ötlettel nem volt nagy sikerem, mert jóformán mindenki azt mondta, hogy egy ilyen alkalom kedvéért nem fog elvégezni egy siklóernyős tanfolyamot, a karnagy a korára hivatkozott, ketten-hárman pedig a tériszonyukat emlegették. Csak egy lány volt lelkes az altból, de kiderült, hogy félreértett valamit, azt hitte, éneklés közben valami színes ernyőket kell tartanunk. Egy másik lány, szintén az altból (bár itt a "lány" kifejezés a ténylegestől igencsak eltérő életkort sugall), arra hivatkozott, hogy kórusunk alapítványának alapszabálya nem tartalmazza a légi járművön történő szereplést, márpedig ő "nem hajlandó joghézagok mentén énekelni". (Aki képben van a kórust illetően, hamar ki fogja találni, ki lehetett ez a két hölgy.)
Ha a kórust nem tudtam rávenni a repülésre, nem maradt más megoldás, mint a pilótákat rávenni az éneklésre. (Egy ismerősöm azt mondta, mindjárt ezzel kellett volna kezdenem.) Ez, ha lehet, még keményebb diónak bizonyult, legalábbis eleinte. A kezdeti idegenkedést, poénkodást, gúnyolódást hamar felváltotta egyfajta langyos, miért-is-ne-jellegű hozzáállás. Tudtam, ha most nem erősködöm, az ütni szánt vas hamar kihűl, ezért vad szervezkedésbe kezdtem. Kottaolvasó tagok toborzása, kották beszerzése-sokszorosítása-kiosztása, próbák idejének legalább 75 %-os hatásfokú egyeztetése.
Ez is szült néhány problémát. Vegyeskart nem lehetett létrehozni, mert ahhoz a (dologra vállalkozó) női pilóták sajnálatosan kevesen vannak. Maradt a férfikar, és ez a kottaanyag kiválasztását is döntően behatárolta. Sajnos, még a férfiakból is erősen kellett szelektálni. A sok, egyébként kiváló pilóta közül nem mindenkinek felelt meg a hangja, és csak nagyon kevesen olvastak kottát. Végül is összeállt a csapat. (Utóbb pironkodva kérték a fiúk, hogy a kórus névsorát ne közöljem jelen beszámolómban. Szemérmességüket, íme, tiszteletben tartom.) A műsor két reneszánsz motettából és három madrigálból állt.
Többen felvetették az akcióval kapcsolatos aggályaikat:
A problémákat végül közösen oldottuk meg.
Arra, hogy hallhatókká váljunk, valaki valami zártláncú rádiózást javasolt. Megfelelően elhelyezett mikroportokkal, persze. Idézet egy levélből:
Gyuri, az ötlet jó, de ha azt akarod, hogy jól is süljön el, hozzám fordulj, ne máshoz. Nagyon kedvező kölcsönzési díjért tudok szerezni mindenkinek rádiót. A Magnus Hyena 12.88-as márkanév talán mond neked valamit. Zártláncú off topic-on line-well tempered rendszer. Egyik készülék adása sem nyomja el a másikét, erről a legújabb Tour-Mix Gadyee keverő gondoskodik. A starhelyen felállítjuk a tuti cuccot, egy Zebra Amplifier Turbóval kihangosítjuk, ráküldjük a jelet két Bypass Catether hangsugárzóra, oszt csá. Na mit szósz?
Hogy ki vezényeljen, az hamar eldőlt, itt köszönöm meg hálás szívvel, hogy a kollégák egyhangúlag támogattak. A hogyan kérdése már rázósabb volt, de ezt is megoldottuk. Idézem:
Valahogy úgy kéne, hogy felszerelünk a beülődre elöl meg hátul egy-egy villanólámpát. Egy mikrokapcsolót odavezetünk az egyik fékfogantyúhoz, aztán nyomkodod abban az ütemben, ahogy vezényelni szeretnél. Teljesen véletlenül tudok egy lehetőséget: egészen baráti áron megszámítom neked a legújabb Ultra Bull Red Light rendszert, akksival, Blinking Eagle kiegészítővel; ez a tuti cucc, erre lett kitalálva.
Akkor hát ez is megoldódott. Hát a kottatartó? Idézem:
Neked egy Octopus Gliding Score Holderre van szükséged. És amilyen mázlid van, én tudok szerezni, igazán jutányos áron.
Na, ezt már elutasítottam, és abban maradtunk a kollégákkal, hogy a nótákat, bizony meg kell tanulni fejből.
Az időjárást már semmilyen üzlettel nem tudtuk befolyásolni, csak abban bízhattunk, hogy előbb-utóbb eljön a jó idő. Mindenesetre a plakáton több hónapra előre megjelöltük a szombatokat-vasárnapokat esőnap gyanánt. (Mint lejjebb látni fogjuk, az időjárás szinte túl jó is lett.)
A kezdeti idétlenkedések után a társaság hamar belerázódott a munkába. A műveket viszonylag gyorsan megtanultuk, ám ez nem volt elég. Be kellett gyakorolni a villanólámpák "vezénylésére" történő éneklést. (Úgy terveztük, hogy a kezdőhang megadása meg a "na, most kezdünk, egy-két-há" utasítás a hagyományos rádiókkal történik, ezek jele értelemszerűen nem kerül a keverőre és az erősítőre.
Gyurikám, elég piszok dolog volt tőled, hogy csak férfikart csináltál, mikor én is itt vagyok, aki már általános iskolában is szólót énekeltem az ünnepélyeken. Figyelj, a nagynéném zongorakísérő, esetleg elhoznám tandemmel. Nyomatna valamit egy hordozható szintetizátorral, szerintem nagyon megdobná a dolgot. Kedves György!
Hallottam, mire készülsz, ennek kapcsán hadd hívjam fel rá a figyelmedet, hogy cégem énekes-táncos-színész siklóernyősöknek frakk-overállokat ad bérbe. 10 fő fölött kedvezmény! Ugyanitt kaphatók variométerek is, beépített metronómmal.
Nem az égből, de "felülről" is érkezett egy levél, ezúttal a hagyományos postával.
Tisztelt J. Gy.!
Sajnálattal értesítem, hogy tervezett siklóernyős-énekes rendezvényét a 7865/2005-IV/III/XV-LFS rendeletre hivatkozva,
Tájékoztatásul közlöm, hogy nevezett rendelet kimondja, hogy a magyarországi légterek csak repülésre, ill. repüléssel kapcsolatos tevékenységre vehetők igénybe. A magyországi [sic!] légtereket művészeti rendezvények (színielőadás, koncert) megtartására használni nem szabad.
(pecsét, aláírás)
A levél nem kis felzúdulást keltett a társaságban, de végül egyik kollégánk megmondta a frankót. Azt semmilyen jogszabály nem tiltja, magyarázta, hogy a pilóta repülés közben dalra fakadjon. Akkor sem, ha netán egy mikroport veszi, amit énekel, és a továbbított jelet kihangosítják a starthelyen. Hogy merő véletlenségből többen énekelnek egyszerre, és az még jól is hangzik, ahhoz senkinek semmi köze. Egyedül arra kell vigyázni, hogy az adás engedélyezett frekvencián történjék, de hát a Magnus Hyena 12.88-asokat mindezek figyelembevételével tervezték. Ezek után új meghívókat-értesítőket készítettünk, melyekben a nagyérdemű tudtára adtuk, hogy a repülős-éneklős rendezvény elmarad, helyette ugyanott, ugyanakkor (az Óbudai starthelyen) a Siklóernyősök Férfikara meghallgatható.
Nem tudom, a közreműködők közül ki mennyire izgult, én nem tudtam aludni a szereplés előtt. Gyönyörű, verőfényes napra ébredhetett, aki - velem ellentétben - átaludta az éjszakát. A meteó nagyszerű időt ígért, mérsékelt északkeleti széllel, és ígéretét be is tartotta.
Jókor korán kimentünk a starthelyre, mindenki pontos volt. Még egyszer ellenőriztük a berendezéseket, rövid akusztikai próbát tartottunk. Úgy fél 11-ig vártunk, hogy kialakuljon az idő. Addigra már megjelentek az első kumuluszok, kellemes termikus aktivitásra lehetett számítani. 11-kor startolt el az utolsó kórustag, és az énekkar hamarosan kb. 150 m magasan helyezkedett el a starthely fölött. Megpróbáltunk valami kötelékszerű alakzatot is fölvenni, aztán 11:18'-kor felcsendült az első műsorszám.
Miután mindenki csak önmagát hallotta, egy merő frászban voltam, hogy működnek-e a berendezések, hallatszik-e bármi is abból, amit mi éneklünk. Aztán belémnyilallt a rémület: a berendezések működnek ugyan, ám a kollégák összebeszéltek, hogy megtréfáljanak, és mindenki úgy tesz, mintha énekelne, de valójában csak az én kurjongatásomon szórakozik a starthely közönsége. (Ez utóbbi talán mindenki fejében megfordult.) Hanem az első motetta után mindenféle erősítés nélkül is felhallatszott a dörgő vastaps a starthelyről. Ez nagyon megnyugtatott, már higgadttabban tudtam a vezénylésre és az éneklésre figyelni. (Persze, a vezénylés csak a villogtatásra korlátozódott.)
Az idő egyre jobb lett, és - sajnos, nem hallgathatom el - ez megrendítette egyik társunk hűségét az ügyhöz. Az illető kapott egy nagyobb emelést, és a második műsorszám után beszólt a hagyományos rádión, hogy bocs', de ő most elmegy távra. Dühös és kétségbeesett voltam, de megakadályozni nem tudtam. Kérleltem a többieket, hogy ők már ne tegyék ezt velem, és ők nyugtatgattak, hogy természetesen maradnak és végigcsinálják a műsort.
Kezdetben úgy látszott, termikelve csináljuk végig a műsort, sőt, utána még távra is el lehet menni. De nem így történt. A harmadik nóta után egy felhő eltakarta a napot, a termikek gyakorlatilag azonnal leálltak, és az alapszél nem volt elegendő ahhoz, hogy fönntartson bennünket. Így hát elindultunk a leszálló irányába, ám az éneklést nem hagytuk abba! Hangunkat folyamatosan hallották a starthelyen, de az sem volt mindennapi élmény, ahogy - a csapat a leszállóhoz közeledvén - az arra őgyelgő járókelők, háztulajdonosok felkapják a fejüket, mert egy távoli férfikart hallanak valahonnan az égből.
Az eredeti terv természetesen hangfelvétel készítését is magában foglalta. Csakhogy a légteret nyilvánvalóan nem sajátíthattuk ki, ott mások, hogy úgy mondjam, "civilek" is repültek. Egyszer csak az egyik vadbarom úgy döntött, visszaszáll a starthelyre (ami pedig tilos). Világos, hogy páros lábbal beleszállt a magnóba. (Elnézéskérése úgy szólt, hogy "mi a fenének raksz magnót a starthelyre, bazzeg?".) A magnóval együtt a kazetta is ezer darabra ment.
Ámde valami kis hangzó emlék mégiscsak maradt a dologból, mégpedig éppen a lerohadásnak köszönhetően. Történetesen akkor éppen a hegyoldalban tartózkodott Gulipán Béla, az ornitológus, aki a csíkos lapulász hangját akarta begyűjteni. Hát, ahogy nekifog a munkának, azt hallja, hogy valakik Tomás Luís de Victoria Ave Mariá-ját éneklik a feje fölött. Azt hitte, hallucinál, de a magnófelvétel meggyőzte, hogy nem az ő fejében van a hiba. Én áttételesen szereztem tudomást az esetről, illetve egyáltalán, Gulipán Béla személyéről. Ezek után rohantam, hogy elkérjem tőle a felvételt, illetve hát a felvételrészletet. Melyet itt lehet meghallgatni. (MP3 formátumban van.)
