Négy évszak 2009
Oswald Spengler egyszer azt mondta, hogy az antik világ úgy haldoklott, hogy nem tudott róla.., ezért minden napját élvezni tudta, még az utolsókat is, mintha az istenek ajándéka lett volna. A mi egyik ajándékunk, hogy ismerjük a sorsunkat. A mi civilizációnk tudatosan fog meghalni – mondta, és pusztulásának minden lépését figyelemmel kísérik, mint egy beteget, akit egy tapasztalt orvos figyel meg.
Ablak a természetre
Nyilvánvalóan ők az utolsó emberek városaikban és falvaikban, utánuk itt erdő lesz.
Ebben a házban idén nyárig egy idős nő lakott. Ő meghalt, a háza üres, még épségben van. Néhány év múlva úgy fog kinézni mint egy kísértetház.
Ezt az évszakot mi arany ősznek hívjuk.
Ha közelebbről megnézed, egy halloween alakot látsz állni az ablaknál. Nincs itt senki, ez egy messzi falu, teljesen halott.
Ezek a gombák olyanok, mint az atombomba robbanása utáni gombafelhő, csak kicsiben.
Mi tartja az embereket Csernobilban? A remény, hogy az emberek visszatérnek az elhagyatott helyekre. Amikor Csernobil különböző területeire utazok, beszélgetek az emberekkel és mindig ugyanazt a történetet hallom, hogy a földeket már eladták és szerzetesek költöznek ide és a kormány új városokat akar építeni, a radioaktivitás megszűnt... Én úgy látom, hogy az emberek reménykednek, ahelyett hogy szembenéznének a valósággal, a valóság pedig az, hogy egyre kevesebb és kevesebb azoknak a száma, akikben él még a remény.
Minden alkalommal amikor átutaztam ezen a helyen, megálltam; kíváncsi voltam, hogy meddig marad még épségben ez a 18. századi templom emberek nélkül. Nagyon elszomorodtam amikor megláttam, hogy már nem létezik ez a templom.. leégett miután belecsapott a villám.
