Székesfehérvári Maraton – 2002. szeptember 12.
Palkovics Krisztián a csúcson is készül már a jövőjére
A zseni, aki szeret küzdeni
Palkovics Krisztián az új fehérvári hokinemzedék egyik oszlopa. Ifjabb Ocskay Gáborral ők jelentik a magyar jégkorong fő erejét. Eleinte a „hármasikrek”, azaz a Palkovics, Ocskay, Zalavári trió jelentette a volános csapat fő reménységét, aztán Zalavári tanulmányai miatt kiszállt, maradtak ketten. Most Krisztián egyedül mondja a magáét…
Sillye Sándor
- Mondd, mit ér szerinted a zseni, ha nem akarja a maximumot?
- Minden zseni annyit ér, amennyit kihoz magából. De az is igaz, hiába zseni egy zseni, ha olyan környezetben van, ahol nem tud megfelelőképpen érvényesülni.
- Olyan zsenire gondolok, aki jégkorongozik, s minden mozdulatán látszik, hogy sokkal többre érdemes, de mégis ott tart ahol, mondjuk sztár, egy a jégkorongsportban nem a csúcson jegyzett országban…
- Az nem baj, ha valaki abban az országban sztár ahol annak tartják. De hadd mondjam ennek a bizonyos általad „zseninek” tartott játékos védelmében el, hogy hiába akar ő többet, ha nincs olyan ajánlata, ahol tényleg tudna érvényesülni. És mivel meglehetősen közelről ismerem ezt a bizonyos jégkorongozót, akiről érzésem szerint már néhány perce beszélünk, az ő nevében is elmondhatom, hogy ez az ember nem akar mondjuk a svéd másodligában játszani, pedig keresték onnan… Konkretizálva, hiszen rólam van szó: nem az a lényeg, hogy én mit akarok, hanem az, hogy milyenek a lehetőségeim!
- Hova mennél szívesen?
- Dániába, ahonnan kerestek, oda biztos, hogy nem. Meg olyan helyre sem, ahol nem jobb a bajnokság, mint a mienk. Mert minek?
- Te könnyed embernek látszol. Ha választanod kellene: megdöglesz a munkában, de célba érsz, vagy ember tudsz maradni, de nem a világ élvonalában leszel sztár, hanem itthon, melyiket választod?
- Lehet, hogy ez nem látszik meg rajtam, de meglehetősem akaratos ember vagyok. Nem adom fel könnyen, mert úgy vélem, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy az ember célba érjen.
- Nem csap össze a lelkedben időnként a laza Krisztián és a brusztos jégkorongozó?
- De igen, sok rossz pillanatom van a szezonban. Persze, ha jól megy a játék, akkor halleluja, ha meg nem megy, akkor hiába erőltetem, hiába volt a felkészülés, s az roppant rossz érzés. De ezeken a hangulatokon túl kell lépni, hiszen a profi sportolói létnek éppen ez az egyik lényeges pontja.
- Ha visszapillantasz a huszonegynéhány évedre, akkor számodra mi a boldogság? Melyik az a pillanat, amit rögtön meg tudsz nevezni, hogy na, akkor tényleg boldog voltam…
- Az, amikor kiderült, hogy tényleg azt csinálhatom, amit nagyon szeretek, azaz a jégkorong a munkám. Most mondd meg, létezhet ennél nagyobb boldogság, amikor az embernek a hobbija a munkája? Jó érzés volt a számomra, hogy a világ számos országában megfordulhattam, s nem csupán jártam ott, de játszhattam is egyben.
- Ha nem sportolóként élsz, akkor mi az, ami téged igazán kikapcsol, szórakoztat?
- Szeretek lazítani, relaxálni. De persze nem tagadhatom meg magam ekkor sem, a sport, a másfajta sport gyakorlása kapcsol ki teljesen. Most például a vitorlázásba szerettem bele, ha vízen vagyok, az nagyszerű dolog. Szeretek utazni, mászkálni, nem vagyok otthon ülő típus.
- De a lányokat is szereted…
- Naná, mint minden normális ember, minden normális határon belül benne vagyok minden jóban. Aktív pali vagyok, egy a lényeg, hogy ne álljon meg a világ körülöttem…
- Kedvenc női típusod?
- Amikor még fiatal voltam, voltak ideáljaim, a szőke, hosszú lábúak. Most, hogy már higgadtabb vagyok…
- … már nem számít a sorrend?
- Nem ez a jó válasz. Az a fontos, hogy tetsszen a külső, de legalább a belső is, a kettő együtt lényeges a számomra a társ esetében.
- Kedvenc ételed?
- Nincs egyfajta kedvenc kajám, egyszerűen szeretem az ínyenc dolgokat.
- Kedvenc italod?
- Hú, mit mondjak, nem nagyon szeretek inni, így az üdítőkön kívül nincs kedvenc.
- Legkedvesebb könyved?
- A kisherceg.
- Filmed?
- A rettenthetetlen.
- Kedvenc lemezed?
- Nincs egyfajta kedvenc, mindenevő vagyok ezen a téren.
- Kedvenc előadód?
- Azt sem tudom megnevezni, számomra az a kedvenc, akit szívesen hallgatok.
- A világ számos pontján jártál már. Hova mennél vissza szívesen?
- Dél-Afrikába.
- Miért?
- Mert különleges, egzotikus hely volt számomra, és szívesen megismerném alaposabban is azt az országot. Amúgy egyetlen hely van a világban, ahova szívesen visszamegyek valahányszor, ez pedig Magyarország, mert olyan jó mindig hazajönni…
- Gondolsz már a jövődre?
- Ajaj, olyannyira, hogy már gyakorlom is a jövőt.
- Nocsak…
- Belekóstoltam a vállalkozói létbe, irányítom a vállalkozásomat a háttérből.
- Mi szerettél volna lenni, ha nem találtok egymásra kedvenc sportoddal?
- Az, amit majd főállásban csinálok, ha már nem jégkorongozok. Mindig az üzleti élet izgatott, s abban szeretném majd kiállni magamat.
