Palkovics Krisztián az Alba Volánnal begyűjtött jégkorong bajnoki cím után ünnepelt, tegyük hozzá, jogosan. No de, egy álló hétig?

Szerinte ez is kevés volt, pedig állandóan bulizott, és azokban a napokban nem volt alkoholtilalom...

Az ünneplést a Dunaújvárosban megszerzett aranyérem után Fehérváron kezdték. A város fôterén Palkovics ugyanúgy a hangadók közé tartozott, mint a pályán. A nép elsôsorban ôt és a csapatkapitányt, Ocskay Gábort ölelgette, mert nemcsak hogy ôk ketten a bajnok legjobb játékosai, hanem tôsgyökeres fehérváriak is, ami rajtuk kívül csak Horváth Balázsra igaz. Palkovics felmászott az országalma tetejére, onnan vezényelt a szurkolóknak, majd az egyik helyi mulatóhelyre igyekezett, a késôbbiekben pedig feltűnt Budapest szórakozóhelyein is.

Szép program...

Önmagához képest azonban -- mint mondja -- keveset ünnepelt, sôt, még pihenni is szeretett volna, ám megkezdôdött a közvetlen felkészülés a koppenhágai B-csoportos világbajnokságra. Nagyon szeret jégkorongozni, a válogatott összetartást már kevésbé kedveli. Na, nem a kemény edzések miatt, hanem mert a csapatot ,,bezárják" egy hotelbe -- jelenleg az agárdi Vikingben tanyáznak --, s ez nem a csatár világa, nem képes egy helyben maradni, a szürke hétköznapokon is csak aludni jár haza, mindig rohan valahová, állandóan ,,pörög" és intézkedik. Ráadásul a Vikingben délutánonként még a csendespihenô is kötelezô, aludni kell.

Még ilyet?

Ez már aztán tényleg sok, sohasem csinált ilyet, ez nem passzol az életviteléhez.

Hogy miért kell állandóan intézkednie? Mert a jégkorong mellett más, hasonlóan fontos elfoglaltsága is van: üzletember. Pécsi üzlettársával játékok importálásával foglalkozik, méghozzá nem is kis tételben. A különféle játékok, plüs állatok Kínából hajón, Jugoszlávián keresztül érkeznek az országba. Többek között a korábbi válogatott kapus, Kovalcsik vállalkozásának, a Gulliver játék-nagykereskedésnek szállítanak, de belföldön kerékpár és görkorcsolya-keresekedelemmel is foglalkoznak. És hogy ne unatkozzon, hogy ne legyen túl sok szabadideje, közgazdaságot tanul a pécsi egyetem kihelyezett fehérvári szakán -- éppen mostanában adta be a diplomamunkáját. Mint mondja, forog vele a világ, rohanás az élete, de ô így szereti. Sokszor elkésik az edzésrôl, könnyen veszi az életet, de ôt így is kedvelik. Tizennyolc éves kora óta tartja el saját magát, azóta az üzletelésbôl él. Nagyon szereti az autókat, így ,,kézenfekvô" volt, hogy hozott Nyugatról néhányat, itthon megjavíttatta, majd eladta. Elôbb volt saját kocsija, mint jogosítványa, a pontos kimutatások szerint a mostani már a huszonötödik négykerekűje. A márkája lényegtelen, mert eddig egyetlen járgány sem húzta nála fél évnél hosszabb ideig. Az elmúlt szűk öt hónapban 15 ezer kilométert vezetett. Szinte naponta jár Budapestre, a Pécs felé vezetô utat mások aligha ismerik nála jobban. Tudja, hogy példát kell mutatnia, amit a pályán meg is tesz. Ha nem lenne ennyire jó játékos, ha nem teljesítene mindig kiválóan, akkor szólhatnának neki az életvitele miatt, de így nincs miért. Nem él olyan profi életet, mint a társai, de így is jobb náluk.

Ha éppen nem jégkorongozik, vagy nem foglalkozik az üzlettel, akkor pihen, de inkább szórakozik. Nem tagadja, ilyenkor alkoholt is fogyaszt, de csak mértékkel. Szereti és élvezi az életet, az éjszakai szórakozóhelyeken is többször megfordul. De emiatt általában a fôvárosba jár, mert ha éppen rosszul játszott a bajnokin, akkor a szurkolók a miértrôl érdeklôdnek. Úgy pedig nem lehet felhôtlenül szórakozni és -- legalább a pletyka sem terjed. Mert ôt Székesfehérvárott mindeki ismeri.

A meccsek elôtt nincs lámpaláza, a pályán sem szokott megremegni a keze a gólhelyzetben. A vereségek zavarják, de nem csinál belôlük tragédiát. A sportot is könnyedén fogja fel, talán éppen ezért szórja a gólokat, talán ezért (is) az ország egyik legjobb játékosa. Szeret edzeni, annak viszont nem örül, hogy ebben az évadban tizenhét alkalommal mérkôztek a Dunaferr gárdájával. Kicsit unalmasnak tartja, ezért is örül nagyon annak, hogy a következô idénytôl az Alpesi-ligában játszhatnak, osztrák és szlovén csapatok ellen. Ezzel persze olyan sűrű lesz a program, hogy alig marad majd idô a nyári pihenésre, pedig ô olyankor két hónapra leköltözik a Balatonra: kikapcsolódik, vízisízik, sportol, napozik és persze bulizik. Állandóan jókedvű, jól érzi magát a bôrében, azt csinálja, amit szeret és még pénzt is kap érte, persze, keményen megdolgozott ezért. Szeretné, ha mások is úgy élhetnének, mint ô.

A közelgô B-csoportos vébével sem foglalkozik túl sokat, de azért van véleménye. Úgy gondolja, a magyar lehet a torna meglepetéscsapata, akár a negyedik helyen is végezhet, de ugyanúgy ki is eshet. Az észtekkel már játszottak döntetlent, a szlovénok és a lengyelek csak egy, illetve két góllal voltak jobbak, a dánokat pedig legyôzték. Palkovics úgy érzi, körbeverés lesz, elképzelhetô, hogy egy gyôzelem kevés lesz a benmaradáshoz, de kettô akár a negyedik helyet is jelentheti. A kapusposzton gondjai vannak a válogatottnak, ezért a csatároknak még több gólt kell majd lôniük.

Különben...

Hogy mi a megoldás?

Csak adják a korongot neki. Tudják, Palkovics Krisztiánnak nem remeg a keze...

Válfi Tamás, Nemzeti Sport