Jégkorong: Ocskay Gábor csak a munkában hisz
A szerencsés
-- Alig több mint egy hónapja, hogy megnyerték a bajnokságot, most pedig már itt az újabb nagy feladat, a csütörtökön kezdôdô B-csoportos világbajnokság. Volt egyáltalán ideje ünnepelni?
-- Azért volt néhány nap pihenônk, de az igazán nagy ünneplés még a meccs után volt Székesfehérvárott.
-- Emlékszem, a találkozó után a város fôterén kifejezetten jól érezte magát...
-- Igen... A meccs elôtt viszonylag korán, még délben ettem, meg aztán egyébként is ideges voltam, így a pezsgô alaposan felszabadított mindannyiunkat. De olyan régen vártuk már ezt a sikert, hogy azt hiszem, ennyi mindenképpen belefért.
-- Most boldog?
-- Tényleg nagyon jó érzés bajnoknak lenni, bár igazán még mindig nem fogtam fel ezt az egészet.
-- Melyik sikerét tartja értékesebbnek, a gólkirályi, vagy a bajnoki címet?
-- Egyértelműen az utóbbit, a gólkirályságomat már tavaly is odaadtam volna a bajnoki aranyért.
-- Ennyire ,,megfogta" ez a gyôzelem?
-- Ez miért olyan meglepô?
-- Mert eddigi pályafutása során már lehetett alkalma hozzászokni a sikerekhez.
-- Igaz, de bajnoki címet ezelôtt csak egyszer nyertem, még nyolcvanhatban, az elôkészítô korosztályban.
-- Azóta semmi?
-- Semmi. Az elmúlt tizenhárom évben többször is ott voltunk a küszöbön, de valahogy mindig elbotlottunk. Talán ezért is élnek még élénken bennem az akkor történtek. Emlékszem, a KSI-vel voltunk nagy csatában, végül egy hajszállal mi nyertünk.
-- Ez az elsô igazán szép emléke a hokipályáról?
-- Nem. Miután édesapám is jégkorongozott, ezért meglehetôsen korán, már háromévesen ott császkáltam a jégpályák környékén, szerettem azt a világot annak ellenére, hogy több más sportgat is kipróbáltam, fociztam, kosaraztam, röpiztem. Szerencsére maradt a hoki, és életem elsô igazi mérkôzése mindent meghatározott: a jászberényiek ellen játszottunk, 11--3-ra nyertünk és én két gólt lôttem. Óriási élmény volt. Ja, és még egy érdekesség: mellettem egy Kertész Viktor nevű fiú és Palkovics Krisztián szerepelt a csatársorban.
-- Palkovics Krisztián?
-- Igen. Életem elsô meccsén már egymás mellett szerepeltünk, és azóta mindig egy sorban játszottam vele.
-- Nem csoda, hogy ilyen jól ismerik egymást.
-- Tényleg volt idônk hozzászokni a másikhoz.
-- Egyáltalán el tudja képzelni, hogy más játsszon az oldalán?
-- Ha úgy hozná a sors, mindenképpen. Jó dolog az összeszokottság, de egy profi nem válogathatja meg a társait. Ha például sikerülne külföldre szerzôdnöm, akkor szinte biztos, hogy más lenne a szélsô mellettem.
-- Ez azt jelenti, hogy kacérkodik a külföldi szerzôdés gondolatával?
-- Nem mondom, hogy holnaptól, de elôbb-utóbb jó lenne máshol is kipróbálni magam. Most, hogy B-csoportosok vagyunk, két klubcsapatunk pedig indulhat az Alpesi Ligában, jobban szem elé kerülünk, mint korábban. Egy-egy jó teljesítmény nem csak ahhoz lenne elég, hogy mindkét mezônyben megálljuk a helyünket, egyénileg is több lehetôséghez juthatunk. Persze, ehhez elôbb bizonyítani kell.
-- Elôször mindjárt csütörtöktôl Dániában...
-- Nem lesz könnyű. Úgy érzem, elég jól sikerült a felkészülésünk, kíváncsian várom, hogy a világbajnokságon ez mire lesz elegendô. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a B-csoport újoncaként nem lehetnek vérmes reményeink, de mi a bentmaradást tűztük ki célul és ez mindenképpen teljesíthetô.
-- Amihez nagyon kell majd fehérvári ötös, és ezen belül is az ön jó játéka. Huszonnégy évesen nem érzi ezt túlságosan is nagy tehernek?
-- Ha csak a koromból indulok ki, akkor akár még nagy teher is lehetne, de ha azt nézem, hogy ez volt a nyolcadik idényem a felnôttek között... Szóval talán már rutinosnak számítok.
-- És bizonyára az sem véletlen, hogy a társai éppen önt választották meg az Alba Volán csapatkapitányának. Ez azt jelenti, hogy nem csak rutinos, de bíznak is önben.
-- Annak örülök, ha így van, bár ezt inkább a többiektôl kellene megkérdezni.
-- Végiggondolva a pályafutását, volt egyáltalán olyan, ami nem igazán sikerült?
-- Várjon csak... Nem, olyan nagy kudarcom még nem volt. Jó, mondjuk az elveszített bajnoki döntôknek nem örültem túlzottan, meg például a tavalyi C-csoportos világbajnokságon is többet vártam magamtól, de összességében -- gyorsan le is kopogom -- nem lehetek elégedetlen, meg aztán az utóbbi idôben a sérülések is elkerültek. Azt hiszem, eddig inkább szerencsés voltam.
-- Talán nem csak a szerencsén múlott...
-- Jó, elismerem, rengeteg munkám van abban, hogy most ott tartok, ahol tartok. Tudom, akadnak olyanok, akik nem feltétlenül kedvelik az edzéseket, én azonban csak a munkában hiszek, így a tréningekkel sincs és soha nem is volt különösebb gondom.
-- A munka tényleg fontos, de vélhetôen szükség van némi adottságra is. Tehetségesnek tartja magát?
-- Álszerénységnek tűnne, ha azt mondanám, hogy nem. Bizonyára van érzékem ehhez a sporthoz, máskülönben képtelen lettem volna elérni ezeket az eredményeket.
-- És nem bosszantja, hogy néha mégis öntôl függetlenül elbukik?
-- A csapatjáték már csak ilyen. Idônként hiába játszok jól, kikapunk, máskor pedig a talán gyengébb teljesítményem ellenére is nyer a csapat. Talán ezért is szép ez az egész.
-- Még ezt a magyar hokit is szépnek találja?
-- Tudom, hogy a körülmények messze vannak az ideálistól, de azért én így is szeretem. Persze jobb lenne, ha hat-nyolc csapat játszana a bajnokságban, ha épülne még néhány fedett pálya, mert akkor talán egzisztenciálisan is megérné ezt a sportágat választani.
-- Önnek fontos a pénz?
-- Természetesen mérkôzés közben eszembe sem jut, hogy most mennyi pénzért játszok, hogy ez sok vagy kevés, ott sokkal fontosabb számomra a siker, az elismerés. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért mert bajnok vagyok, nekem bármi kevesebbe kerülne. Az üzletben ugyanúgy fizetnem kell, így hát az anyagiak is foglalkoztatnak, pontosan úgy, ahogyan bárki mást.
-- Említette, hogy szívesen kipróbálná magát külföldön. Gondolom, ha ez sikerülne, anyagilag sem járna rosszul...
- Biztosan nem, de ez nem elsôsorban a pénz miatt foglalkoztat. Vannak céljaim és szeretném tudni, mire vagyok képes egy erôsebb bajnokságban.
-- De ott már Palkovics nélkül.
-- Nem feltétlenül. Egyáltalán nem lenne ellenemre, ha egy menedzser a Palkovics, Ocskay duót nézné ki magának. Szép lenne, ha egy külföldi csapat elsô támadósorában is együtt szerepelnénk.
-- Az lenne csak az igazi elismerés!
-- Az bizony. Remélem csütörtöktôl, a B-csoportos vébén már teszünk is ennek érdekében valamit.
Szűcs Miklós, Nemzeti Sport
