2002. április 29. – Népszabadság
Hokicsoda, álmok mellett
A székesfehérvári és dunaújvárosi játékosokra épülő magyar jégkorongválogatott a közelmúltban hazai környezetben második lett a divízió I-es világbajnokságon. A sportágtörténeti siker azért is érdekes, mert Ocskay Gáborék többek között legyőzték azt a Norvégiát, ahol több fedett jégpálya van, mint Magyarországon nemzetközi szinten hadra fogható hokis.
Óvatos bizakodás – ez jellemezte a játékosokat és a vezetőket a Székesfehérváron és Dunaújvárosban megrendezett divízió I-es jégkorong-világbajnokság előtt. A hazai hoki helyzetét ismerve abban szinte mindenki reménykedett, hogy az ellenfelek közül Kínát és Romániát le tudja győzni a Jan Jasko irányította magyar válogatott, Nagy-Britannia, Norvégia és Dánia ellen padig a pillanatnyi forma és a szerencse függvényében lehet esetleg bravúrt elérni.
Nos, a címeres mezben szereplő újvárosi és székesfehérvári hokisok olyan szereplést produkáltak a vb-n, amilyenre talán álmukban sem gondoltak volna, és amelyre még sokáig emlékezni fogunk. A magyar csapat a két „kötelező” győzelmet meg tudta fejelni azzal, hogy megverte a briteket, sőt az A csoportos múlttal rendelkező Norvégiát is. Utóbbi diadal azért jelent mérföldkövet a sportág hazai megítélésében, mert a skandináv országban több fedett jégpálya van, mint Magyarországon válogatott szintű hokis. Ilyen szerény lehetőségek mellett a magyar válogatott szereplése maga volt a csoda. A gárda úgy vághatott neki az utolsó meccsnek a dánok ellen, hogy akár még az A csoportba is feljuthat. Az álmokat a valóság szertefoszlatta. A dánok nyertek, mi pedig megelégedhettünk az ezüstéremmel, ami, valljuk be őszintén, szintén csodaszámba megy.
A fantasztikus hangulatú világbajnokságon válogatottunk remekül helytállt. Szuper Levente lett a torna legjobb kapusa, és a kanadai táblázaton élen végzett Ocskay Gáborral együtt bekerült a vb All Star-csapatába. A legjobb csatárnak Palkovics Krisztiánt választották.
Ocskay Gábor, a fehérváriak válogatott klasszisa a térdében belső oldalszalag-szakadással játszotta végig a világbajnokság utolsó meccsét, ahol gólt is ütött. A magyar csatár szerint a válogatott erőn felül teljesített a nemzetközi viadalon.
- Egy olyan korosztály ért össze egységes csapattá, amely 12 éves kora óta ismeri egymást. Együtt nőttünk fel, sokat játszottunk egymás ellen. Ifjúsági Európa-bajnokságot nyertünk, klubjainkban, valamint az Interliga-küzdelmekben edződtünk – mondta a siker után a népszerű támadó, aki hozzátette: a mostani második hely köszönhető a fantasztikus közönségnek is, amely űzte-hajtotta a csapatot és olyan hangulatot varázsolt a pálya köré, amilyenre rég volt példa az országban
Ocskay Gábor kitért ara, hogy a reális erőviszonyokat nézve Norvégia például erősebb csapatnak tűnt, mint a magyar, és tíz lejátszott mérkőzésből valószínűleg kilencszer a norvégok nyertek volna, ám válogatottunk annyira akarta a sikert, hogy egy ilyen világraszóló bravúrra is képes volt. A játékos egyetértett azokkal, akik azt mondták: nem szabad, hogy a szekér megelőzze a lovat, azaz jó egyelőre nekünk a divízió I-ben játszani, mert az A csoport túlságosan nagy falat lenne számunkra. A magyar jégkorongsport feltételrendszere ugyanis messze elmarad az elitétől.
- Egy ilyen világbajnokság után is azt mondom: a földön kell járnunk. Mi most megpróbáltuk a jéghegy csúcsát megmászni, majdnem fel is értünk a tetejére, de közben a levegőben lógtunk. Ha tudjuk folytatni az elkezdett munkát, akkor majd merészebb és nagyobb álmokat szőhetünk – szögezte le Ocskay Gábor.
Varga Róbert
