EVEZÉS. Világbajnokság, Sevilla – nem bírt a mezőny Spanyolországban a kivételes magyar párossal
Haller, Pető: ismét a csúcson
NS, 2002-09-22
A sevillai evezős-világbajnokság hetedik napján az A-csoport döntőire került sor, ahol számunkra a férfi kétpárevezős szám volt a legfontosabb, hiszen ott szállt vízre a Haller Ákos és Pető Tibor alkotta címvédő duó. A nap utolsó előtti fináléjában a két magyar versenyző rendkívül jól kapta el a rajtot, ám az első időmérő pontnál, 500 méternél már csak a harmadik helyen állt. Féltávnál ugyanez volt a helyzet, az élen a német Andre Willms, Andreas Hajek kettős haladt, őket követték az olaszok, Agostino Abbagnale és Franco Berra, majd a mieink. Ám mielőtt a szurkolók még aggódni kezdtek volna, hogy esetleg túl nagy előnyre tesznek szert a vetélytársak, Hallerék növelték a csapásszámot és egyre erőteljesebben húzták a lapátokat.
Aminek meg is lett az eredménye, hiszen 1500-nál már csupán 37 századmásodperccel szorultak Willmsék mögé. A hajrában aztán még tovább tudták fokozni a tempót, mindenki számára egyértelművé téve, hogy ezt a számot jelenleg senki más nem nyerheti, csak ők.
Pedig az előzmények nem voltak a legkedvezőbbek. A dunavarsányi szalmonellafertőzést ugyan szerencsésen megúszta a páros – egyedüliként Szegeden készült –, a vb-helyszínén egymást követték az apróbb kellemetlenségek.
"Az előfutam korántsem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Hiába nyertünk, nem voltunk elégedettek az evezésünkkel. Aztán menet közben egyszer csúnyán beállt a derekam, a pihenőnapon a hajót levitte a szél a tartóállványról, így ezt-azt ki kellett rajta cserélni, és a lapátot tartó villával is folyamatosan meggyűlt a bajunk, mígnem edzőnk, Dani Zsolt és a Filippi szakemberei be nem állították – sorolta Pető Tibor kormányos, mi mindennel kellett megbirkózniuk. – Nem véletlenül láttak minket feszültnek a középdöntő előtt. Ám amikor végre azt tudtuk csinálni a vízen, amit előre elterveztünk, megnyugodtunk.”
Pedig a külső szemlélő épp ekkor kezdett aggódni a magyar csapatért, hiszen míg tavaly biztosan, az élről lépett a hatos döntőbe, Sevillában csupán futamából harmadikként tehette ugyanezt. S a döntő feléig is csak azt lehetett látni, hogy a németek egyre inkább elhúznak a mezőnytől.
"Egy percig sem zavart bennünket, hogy a németek annyira bekezdtek, mert sejtettük, hogy így lesz. Nekik ugyanis, mivel nem túl jó hajrázók, ez volt az egyetlen esélyük a dobogóra kerülésre. Így aztán nem is őket, hanem az ausztrál, a cseh és az olasz párost figyeltem. Különösen a cseheket, akik végül meglepetésre csak ötödikek lettek. Nem mintha egy csöppet is bánnám, hogy nem bukkantak fel az élbolyban…”
Annál is inkább, mert ennél már nehéz lett volna több energiát mozgósítani, amit jól mutat, hogy a győztes idő (6:05.74) mindössze egy másodperccel maradt el a nemhivatalos világcsúcstól. Az eredményhirdetésnél ennek ellenére már egyik versenyzőnk sem tűnt fáradtnak.
"Pedig elfáradtunk. Én még jobban, mint tavaly. A célba érkezés utáni vízbeborulás azonban elsősorban nem a fáradtság számlájára írható, egyszerűen megtörtént és kész. Azért még mielőtt valaki félreértené, nem direkt csináltuk, ahhoz ugyanis túl hideg a víz. Viszont az biztos, hogy jól fogunk aludni az este. Na jó, pontosítok, hajnalban, miután kiünnepeltük magunkat…”.
A férfiakkal ellentétben a nap másik magyar résztvevője, az egypárevezős Székely Viktória joggal szomorkodhatott, hiszen a B-döntő eleje helyett annak legvégén, vagyis összetettben tizenkettedikként ért célba.
EVEZÉS. Világbajnoknak kijáró ünneplés fogadta a Haller, Pető duót
Sevilla hősei hazatértek
NS, 2002-09-24
Ünneplő tömeg fogadta a a Malév madridi járatát a reptéren, amely többek között világbajnok férfi kétpárevezős párosunkat, Haller Ákost és Pető Tibort szállította haza. A két versenyző alig bukkant elő a fotocellás ajtó mögül, azonnal el is tűnt a rokonok, barátok, ismerősök és ismeretlenek gyűrűjében, hiszen mindenki szerette volna vállon veregetni Sevilla hőseit. Mert a tavalyi siker után idén még többen várták az ismétlést a két fiatal sportembertől – mindketten decemberben ünneplik a születésnapjukat, Haller a huszonhatodikat, Pető pedig a huszonnegyediket –, ők pedig nem okoztak csalódást a szurkolóknak, miután megnyerték a Világkupa-sorozatot a vb-n is minden vetélytársat legyőztek.
A hosszas sztorizás azonban ezúttal elmaradt, hiszen a gép csak este nyolc előtt pár perccel landolt Ferihegyen, így az evezősök – különösen a vasárnap esti bankett után… – már leginkább az ágyuk után áhítoztak.
Az előzetes tervek szerint persze még több medáliának örülhettek volna a rajongók, ám a dunavarsányi edzőtáborban az utazás előtt "beütő” szalmonellafertőzés miatt a csapat zöme a repülőre szállás helyett a kórházi ágyba kényszerült. Illetve, a Pető Mercédesz, Pető Tímea könnyűsúlyú kormányos nélküli kettes – amely a leggyorsabban túljutott az ételmérgezésen – végül a Haller, Pető kettős és Székely Viktória (egypárevezős) alkotta csonka csapat után utazhatott, ám a pár napos kihagyás következtében a vágyott dobogó helyett csupán negyedikként ért célba. Vagyis a honi evezősszövetség vezetői méltán fontolgatják, hogy számonkérik a válogatottak "lenullázását” attól a cégtől, amely Dunavarsányban az éttermet üzemelteti.
(Világbajnok párosunkkal szerdai számunkban olvashatnak interjút.)
EVEZÉS. Haller Ákos és Pető Tibor világbajnok kétpárevezős egységünk az idén már nem tervez több versenyt
Végre vakációzni mennének
NS, 2002-09-25
Csalánosi Beáta
Boldogok és fáradtak. Az előbbit nem kell magyarázni, hiszen Haller Ákos és Pető Tibor szombaton a sevillai evezős-világbajnokságon megvédte címét. Talán az utóbbit sem, elvégre a két versenyző csaknem egy év után mehet újra szabadságra. Igaz, még egyikük sem tudja pontosan, hogy hová.
- Mindenképpen valami meleg helyre vágyom, de azért nemcsak tengerparti "punnyadásra” gondolok, legyen azért valami néznivaló is. Most elsőre Törökország ugrott be, mert ott el tudok képzelni egy ilyen komplex nyaralást, de az az igazság, hogy különösebben még nem volt időm tervezgetni. Sokat persze nem érdemes, és nem is fogok vacakolni, kinézünk valamit a barátnőmmel, összepakolunk és utazunk – mondja Haller Ákos.
– A társa is önökkel tart a párjával?
– Nem, nem szoktunk közösen nyaralni. Tavaly például mi Krétára mentünk, Tibiék meg a horvát tengerparton kötöttek ki. A napfény és a vízpart volt az egyedüli közös pont.
– Egyelőre azonban még itthon van feladatuk…
– Igen, pár napig még biztosan tart majd az ünneplés.
– A helyszínen volt alkalmuk bulizni egy jót?
– Ilyesmire természetesen mindig szakítunk időt. Már az első döntős nap estéjén is volt egy kisebb összejövetel, hiszen a mezőny fele végzett akkorra. Egy ír kocsmában gyűltünk össze, és azt hiszem, fellendítettük egy kicsit a hely forgalmát… Az igazi bankettre azonban vasárnap került sor, amiből szintén kivettük a részünket. Most pedig itthon folytatódik a sor, a budapesti kitérő után Tibinek Vácott vannak kötelezettségei, nekem meg előbb-utóbb Szegedre, a klubomhoz kell majd mennem.
– Azt tudja már, hogy az orvosi diplomáját mikor veheti át?
– Még nem, de gondolom, majd azokkal együtt, akik valamilyen oknál fogva lecsúsztak a szeptemberi időpontról. Ez persze már csak egy kisebb csoport lesz, így olyan nagy felhajtás, mint amilyen a Budapest Kongresszusi Központban volt, nem várható. De azt hiszem, bőven kárpótolt az aranyérem miatti rivaldafény…
– Kicsit sem sajnálja, hogy nem parádézhat talárban?
– Higgye el, nem bántam meg, hogy kimentem a vébére. Persze az ember hajlamos úgy képzelni, hogy akkor teljes az orvosi egyetem elvégzése, ha a végén a többiekkel együtt kapja meg a jól megérdemelt diplomát, és veheti fel a doktori címet, de a spanyol szervezők nem igazán hajlottak rá, hogy miattam eltolják az evezősversenyt.
– Jól megérdemeltet mondott?
– A négyes osztályzat talán belefér a kategóriába…
– Tavaly számos sztorival tértek haza a versenyről. Az idén milyen csínyeket követtek el, vagy követtek el mások önökkel?
– Az egyiptomiakkal ugyan megint egy szállodakomplexumban laktunk, de szerencsére jó távol egymástól, így a hajnali imádkozásaik ezúttal nem zavartak bennünket. Hogy mi milyen csínyt követtünk el? Á, most csak egymást zrikáltuk, a belső ügyeket meg nem szívesen beszélném ki…
– A döntőjük rendkívül izgalmas volt – legalábbis kívülről. Belülről hogyan élték meg?
– Na végre, én is szóhoz jutok. Nem hagynak kérem érvényesülni! Ha ez így folytatódik, jövőre szétülök… – veszi át a szót viccelődve a páros fiatalja, Pető Tibor.
– Szóval, kormányosként kire kellett figyelnie?
– Elsősorban a csehekre, az olaszokra és az ausztrálokra. Az előbbiekre, ugye, azért, mert a Világkupa-sorozatban egyedüliként tudtak legyőzni bennünket. Igaz, csak egyszer, Münchenben. A másik két egység meg nagyon jól húzott az elő- és középdöntőben. De hogy az előző kérdésére is válaszoljak, belülről is izgalmas volt a finálé, habár az utolsó ötszáz méteren már éreztük, hogy sikerül a címvédés.
– Az olaszoktól annak ellenére tartottak, hogy a külföldi szakemberek nem tippelték őket dobogóra?
– Azért Abbagnale olimpiai és világbajnokként elég sokszor bebizonyította már, hogy nem szabad félvállról venni. Most is nagy hajrát vágott ki a párjával, de szerencsére tartani tudtuk őket. Egyébként azt, hogy tartottunk volna tőlük, nem mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy odafigyeltünk rájuk.
– És a csehek? Tőlük nem vártak többet?
– Egy világbajnoki ötödik hely nem olyan rossz eredmény. Öszszességében mégis kicsit csalódást okozott a produkciójuk, de még nagyon fiatal csapatról van szó, ráadásul teljesen más egy Világkupán, vagy a világbajnokságon evezni.
– Önök sem éppen öregek.
– Mindkettőnknek decemberben lesz a szülinapja, nekem a huszonkettedik, Ákosnak meg a huszonhatodik. Az athéni olimpia mindenképpen belefér még…
– Visszatérve a vb-re. A víz fölött átívelő hidakon állók drukkolását érzékelték?
– Igen, nagyon jó volt hallani, valahogy különleges hangulatban teltek azok a szakaszok.
– Az edzőjük, Dani Zsolt hol állt?
– Az edzőket kisbusz vitte végig a pálya mellett.
– Mennyire hajtották ki magukat a végén? Nem látszottak olyan fáradtnak, mint a tavalyi győzelem után.
– Pedig rendesen elfáradtunk. Igaz, az eredményhirdetésre ezúttal tényleg jobban összekaptuk magunkat. Viszont a tribün előtt megint nem sikerült tiszteletkört mennünk a borulás miatt. Na, majd jövőre az is összejön…
– Az idén nincs már semmilyen meghívásuk? A szlovén Iztok Cop ezúttal nem tervez versenyt a legjobbaknak?
– Nem, most nem szólt, hogy lenne ilyen versenye. Viszont Svájcba mehetnénk. Ám azt hiszem, örülünk, ha végre pihenhetünk. Ez a szezon különösen hosszúra nyúlt.
Névjegy
HALLER ÁKOS
Született: 1976. december 8., Budapest
Száma: kétpárevezôs
Egyesület: Démász-Szegedi VSE
Edzô: Dani Zsolt
Legjobb eredményei: olimpiai 5. (2000); 2x világbajnok (2002, 2001), vb-5. (1999), vb-7. (1998); 2x öszszetett Világkupa-gyôztes (2001, 2002), összetett Vk-3. (2000); 5x Világkupa-gyôztes (2001, 2002), 2x Vk-2. (2002, 1999), 3x Vk-3. (2000)
PETÔ TIBOR
Született: 1980. december 27., Vác
Száma: kétpárevezôs
Egyesület: Vác VEC
Edzô: Dani Zsolt, Rapcsák Károly
Legjobb eredményei: olimpiai 5. (2000); 2x világbajnok (2002, 2001), vb-5. (1999); 2x összetett Világkupa-gyôztes (2001, 2002), összetett Vk-3. (2000); 5x Világkupa-gyôztes (2001, 2002), 2x Vk-2. (2002, 1999), 3x Vk-3. (2000)
