The Participating Teams
Two days ago I attended an event. And what a fantastic event it was! Apart from the fact that I was burnt in the sun a bit - my face looks like a red beet - we had a wonderful time.
I'm talking about the Dreher Beach Waterpolo Championships that was organized or only sponsored (I have no idea) by the beer company Dreher. It was the quarterfinals in Velence, where originally 8 teams were supposed to play but one of them cancelled so only 7 teams took part in the competitions.
(The names of the teams can be read above in the list, but thanks to my less than perfect memory I could name only 5, and not all the players in them! Sorry, I'll do my best to get the whole list with the full name lists!!!)
The teams proved a very colourful mind with the names they chose, and some of them had a very impressive name lists, with Olympic Gold winners, European or World Champions, and the other may have had the same pedigree and it was just my fault that I could'n recognize more big personalities.
The biggest name was without doubt Zoltán Kosz (picture), the patron of the tournament, who tried to entertain the crowd in the short breakes between the matches with diverse games - one of those was the possibility to throw 5 times with him in the goal, and after two succesful shots the brave participant got a Dreher T-shirt. According to Kósz, he let the people win, to be able to have a kind of feeling of success and pride. It doesn't alter the sense of this game, of course, since how often do you have the possibility to play with an Olympic winner, Europea and World Champion.
(Now I can imagine, all of you think that I also took the possibility and played, but I have to disappoint you, being quite a miserable swimmer, I was too much concerned with staying "alive" in the deep water, I couldn't possibly throw balls at the same time. Well, that's poor me!!!)
Since I cannot even remember the names of the team, I don't even try to report about the matches they've played against each other, but I can tell you they were brilliant. And one of the reason - at least I think - I cannot remember these, is that while some of the players were in the water, the others were coming and going around us, and boy, they have some fantasticly and perfectly trained bodies!!! When Balázs Pelle was going up and down in front of us, I couldn't take my eyes off him. I know, I shouldn'd say this, he has a girlfriend, the lucky one. Anyway, it looks I have to make do with my pictures!!
Two things happened that I clearly remeber! Once, after watching those guys (Szívós, Pelle, etc) for a long time, we wanted to go and cool down a bit in the water, but we couldn't splash into the water. Why not? Because exactly those guys were staying on the stairs, not letting us go in the water. They were standing there, whinning about the coldness of the water, and trying to make themselves to finally separate from the stairs. MADNESS!!!
The other very intense moment came as we wanted to eat something around 2 p.m.. We went to one of those small buffets, and, hey, we were in the best company!!! An Olympic Champion on the left (Tamás Maercz), some other European or World or both Champions (we couldn't recongize them, but they were playing in one of the teams) on the right and in front of us, and the two Pelle's (Balázs and Aniko, also Euprean Champion, World Championships and Olympic Silver Medal winner) behind. Can you imagine that? I didn't know where to turn my head, I could hardly stop it spinning around!!! MADNESS AGAIN!!!
Time to come back to good old earth! I don't want to pretend and write about the individual matches, I have already told you this. The end of the event was the kind of "award ceremony", where the organizers honored the best player of the day, and handed out a "Fair Play Award". Balázs Pelle and Róbert Németh (or Farkas - I'm not quite sure) received them, respectively.
Balázs Pelle, because he saved 4 penalties out of 5, and despite being a goalie he also scored two goals.
Róbert Németh/Farkas, because he played throughout the whole day very enthusiastically but couldn't score any goals, or do something at least remotely useful.
We congratulate to both guys!!!
PS: I have never thought that I would write things I have on this page. You shouldn't take them too seriously, I am NOT a CRAZY person! It is just my site, which I named my Dream Land, and as everybody knows in dreams anything could happen.
So, my message to all of you out there in the cold world:
És akkor az Olaszországból hazatérő, a Vasas-Plaketbe igazolt Binder Szabolcs keze lövésre lendül…
Balatonaliga, bajnoki döntő, immáron harmadik alkalommal. Játék a kupáért, a Dreher-kupáért, az egymillió forintos fődíjért. Club Aliga, az állandó helyszín. Tusa Péter igazgató nem véletlenül rajong a pólóért, fia a BVSC ificsapatában szerepel, látott tehát már néhány meccset. A kifogástalan clubban sok-sok ember nézi a csapatokat, van, aki ki is próbálja, milyen is ez a játék. Jó. Űzni és nézni is. Mi maradjunk egyelőre az utóbbinál. Már csak azért is, mert hazánk négy legjobb csapata vetekszik egymással.
Elődöntő. Kiélezett, háromszettes meccsek (csak a rend kedvéért: egy játszma hat gól eléréséig tart), egy órán keresztül tusakodnak a felek. Hiába igyekszik azonban a gólok garmadát elérő Matajsz Márk, a Körkutyák nem bírnak a Budatourssal. A másik ágon az Avanglion üti el a továbbjutástól a Dream Teamet – az aranycsata várat tehát magára.
"Örülünk, hogy ennyi embert meg tudtunk mozgatni” – mosolyog a két főszervező, Ambrus Tamás és Petőváry Zsolt, a strandpóló két hazai megteremtője. Közben az UTE ifistái megnyerik a maguk kis tornájukat, most már tényleg csak az első helyet eldöntő derbi várat magára.
Hajdúszoboszló, Eger, Orfű, Gyula, Velence, Balatonaliga. A bajnokság hat helyszíne. Avanglion vagy Budatours? Ez a két gárda maradt a legtovább talpon. Ismert nevek. Itt Binder Szabolcs, Takács I Attila, Regős Áron, Bereczki Miklós, Szívós Márton, Pelle Balázs, Gombos Gábor, Sugár Sándor, ott Märcz Tamás, Tóth Frank, Bíró Balázs, Vincze Balázs, Németh II Zsolt, Bene András, Konrád János. Az első játszma az Avanglioné, a második a Budatoursé. A mindent eldöntő menetben aztán fej fej mellett haladnak. Gól itt, gól ott. Öt–ötig haladnak. Miután itt nincs rövidítés, nem kell kettővel nyerni, egy, azaz egy gól dönt arról, ki nyeri a bajnoki címet, az egymillió forintot (a második ötszáz, a harmadik kétszáz, a negyedik százezret kapott).
És akkor az Olaszországból hazatérő Binder Szabolcs keze lövésre lendül… "Gól!”, üvöltöttek a társak, a labda Németh kapujában köt ki.
Nem volt olcsó lövés…
3. Dreher országos bajnokság
Döntô, Balatonaliga, Club Aliga, 2.4 millió forint összdíjazás
Elôdöntô: Avanglion–Drink Team 2:1 (2, –5, 4), Budatours–Körkutyák 2:1 (3, –2, 2).
Döntô: Avanglion–Budatours 2:1 (–3, 6, 5)
A végeredmény.
Bajnok: Avanglion (Binder Szabolcs, Takács I Attila, Regôs Áron, Bereczki Miklós, Szívós Márton, Pelle Balázs, Gombos Gábor, Sugár Sándor),
2. Budatours (Märcz Tamás, Tóth Frank, Bíró Balázs, Vincze Balázs, Németh II Zsolt, Bene András, Konrád János),
3. Körkutyák,
4. Drink Team
A döntô gólkirálya: Matajsz Márk (Körkutyák)
Ambrus és Petőváry hazánkba hozta a népszerűvé vált sportágat
Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még Bambi is kapható.
A fülbemászó sláger, amelyről rögvest a víz, a napfény, a hullámok, a sör, csinos, barna lányok jutnak az ember eszébe. Sokáig két barát, két egykori kitűnő pólós, Ambrus Tamás és Petőváry Zsolt (bár támadónk még mindig aktív, olyannyira, hogy az elmúlt idényben csak úgy szórta a gólokat az olasz A-ligában!) is így volt ezzel.
Utóbbival aztán nagyot fordult a világ. Három évvel ezelőtt csak a buli kedvéért mondott igent egy hétvégi invitálásra – itáliai strandpólóbajnokságra hívták.
"Ha már ott voltam, nem lazsáltam. Speciel olasz bajnok lettem…” – mosolygott Petőváry, akinek nem feltétlenül az aranyérem miatt marad emlékezetes az említett viadal. Inkább a felismerés végett. Az isteni szikra azon nyomban kipattant a fejéből, telefonált is sebtiben az akkor még a BVSC-nél lévő Ambrusnak: "Te, Tamáskám, beszélnünk kellene. Van egy jó ötletem, találkozunk?”
Találkoztak – nem volt megállás.
Nem sokkal később már egy hangulatos sajtótájékoztató keretében válogatott pólósok tartottak bemutatót a Szőnyi úton. A strandvízilabda ezennel betört Magyarországra.
"Tudtuk, nehéz fába vágjuk a fejszénket, de hittünk benne, hogy sikeres lehet, amit elkezdünk. Úgy érezzük, kitaposott úton járunk, köszönhetően a mostanság oly divatos és népszerű strandröplabdának” – vélekedett Ambrus Tamás, aki társával egyetemben 2000-ben az első országos bajnokságot is kiírta. Ketten vásároltak egy teljes strandpólókészletet (kötelek, kapuk, labdák), és néhány barát segítségével előteremtették az anyagi bázist, amely nélkül ugye tudjuk… Egy szó, mint száz, Balatonaligán, a Club Aligában hivatalosan is életre kelt a sportág kicsiny hazánkban.
Már az első is emlékezetesre sikeredett. Az olimpia előtt nem sokkal Kemény Dénes legénysége is vízbe szállt a Balatonban – ezrek figyelték, amint a kék és a fehér sapkások feszülnek egymásnak. Az egyik oldalon Benedek Tiborék, a másikon Kásás Tamásék. Aki ismeri az azóta bálvánnyá vált sztárokat, tudja, soha nem szeretnek veszíteni. Kártyában, tengóban, strandpólóban sem. Bemutatómeccs ide vagy oda, óriási csata folyt a magyar tengerben, az ember csak kapkodta a fejét az eseményeket látván. Mindazonáltal a tétre menő derbik, a bajnoki meccsek jelentették a kuriózumot.
Jövőre veletek ugyanitt! – szólt a mottó az augusztusi finálét követően. "Mint minden kezdet, a miénk sem volt könnyű. Nyilván voltak hiányosságok, hibák, tudtuk, legközelebb min kell javítani. Összességében azonban egy szavunk sem lehetett: egyrészt nagy volt a siker, másrészt megszülettünk, éltünk, és tulajdonképpen ez volt a lényeg”– így Petőváry.
Strandvízilabda. Mielőtt továbbmennénk a történelem felidézésében, néhány szót a szabályokról. Mitől is más ez a játék, mint a normál vízilabda? – teszi is fel egyből a kérdést a laikus. Nos, az első és legfontosabb különbség a méretekben keresendő. Kisebb pálya, kisebb kapu, kisebb labda. Ez garantálja azt, hogy tulajdonképpen bármely strandon összerakható a felszerelés, valamint azt, hogy gyors, iszonyatosan gyors és látványos a játék. A vízben egyszerre három mezőnyember és egy kapus lehet csapatonként, cserélni bármikor lehet. Kiállítás itt is van, ám az emberfórban próbálkozó gárdának nincs sok ideje gólra váltani a fórt, lévén a büntetett csak kiúszik az alapvonalig, megérint egy kijelölt pontot, s máris mehet vissza. Mondom, villámgyors az egész. A találkozók két nyert játszmáig tartanak – egy-egy szett megnyeréséhez hat gólt kell elérni. Rövidítés nincs, azaz így néz ki a legszorosabb végeredmény: x–y 2:1, 6–5, 5–6, 6–5.
"Nem túlzok, ha két jó csapat játszik egymással, úgy másfél óráig gyömöszölik egymást” – mondja Petőváry, utalva arra, hogy általában irtó szorosan fogják egymást a játékosok, nem sok levegőt hagynak a másiknak. Amúgy kapusgólból is jóval többet jegyezhetnek fel, tényleg látványos az egész.
Na de visszatérve a sportág fejlődésére: tavaly a visszatérő csapatok mellett újak is tiszteletüket tették, az idén pedig már tizennyolc együttes vetekedett az egymillió forintos pénzdíjért. Éppen ezért a nyáron már nemcsak Aligán, hanem még öt helyszínen (Hajdúszoboszlón, Egerben, Orfűn, Gyulán és Velencén) rendezték az összecsapásokat, a selejtezőkön keresztül vezetett az út a fináléig. A verseny fővédnöke pedig nem más, mint az olimpiai bajnok kapus, Kósz Zoltán volt. A profivízilabdások mellett az amatőrök is kipróbálták tehetségüket, emellett a Drehernek köszönhetően különböző kiegészítő programok, koncertek fokozták a hangulatot. Nem túlzás, némely helyszínen több ezren figyelték az eseményeket, tapsoltak a góloknak, s fogadták meg: legközelebb ők is ott lesznek a vízben. Beindult hát a nagyüzem.
"Nagyon jó érzéssel tölt el bennünket, hogy idén már év közben kérdezgették tőlünk, ugye lesz, jöhetnek a bajnokságra. Az első nagy lépést, azt hiszem, elértük: a játékosok tudatában van, nyáron, a holtidényben strandvízilabda-bajnokság van, számítanak rá, úgy tervezik a szabadságukat, hogy ez is beleférjen”– magyarázta Ambrus Tamás, aki Petőváry Zsolttal egyetemben a Magyar Strandvízilabda-egyesület vezetője. Mint elmondta, már a nemzetközi szövetség is megalakult, amely a Nemzetek Tornája jövő évi rendezési jogát hazánknak adta. Ja, és hamarosan Európa-bajnokság is ránk kacsinthat.
Szóval, immáron hagyománya van a strandvízilabdának. A Dreher Sörgyárak Rt. és az GYISM is a sportág mellé állt, az ő segítségük is kellett ahhoz, hogy ily sikeres legyen a harmadik bajnokság.
Víz, napfény, hullámok, sör, csinos, barna lányok és póló. Ambrus és Petőváry át is írta a slágert magának: Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még póló is látható.
Így sem rossz…
