Kupuszina története
A falu régi település, a 13. században már lakott. A múltban
ezen a helyen egy Hetes nevü település állt, amelyet a krónika
elöször 1297-ben említ:
"1297-ben III. Endre király közölte, a jelenlétében Kún
Miklós megegyezett Domonkos tárnokkal, hogy Hatys birtokot magának
megtartja".
Késöbbi századokból is maradtak irásos emlékei a falunak:
"1338-ban Hetus Cykoa és János magiszterek birtoka. A
helység a Duna partján fekszik és kitünöek a halászati feltételei.
Ugyanezen évben a pécsi káptalan határjáráson volt a
Bodrogh vármegyei Hetus-ban is"
"1414-ben a király Apatin és Hetes birtokokat Stevan
Lazarevic szerb fejedelemnek adományozza".
"1508-ban II. Gyula pápa megerösiti a margitszigeti apácák
kiváltságait Papi és Hetes birtokokon".
A török uralom alatt keletkezett dézsmalajstromok is emlitik még:
"1590-ben Hetes nyolc adózó házzal ismeretes". -
természetesen többen lakták, mint a mai értelemben vett nyolc
ház, hiszen a nem adózók ( nincstelenek ) száma ismeretlen,
az adózó házak pedig nagycsaládok, amelyben együtt élt az
egész apaági rokonság.
Ez az adat azonban nem csupán Hetes 16. századbeli meglétét
bizonyitja, hanem azt is, hogy a falut ekkor már igen kevesen
lakják. A 17. században pedig ez a földrajzi név eltünik a
hivatalos okmányokból, csak emléke él még egy ideig a környéken,
de csak vezetéknevek alakjában.
A török kivonulás után szerb lakosai lettek a községnek,
valószinüleg Carnojevic pátriárka népéböl, s valószinüleg
tölük származik a falu mai neve: Kupuszina. Más források ill.
a szájhagyomány pedig a kapucinus rend ( a ferences rend ered.
csuklyát és szakállt viselö, mezítláb járó tagjai ) nevéböl
származtatja.
" 1710-ben Stanisa Bertic és Stanisa Ivanovic az Ivanya nevü
baranyai helységböl Kupuszinára költöztek".
"1720-ban Kupuszinát a következö gazdák lakják: Milosav
Calmic, Janko Kupusinac, Prodan Kupusinac, Nikola Abramovic,
Mijat Teodorovic, Jovan Hetesanin...( összesen tizenheten
)".
A szerb telepesek azonban csakhamar megfogyatkoztak, s a 18. század
közepére, az immár Kupuszina nevü település népessége
annyira megcsappant, hogy a Királyi Kamara rendelettel újra
telepitette. Ebben az idöben történtek a nagy telepitések a töröktöl
felszabadult és szinte lakatlanná vált Dél-Alföldre. Egy-egy
régi települést több vidékröl is összesereglett emberek népesitettek
be, s igy néhany faluban egyszerre több nyelvü, más-más
nemzetiségü nép került. A mai Vajdaság nemzetiségileg
szines térképe e korból eredeztethetö.
Kupuszina is ekkor, a Királyi Kamara 1751-ben kelt rendelete
alapján 1752-ben népesült be újra. Alapitólevelében a következök
olvashatók:
Az alapítólevél:
"-Alább írt Fölséges Udvari Magyar Kamara Nevében adom
tuttára mindenekk(nek), az kiknek illik; Hogy minekután az Király,
Coronalis Bácsi Districtusban levö Kupuszina nevü Helységnek
legalább "150" Magyar vagy Tóth pápista Familiákal
való megszálitása resováltatott. A végre Millirán János,
ugy mind Szabados az ilyen Fámiliakk(nak) vizsgálására és
keresésére rendeltetik. Mindnyájan azért Tiszt. Uramék
illendö becsülettel regviráltatnak, hogy azon Szabadost Millirám
Jánost nemcsak mindenütt Szabadossan járni, kellni, bocsássák,
de ahol szükséges lészen, neki assistáljanak. A kik pediglen
oda akarnak jönni, következendö képpen assecuráltatnak:
1-ször. Engettetik, hogy azon Lakossok, kik kivánt Helységet
megszállni kivánják, minyájan Magyarok, vagy Tótthok és Pápisták
legyenek.
2-szor. Nem örökös jobbágyoknak, hanem betelepedö Contractus
szerint Taxas* Lakossokk(nak) tartattni fognak.
3-szor. Alhatatosabb meg maradásokk(nak) okáért két Cameralis
Puszta tudni illik Aranyos és Kiss Bresztovácz nekiek assignáltatni
fognak, már assignáltatott határok szerint.
4-szer. Minthogy pediglen történt Lakossok magok házait Mór Téglából
fölépitetni, kötelessek lesznek azért a Nemes Vármegye részérül
minden portiotul és egyéb közönséges terhektül 4 Eszendeig,
A Fölséges Camera részérül pedigh, két Esztendeik minden adótúl
és Dézsmátúl, mentek és szabadok lesznek. Két Esztendö
eltellése után pedigh akár mennyire szaporodgyék az Helység
mind Kupuszinai határon levö földétül, mind pediglen két
hozzátartozandó Aranyos és Kiss Bresztovácz Pusztáktúl nem
többet, hanem Esztendönkkint 400 Rhn. Forintokat fognak füzettni
és magok Gabonás életeikbül a Kupuszinai földön
Kilenczedet, Tizedet, a két pusztakon levö gabonajokbúl pedigh
az hetedet fogják praestálni és azokon a pusztakon az Papi Dézsmátúl
ugy mint Preadealis határban mentek lesznek. Ugy szintén a káposzta,
kinder, Hagyma és egyébb Kertbeli veteményekben mindennemu dézsmátul
immunialtatnak.
5-ször. Korcsma elsö októbertúl fogva utolsó Martiusigh
nekiek engettetik, mészárszég pediglen nekiek Arendában
adatik és az Dunán levö Halász tanyáktúl az hatott pénzt
az Uraságnak füzetni fogják.
6-szor. Boltos Kalmárokat Helységekben is fogadhatnak, kikis
maga kereskedésektül bé vett szokás szerént az Uraságnak füzetni
fognak.
7-szer. Többször irt Lakosokk(nak) mindenütt akaratyok szerint
fát vágni szabad nem lészen; de ugyancsak a fölépitendö Házokra
szükséges fa, a midön Administrator Uramnak magokat jelenteni
fogják kiadattik.
8-szor. Mindnyájoknak ugyan szabad migrattioja lészen a Házaikat,
szölöiket és egyébb magok örökségeit el adhattyák az Uraság
hivével azokk(nak) árábúl mind az által minden Tizedik pénz
az Uraságot fogja illetni, és mivel akár az Uraságh vagy N. Vármegyének,
akár a Falunak, vagy másnak tartoznának azt complanalni kötelesztetnek.
9-szer. Tiltatik ellenben, hogy az szabad Esztendök ideje alatt
szükevényen, senkinek sem szabad el menni abban subversalodván,
mint az Uraságnak, mind a falunak kára. De reliquo az Cameralis
Protectio és Oltalom minnyájoknak igértetik, mindezek pedigh
saját kezem irrásával és Pecsétemnek erössittésével
kiadtuk.
Datum Zombor Dje 14-e May Anno 1751.
Redl. De Rothenhausen."
* illetékfizetö, adóköteles
Az alapítás utáni történelemböl:
Az újjáéledt faluban, még bácskai viszonylatban is igen korán
szervezték újjá a római katolikus lelkészséget, 1754-ben, s
az elsö plébános Nádaskai Mihály volt, aki a következö
javakban részesült:
"Mi alól meg irtak, recognoscallyuk, hogy következendö
Lelki Atyánknak fogunk esztendönként Administrálni alól irt
Specificalt módon, ugy mint
1-mo A Lecticalét és Stólát azon képpen a mint más helységekre
ki vagyon adva.
2-do Bort adunk 5 akót idest ött, Sót 1 mását id est egy mását,
egy ölö ártánt, vagy 5 forintot, gyertyát 20 id est husz
fontot, vajat 15 id est tizenöt fontot, itczét, szénát 6 id
est hat szekérrel, fát 20 id est husz ölet öszi buzát a maga
magvából evetünk 6 id est hat Posoni méröt, Tavaszit is
azonképpen hat posoni méröt, mind ezekre adgyunk ezen nevünk
írásával és Helységünk pecsétivel Confirmált obligatoriánkat.
Signatum in Coronali Posessione Kupuszina Die 10-ma Novembris
1754.
Biró Szöcs András
Esküttek Szurop György
Csernák Lörincz
Péter Mihály
Káljó István
Hodován György
és egész kösség
( s a szöveg alatt két pecsét )
A legelsö keresztelés Kupuszinán 1754. szept. 24.-én történt,
amikor Koleszár Katalint, Koleszár György és Anicsics Erzsébet
lányát keresztelték, kiknek keresztszülei Szöcs Pál és Szlávik
Mária voltak. A legelsö esküvön, 1754. okt. 24.-én, Molnár
György és Guzsvány Anna kötött házasságot Hodovány Pál
és Molnár István jelenlétében. A legelsö nyilvántartott
halott Derseta Judit kislány, aki 1754. okt. 16.-án hunyt el.
A falu Szent Anna temploma 1806 és 1813 között épült. A
temetö elöször a régi templom környékén volt. A mostani
temetöt 1774 óta használják, ahova elsöként Balogh Istványt
temették.
Az iskolai oktatás is csakhamar megkezdödött Holub János
tanitó vezetésével, aki egyben a falu jegyzöje is volt. Az
oktatás nehéz körülmények között folyt, még padok sem
voltak az iskolában egészen a múlt század végéig. Az iskolaépület
1892-ben épült, újjabb pedig 1982-ben.
Vályi András 1796 és 1799 között készitett, elsö magyar földrajzi
lexikona a következöket jegyzi Kupuszináról:
"Kupuszina
Magyar falu Bács Várm. Földes Ura a K. Kamara, lakosai
katolikusok, fekszik Zomborhoz, s Monostorszeghez 5500 bétsi ölnyire,
határja leg inkább búzát, és káposztát terem, fája füzfából
van tüzre, szölei tsekélyek, nádgya sok van, harmadik része
szántó földgyének motsáros, és lapályos, bövelkedik káposztával,
hagymával, és tekenös békával, piatzozása Zomboron, és Apátinban."
A 18. század második felének egy-egy eseményéröl már az
1754 óta vezetett anyakönyvek is tanúskodnak. Azokban a mai
kupuszinai vezetéknevek zömmel megtalálhatók. Tehát az ö utódaik
lakják ma is a falut.
Mindezekböl azonban egy nem derül ki: honnan jöttek az új
lakosok. Feltevések természetesen vannak, de bizonyiték erre
mindmáig nincs.
A legelfogadhatóbb kiindulási alap a következtetésre Kupuszinának
az a kincse, amely ilyen hosszú idön át is megmaradt: a nyelve.
Nyelvéböl, a Palócföldre jellemzöböl indulhatunk ki, amikor
a Felvidékröl származtatjuk öseinket, meg abból a lakosok között
élö halvány szájhagyományból, hogy mi akkori Felsö-Magyarországról
vándoroltunk ide. Egyes állitások szerint Pozsony környékéröl,
Nyitra vármegyéböl költöztek ide az elödök, mások szerint
Heves vármegye eresztette el öket. Okmányok hiányában talán
mindkettö elfogadható, hiszen az is feltételezhetö, hogy nem
egy helyröl érkeztek. Hogy valóban magyarok és szlovákok jöttek,
ahhoz nem fér kétség, mert a múlt század végéig, söt a 20.
század elejéig használták a kupusziniak a szlovák nyelvet
is, söt a vidék máig is tótoknak mondja a kupusziniakat. Még
mi is, a nyolcvanas években is gyüjtöttünk néhány szlovák
nyelvü dal-, illetve imatöredéket.
Bárhonnan is vándorolt ide a lakosság, egy leszögezhetö: a
palócságra jellemzö nyelvet használja, méghozzá a nyugati
palóc dialektusnak nevezettet. Ha ehhez hozzáadjuk azt a
bizonyitékot, hogy pont azon a vidéken, a mai nyugat-Szlovákiában
Nagyhind ( Velké Chyndice ) községben szinte ugyanezt a
nyelvet beszélik, tehát egy az anyanyelvjárásunk az ottaniakéval,
talán kellö földrajzi irányban mozgunk, amikor a nyugati palócságot
tartjuk nyelvrokonainknak.
Hogy mindez igy kikövetkeztethetö, az annak köszönhetö, hogy
falunk zárkózott életéhez sokáig nem engedett idegent közeledni.
A világtól elzárva, mocsaraktól, folyóktól övezve,
belterjes gazdálkodást folytatva védte meg hagyományait, szokásait,
pompás népviseletét, s mindezzel nyelvét is olyannyira, hogy
Benkö Lóránd eképpen vallott róla: "...a nyelvész a
helybeli beszélöket hallva sokszor szinte a kódexek korában
érzi magát..."
Mára e 2500 fönyi ( ebböl mintegy 90%-nyi a magyar nemzetiségü
) falu zártsága feloldódott. Korszerü úthálózat köti össze
Kupuszinát a szomszédos fejlödö városokkal, a sok-sok személygépkocsi
pedig a nagyvilággal. Bár a falu föfoglalkozása ma is a földmüvelés,
föleg konyhakerti növények termesztése, a termékek értékesitése
elvitte a lakosokat az ország minden tájára, s ma már nem
ritka a kupuszinai tájszólás Zágráb, Szarajevó, Ujvidék,
Eszék és Tuzla piacain. Az életmód tehét megváltozott, s
vele együtt változik a falu nyelve is.
E változást még csak segitik a tömegkommunikációs eszközök:
a rádió, a televizió és a sajtó a maguk módján, hiszen az
általuk nyújtott információk nyelve a müvelt köznyelvhez áll
közel, vagy éppen irodalmi nyelv, s igy a kupuszinai ember
nyelvhasználatában is megfigyelhetö az a hatás, melyet innen
származtathatunk.
Az iskolának, lettlégyen szó akár a helyi általánosról,
vagy a más városokban levö középiskolákról, melyeket a
kupuszinai fiatalok látogatnak, esetleg egyetemröl, hasonló köznyelvesitö
hatása van. A mindezek által történö változások föleg, s
nemcsak Kupuszinán, a szókincsben észlelhetök leginkább.
Forrás:
Mag. Silling István - Kupuszinai tájszótár
Jugoszláviai Magyar Müvelödési Társaság kiadásában
Ujvidék, 1992
Internetre átdolgozta Kupuszina alapitásának 250. évfordulója
alkalmából:
Dipl. Ecc. Pusztay Csaba (Bécs, 2001)
Az oldalt szerkeszti: Dipl.-Ing. Siplika István - utolsó változtatás
2001.06.12.